Több mint húsz különleges ruhát tapsolhatott meg a közönség a Kétfecske műhely divatbemutatóján a napokban. Eddig egy teljesen hagyományos divatcikk is kezdődhet így, képzeletünkben most áll meg Colombo fejvakarva az ajtóban, mert tényleg terítőknek, függönyöknek, rég divatjamúlt, kopott ruháknak örült a közönség. Ráadásul mindezt nem valamelyik körút palotájában, hanem a Szigetköz nyugati csücskében, a szlovák határ melletti Rajkán, egy egyszerűen patinás kúriában láthatták.
Horváthné Kocsis Angéla, a Kétfecske márka mögött álló kreatív szabó alkotásai vonultak fel a bemutatón. Az alkotó barátai ösztönzésére állt rá arra, hogy megmutatja munkáit, és akkor már legyen egy divatbemutatón mindez, amit errefelé még sohasem láttak. Igazi közösségi összefogással hoztak össze mindent, a helytől a modelleken át az élő közvetítésig.
Az újrahasznosított ruhák mellé ökovásár is társult, környékbeli környezettudatos termelők, alkotók mutatták be portékáikat az előtérben. Bent hosszú széksorok, köztük izgatott ismerősök, támogatók, ruhaötletek szerelmesei, kamerák, fényképezőgépek… Majdnem ahogy kell, de mégis, kissé szelídebben, barátságosabban, családiasabban. A bemutatón adományokat is gyűjtöttek a Mosonmagyaróváron élő ukrán menekültek javára.
A ruhák elvonultak előttünk. Óriási tiszteletet kezdett el érezni az ember a megteremtett anyag felé.
Ahogy lelke van a nagyapától megörököl órának, ingnek, bőrkabátnak is. Dédi függönyéből lett szoknyák, népviseletet idéző, mellen átvetett kendők, fejdíszek, terítőkből ruhák, szoknyák. Egykori kedvenc pólók, amiknek a figurája most egy farmerkabátot díszít, nyakkendők, amik most szép esésű selyemruhák egyenrangú partnerei – csak sokkal izgalmasabbak. Színes, tarka, bátran vegyítő stílus, mégis népi hagyomány, praktikum a darabokban, amiket ráadásul több módon lehet hordani.
A jelentkezett hölgyek között volt profi modell, de van tánckoreográfus, első osztályú kézilabda-játékos, óvónő, diák. Ahogy korban, testsúlyban is változatosak, mint mindenki más az utcán is.
Annyira sok különböző egyéniségű nő jött segíteni, és talán meg is találtuk mindenkinek a hozzá illő ruhadarabot, tehát otthon érezték magukat benne. Talán sokaknak nem volt elsődleges, hogy a hétköznapokban is környezettudatosabban öltözködjenek, de most kaphattak egy kis megerősítést, hogy valahogyan másképp kellene és lehetne.
– mesélte a kreatív szabó.
Legyünk okosan csinosak
A nemzetközi figyelmet is kiérdemelte az itt újrahasznosított érték. A Fashion Revolution Week is társult a rendezvényhez, olyannyira, hogy Mányiné Dr. Walek Gabriella, a hazai csoport főkoordinátora nyitotta meg a programot. A mozgalomban 92 ország működik együtt, hogy egy önmagát megújító és helyreállító divatrendszert hozzon létre a mostani, gyorsan cserélődő, kizsákmányoláson alapuló rendszer helyett.
A hazai csoport most kiegészült a befogadás hívó szavával, ezért is örültek, hogy a rendezvényen szintén adományokat gyűjtöttek.
Az a cél, hogy a divatipar jó érdekeket szolgáljon, jó irányba fejlődjön. Valami nem igazán megy jól a divatiparban. A nagy márkák túl gyorsan, túl sokat termelnek, és a túlfogyasztással manipulálnak minket. Az, hogy túlköltekezünk, hogy egyszer hordunk ruhákat, az nem használ a bolygónak, és egyikünknek sem.
– mondta a megnyitóban Walek Gabriella.
A fast fashion elleni fellépés, az újrahasznosított ruhák iránti elkötelezettség nem függ a nagyvárosi vagy a vidéki élettől. Annyiban mégis újszerű a vidéki bemutató, hogy a divat kohói nem a határszéleken izzanak, de jó példát innen is lehet mutatni, sőt. Talán, ha már innen is erős vásárlói fellépés mutatkozik, akkor az már egy újabb ösztönző a rendszer felé.
A ruha, amit szeretünk mindig tovább tart
A bemutató legnagyobb ereje valahogy minden mellett az otthonosság volt. Nem villogtak a vakuk. Nem egymással és önmagukkal is kínzó versenyben lévő modellek lengtek át profin a kifutón.
Ezt az otthonosságot maguk a ruhák is tükrözték. Nagymama ágyterítője, népi mintás függönyök…
Nemcsak a környezettudat, hanem a ruhák iránti érzelmi kötődés is fontos motiváló. Az egyik darabra a divatbemutató ötletgazdája kért fel. Egy rég elhunyt, szeretett nagyi után már szinte csak egy gyönyörű ágyterítő maradt meg, elkallódtak, elrongyolódtak a padláson a dolgok. Ezért ez a megmaradt annál értékesebb. Az unoka kért meg, hogy nem készítenék-e valamit belőle, így lett egy gyönyörű ruhája a nagymamájától. Az újrahasznos ruha is annál értékesebb, minél jobban kötődünk hozzá. Azóta pedig többen is jelentkeztek már, hogy behozzák a nagymamák dolgait, tervezzünk közösen valamit belőle, ami így egyedi és személyes is lesz egyben, emléket, jelentést is hordoz.
A döntésed áldozattal jár
Angéla elhivatott környezetvédő közösségszervező lakóhelyén, Mosonszolnokon, aki számára alapvetés volt a még használható ruhákat nem dobunk ki. Egyszer aztán úgy döntött, hogy három hónapig nem vásárol új ruhát. Ebből egy év lett, és ma is ritka, hogy vásárol.
Leginkább csak cipőt veszek, de butikba biztosan nem megyek. Ha ezt az utat választja az ember, meg kell tanulnia, hogy a környezettudatos öltözködésnél a döntésed igenis áldozattal jár, igenis van, amiről le kell mondani. De ha igazán fontos a célod, akkor ez a lemondás még segíthet is. Meg kell elégednem azzal, amim van, vagy amit létre tudok hozni belőle. Nem mindig tökéletes, nem mindig a megfelelő anyag, szabás, szín. De ha elfogadod, abból igazán jót tudsz kihozni, amiben sokkal inkább benne vagy te magad is, mint egy bárki által megvehető ruhában.
A divatbemutató teljes felvétele itt tekinthető meg
