Életmód

3 ok, miért hagyjuk unatkozni is gyermekeinket a nyári szünetben

Ne hagyjuk magára a helyét nem találó gyermeket! Maradjunk mellette, legyünk partnerei az unatkozásban. Hasznos lehet.

Még bő egy hónap van hátra az óvoda-, illetve iskolakezdésig. Sok szülő számára okoz komoly fejtörést az, hogy elfoglaltságokat találjon a gyermekének, folyamatosan aktivizálja őt és lekösse az energiáit. A szakértő szerint azonban érdemes hagyni azt is, hogy unatkozzanak a kicsik.

Irányított és szabad foglalkozás

A gyerekek a nyári szünetben gyakran úgy érzik, nem tudnak magukkal mit kezdeni, hiszen az óvodai-, iskolai napirendhez képest máshogy zajlanak a mindennapok. A szülők ezt akarják kompenzálni.

B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu, Montessori pedagógus szerint azonban gyakran esnek abba a hibába, hogy görcsösen akarnak irányított foglalkozásokat tartani a gyereküknek. Ezzel pedig az a probléma, hogy hiányzik belőle az „akkor és ott” szemléletmódja – vagyis a szülők nem kapják el azt a pillanatot, amikor az adott tanításra a gyermek a leginkább fogékony.

„Persze elhatározhatom, hogy reggel terméseket gyűjtünk, délután pedig abból készítünk valamit és ez remek móka lehet, de amikor már megmutatjuk neki azt, hogy mit szedjen össze és abból pontosan mit készítsen, akkor elveszíti a lényegét az egész. Hiszen ilyenkor a kicsi alapvetően csak gyűjtöget és utasításokat követ, miközben lehet, hogy szabadon teljesen más termésekre bukkanna, de az is lehet, hogy csak a kerékpárosokat figyelné, ahogy elhaladnak mellette, mert most éppen az foglalkoztatja” – magyarázza a szakértő.

Úgy véli, hogy fontos, hogy a szülők hagyják a gyerekeket bogarászni a természetben, közben pedig figyeljék meg azt, hogy mit csinál és ahhoz kapcsolódjanak.

Szabad játék a napirenden belül

„Ne essünk bele ugyanakkor abba a tévhitbe, ami leginkább körbejárja Montessorit, miszerint a gyereket kizárólag szabadon hagyjuk játszani, hogy aztán folyamatosan figyeljük és kizárólag akkor avatkozzunk be, amikor veszélyben van. Ezzel feszültté tesszük az egész napot, s egyben elképesztő fárasztó szülőként” – mondja B. Szirtes Dóra, aki rámutat: Montessori szemlélete a gyakorlatban azt jelenti, hogy a gyereket végig terelgetjük a nap folyamán – az igényi szerint kialakított napirendet rugalmasan tartva, tudatosan teret adva a szabad játék idejének.

Önállóságuk akkor tud fejlődni, ha konkrét feladatokon belül adunk nekik lehetőséget döntések meghozatalára, s emellett megfelelő arányban hagyjuk őket szabadon felfedezni.

„Amikor a szabad játék van – amire igyekszünk jó sok időt szánni -, akkor nem terelgetjük a gyermeket, hanem hagyjuk, hogy felfedezze a számára érdekes dolgokat például úgy, hogy egyszerűen leülünk a természetbe és nem csinálunk semmit. Ilyenkor mi szülők ne mondjuk meg neki, hogy mivel kösse le magát, hagyjuk, hogy rájöjjön magától arra, mi az, ami érdekli. A kicsi gyerekek ilyenkor szoktak elcsendesedni, leülnek és matatnak a fűben, nézik a felhőket vagy éppen rohangálnak, mert arra van szükségük” – mondja.

Ne hagyjuk magára a „kínlódó”, helyét nem találó gyermeket! Maradjunk mellette, legyünk partnerei az unatkozásban: „Sajnos nekem sincs ötletem.” – és türelmesen várjuk ki, míg kitalál valamit. Remek alkalom ez a kapcsolódásra, csendes összebújásra, ölelgetésre „csak úgy”.

Íme három ok, ami miatt a szakértő szerint érdemes együtt unatkozni:

1. Magától talál majd ki játékokat, amikhez jó lesz szülőként becsatlakozni, ezáltal csökkennek a dacolások is.

2. Hihetetlen módon fejlődik a kreativitása és az önállósága, ami kulcsfontosságú abból a szempontból is, hogy a későbbiekben milyen felnőtt válik majd belőle.

3.  Képessé válik arra, hogy feltalálja magát váratlan helyzetekben is, ez pedig nélkülözhetetlen egy olyan bizonytalan jövőben, mint ami vár ránk. Ha kreatív, önálló gyerekeket nevelünk, meg fogja találni a megoldást a legnehezebb kihívásokra is.

Kapcsolódó
Sikeresebb felnőttek lesznek a házimunkát végző gyerekek
Azáltal, hogy a szülők házimunkára szoktatják gyerekeiket, megtanítanak nekik egy nagyon fontos dolgot: a munkát el kell végezni, mert az élet része.