Húsz év alatt megnégyszereződött a depresszióval kezeltek száma az USA-ban, és ez azóta is fokozatosan emelkedik. A depresszió előfordulási gyakorisága mégsem csökkent ez idő alatt egy szemernyit sem. Egy kutatás szerint a válasz erre az ellentmondásra a kezelések hatékonytalansága.
1987 és 2007 között az Egyesült Államokban négyszeresére nőtt a depresszió miatt kezelésben részesülők száma – és azóta is emelkedik. A depresszió előfordulási gyakorisága azonban vagy változatlan maradt, vagy akár növekedett is ez idő alatt. A hollandiai Groningeni Egyetemen készült új tanulmányban a kutatók áttekintették ennek lehetséges magyarázatait, és az ezek mellett és ellen szóló bizonyítékokat. A tanulmányt Johan Ormel vezette, és a Clinical Psychology Review című szaklapban jelent meg.
A hatékony kezelések fokozott elérhetőségének meg kellene rövidítenie a depressziós epizódokat, csökkentenie kellene a visszaeséseket, és visszafognia a kiújulásokat. Ezeknek a kezelési előrelépéseknek együtt egyértelműen a depresszió alacsonyabb előfordulását kellene eredményezniük. Megtörténtek ezek a csökkenések? A gyakorlati válasz egyértelműen NEM.
Az egyik magyarázat az, hogy az antidepresszáns gyógyszerek (vagy általában a kezelés) több kárt okozhatnak, mint hasznot. Így, még ha kis számú ember rövid távú előnyöket is tapasztal, ezt ellensúlyozhatja a hosszú távú kudarc és a visszaesések számának növekedése.
A kutatók szerint a diagnózis és a gyógyszeres kezelés csökkenti az emberek cselekvőképesség-érzését – azt a hitüket, hogy változtatni tudnak az életükön. Ez lényegében azt jelenti, hogy a depresszió elleni kezelés depressziós gondolkodásmódhoz vezet: ahhoz, hogy ezek a negatív érzések állandóak és megváltoztathatatlanok. Ráadásul a diagnózis és a gyógyszeres kezelés meggyőzi az embereket arról, hogy neurobiológiai problémájuk van, amelyet orvosilag kezelnek. Így nem is próbálkoznak olyan tevékenységekkel, amelyek enyhítik a depressziót, mint például a testmozgás, a kellemes elfoglaltságok növelése, a stresszes helyzetek csökkentése.
Számos tanulmány szerint a testmozgás önmagában ugyanolyan jó, mint az antidepresszánsok az enyhe vagy közepesen súlyos depresszió kezelésére, sokkal kevesebb potenciális ártalommal. Más elemzések szerint a testmozgás megelőző hatású. Ha tehát a diagnózis és a kezelés elhiteti az emberekkel, hogy a “kémiai egyensúlyhiányra” a gyógyszerek jelentik a megoldást, akkor nem biztos, hogy motiváltak lesznek arra, hogy kipróbálják az olyan alternatívákat, mint a testmozgás, annak ellenére, hogy ezek sikerét komoly bizonyítékok támasztják alá.
Például, mivel az antidepresszánsok megzavarják az agy kémiai folyamatait, az agy alkalmazkodni fog, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Ez többféle hatáshoz vezethet, például toleranciához – amikor a gyógyszer idővel hatástalanná válik – illetve úgynevezett „tardív diszfóriához”, amikor az agynak a hosszú távú antidepresszáns-használathoz való alkalmazkodása krónikus, visszaeső depressziós állapotot hoz létre – amire a kutatók már az 1990-es évek óta figyelmeztetnek.
Ráadásul pont idén nyáron látott napvilágot egy olyan, nagy nemzetközi visszhangot kiváltott tanulmány is, amely végérvényesen megcáfolta a depresszió és az agy „kémiai egyensúlyhiánya” közötti összefüggést, ami épp elég magyarázatot ad minderre. Évtizedek óta szedetnek emberek millióival olyan szereket, melyekről semmilyen tudományos bizonyíték nincs, hogy közük lenne a depresszió kiváltó okaihoz. Az emberek pedig megérdemelnék, hogy hatékony megoldást kapjanak a lelki problémáikra ahelyett, hogy reményvesztett gyógyszerfüggővé teszik őket egy életre.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
