Életmód

Ritkán látott fotókon régi idők farsangjai

Fortepan/Erdei Katalin
Fortepan/Erdei Katalin
A képösszeállítás legrégebbi fotója 1900-ból származik.

A farsang a mulatozás, a vidám szórakozás, a fánk, a lakomák ideje. A keresztény hagyományban a vízkereszttől (január 6.) a nagyböjt kezdetéig tartó időszak a farsang, de nem tartozik hozzá vallási, liturgikus ünnep, sokkal inkább a néphagyomány alakította a szokásokat.

A régi, paraszti kultúrában ez volt a párválasztás, az esküvők, lakodalmak ideje is és ezen a vonalon alakult ki a mai, városi életre is jellemző báli szezon.

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is.

Fortepan/Erdei Katalin

A magyar néphagyományban igen gazdag és sokszínű örökséggel büszkélkedhetünk, szinte tájegységenként találunk egy-egy különleges farsangi népszokást. Most összegyűjtöttünk néhányat a legérdekesebbek közül és a Fortepan gyűjteményéből egy nagy galériacsokrot állítottunk össze a régmúlt farsangi, jelmezes mulatságok, bálok időszakából.

A Fortepan képgalériájába évszám szerinti növekvő sorrendbe kerültek be a maskarás, bálozós képek.

A nyitókép 1922-ből, a galéria első fotója 1900-ból származik.

Galéria

És most lássunk néhány igen érdekes farsangi népszokást

A boricatánc

Az erdélyi magyarság legdélibb népcsoportja az Olt és a Brassói-havasok közötti Barcaságban él. Legjelentősebb, különálló csoportjuk a Brassó környéki hétfalusi csángóság, akik századunkban már csak a Háromfaluban (Tatrang, Zajzon, Pürkerec) járták a boricatáncot, ami az egyetlen fennmaradt csángó férfitánc. A borica egy tánc-egyveleg, amelyben felelhető az oláh, szerb, bolgár, albán, török táncok különböző változatai. A bokázás a székely csűrdöngölőből ered.

A színes szalagokkal díszített boricatáncosok térd alatt csörgőt, a lábbelin pedig csörgős sarkantyút viseltek, s csákány tette teljessé felszerelésüket. A táncosok mellett álarcosok tréfálkoztak, mókáztak egymással.

Dőrejárás

Ez egy Felső-Csallóközben elterjedt farsangi népszokás, amely egyike a legősibb, fennmaradt népi mítoszjátékoknak, amelyre évszázadokon keresztül húshagyókedden került sor, hiszen éjfélkor kezdődött a böjti időszak. Lényegében a busójárás kistestvérének is mondható, amely régen az egész Kisalföldön elterjedt népszokás volt.

Ilyenkor egy esküvői menetet utánoznak vőlegénnyel, menyasszonnyal, násznéppel, akiket ördögök, medveidomárok, fontoskodó mesteremberek kísérnek, akik mindenfélékkel „zaklatják” a falubelieket és nem hiányozhat a telet jelképező bábú és az egész napos jókedv sem.

A mohai tikverőzés

A szokás a nevét a csupán jelképesen elvégzett „tyúkverésről” kapta, a tyúkok fenekét a bohócok furkósbotjukkal jelképesen megütögetik, ezzel a jószág termékenységét igyekeznek elősegíteni.

A nézők szerepe a kormozás „elszenvedése”, a tyúkudvar „átengedése” a tikverőzőknek, hogy végrehajthassák jelképes szokáscselekedeteiket, melyek a tyúkok felzavarása, bottal való megpaskolása, a tojások megkeresése. A végén ételadományt adnak a álarcosaknak és megkínálják őket süteménnyel, innivalóval.

A színes farsangi maskarások közül a főszereplők a bohócok, arcukat álarc borítja. Annak anyaga eredetileg kalapfilc, bőr vagy pamut. Az álarcot festik, és kenderkócból ragasztanak rá szakállat, szemöldököt.

Bikaütés

Kászon völgyében egy dramatikus farsangi játék a bikaütés, ahol a bikát alakító legény egy szalmából készített ruhába bújik, fejére egy káposztafőző cserépfazekat helyeznek, arra meg egy-egy bikaszarvat rögzítenek, kezébe nagy kolompot tesznek. A játék során a gazda baltával a kezében árulja jószágát a falubelieknek, akik alkudoznak a bikára, de nem adják meg az árát, úgyhogy a gazda inkább fejbe vágja. A cserépfazék széttörik, a legény kiugrik a jelmezből, és tűzbe dobják a „bika” bőrét, s mulatnak tovább. A hídról a patakba seprik a hamut, hogy a víz messzire vigye és megóvja a falu lakóit a rossztól és rontástól.

Tuskóhúzás

Rábaközi farsangi hagyomány a tuskóhúzás, ami egy tőkehúzással összekötött mókaházasság. Kidöntöttek egy magas fát, ezt húzták végig a lányokból, legényekből alakult párok az úton.  Amikor megálltak, tréfás esküvőt tartottak. Néhol a tuskót a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját. A tuskóhúzók vénlánycsúfoló éneket is énekeltek.

Idén a farsang február 21-ig tart, addig érdemes meglátogatni néhány olyan települést, ahol a mai napig őrzik a farsangi hagyományokat.

(Forrás: Netfolk)

Kapcsolódó
Évszázadok óta jókedvünk kulcsa a farsangi mulatozás
Régi időkben kötelező volt a jelmez, a mulatozás és a kacagás.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik