Egyre inkább úgy tűnik, hogy a modern ember legnagyobb átka és kínja a felejtés. A feledékenység átitatta az ember minden porcikáját, egyénileg, kollektívan, történelmileg vagy kulturálisan kénytelenek vagyunk felejteni.
Nemcsak a múltunkat felejtettük el, hanem a jelenben elfoglalt helyünket és a jövő iránti felelősségünket is. Személyes szinten ego-alapú tudatállapotunknak az a küldetése, hogy a felejtés állapotában tartson bennünket, ráadásul kollektív szinten ezt a feledékenységet társadalmi és kulturális eszközökkel is állandósítják és erősítik.
A jó hír az, hogy mindannyiunknak lehetősége van emlékezni és újra kapcsolódni önmagunkhoz és egymáshoz. Az önfelfedezés, az új megvalósítás útjának középpontjában pedig az emlékezés ereje áll.
Íme egy lista azokról a dolgokról, amiket elfelejtettünk, vagy amikre leginkább emlékezni kell:
1. Elfelejtettük a helyünket a természetben
Az elmúlt pár száz évben elszakadtunk a természettől. Kizsákmányoltuk, pusztítottuk, felemésztettük és megkíséreltük irányítani a természetet, hogy csillapítsuk az önfeledt kapzsiságunkat. Igyekeztünk elhatárolódni az élet természetes körforgásától, elfelejtettük, hogyan kell hallgatni és megérteni a Föld természetes ritmusait és körforgását. Elfelejtettük követni a természet útját és egyensúlyban élni vele.
2. Elfelejtettük kapcsolatunkat az élettel és az univerzummal
Azáltal, hogy elszakadtunk a természettől, elfelejtettük, hogy mélyen kapcsolódunk hozzá és az univerzum körforgásaihoz. Egyes, a civilizáció peremén élő törzsek, akik még mindig az ősi utakat követik, tisztelettel őrizték meg ezt a kapcsolatot. Bennünket viszont “beoltottak” az elkülönültség érzésével, ami kimozdított bennünket az egyensúlyból. Elfelejtettük, hogy minden tudat kapcsolódik egymáshoz, és egy finom, gyönyörű táncba fonódik össze.
3. Elfelejtettük ősi bölcsességünket
Többnyire csak tudományos ismeretekre törekszünk, elfelejtettük, hogy a szívünkön, tapasztalatainkon keresztül lássuk a világot, hogy az ősi történetek és népi bölcsességek segítségével harmóniában éljünk a világegyetemmel.
4. Elfelejtettük utunkat és álmainkat
Belső utunktól elkalandozva elfelejtettük megálmodni az élet álmát. Ennél is fontosabb, hogy elfelejtettük, hogyan ébredjünk fel ebben az álomban, és lássuk valódi természetünket az élet társteremtőiként – mint az álmodókat. Elfelejtettük, hogy képesek vagyunk álmokat szőni, és gondolatunk erejét arra használjuk, hogy ezeket az álmokat megvalósítsuk.
5. Elfelejtettük a célunkat
Túl sok fecsegés, zaj és figyelemelterelés miatt elfelejtettük, hogy miért is vagyunk ezen a bolygón? Szem elől tévesztettük hitelességünket, azt a belső szikrát, amely boldogságunk és önmegvalósításunk felé hajt bennünket. Elfelejtettük, hogy azért vagyunk itt, hogy egymást segítve valósítsuk meg önmagunkat.
6. Elfelejtettük, hogy minden szeretet
Talán ez a legmélyebb rejtély mind közül, de ez az az igazság, ami valahol mélyen bennünk rejtőzik. Emlékeznünk kell, hogy végső soron minden energia és tudat, és hogy a szeretet a létezés alapvető szövete, amely minden energián és tudaton áthatol.
7. Elfelejtettünk megbocsátani
Azzal, hogy elhitették velünk, hogy különálló lények vagyunk, elszakadtunk egymástól, így elfelejtettünk megbocsátani. A megbocsátás legmélyebb értelmében azt jelenti, hogy emlékeztetjük magunkat arra, hogy egyek vagyunk mindenkivel és mindennel, és nincs áldozat vagy elkövető. Mindannyian együtt haladunk egy csodás hajón, amelyet életnek hívunk.
8. Elfelejtettünk szabadnak lenni
Minden nap emlékeztessük magunkat: szabadnak születtünk. A félelem, a tévhitek, a hamis ideológiák, az anyagi jutalom béklyójától meg kell szabadulnunk, ha a változás szabad hírvivői szeretnénk lenni. Félelem és bűntudat nélkül szabadon lehetünk azok, akik vagyunk.
9. Elfelejtettük valódi hatalmunkat
A félelemben élés elfeledtette velünk, milyen erősek vagyunk. Elfelejtettük akaratunk hatalmas erejét és szándékunkat, hogy megváltoztassuk a valóságunkat. Hipnotizált alvajárók lettünk, akik robotként követik azt, amit mások igaznak vélnek.
10. Elfelejtettük a történelem tanulságait
Ha van valami, amit a történelem megtanított nekünk, az az, hogy milyen gyorsan felejtjük el leckéinket. Újra és újra megismételjük ugyanazokat a hibákat, a kapzsiság és az önpusztítás ugyanazon mintáiba ragadva. Emlékeztessük magunkat, hogy egyénileg felelősek vagyunk azért, hogy felidézzük a múlt buktatóit és a fejlődés érdekében továbbadjuk azokat.
11. Elfelejtettünk egyszerűnek lenni
Az emberi élet bonyolultabbá vált. Egyre inkább a csillogás csábít és nem a kevesebb ereje. Elfelejtettünk egyszerűnek lenni és egyre kevésbé ismerjük az egyszerűség jelentését. Márpedig az élet egyszerű, ha csupán a lényeges dolgokra koncentrálunk. Legyen végre elég az épp elég!
12. Elfelejtettünk bízni, hinni és rácsodálkozni a világra
Elveszítettük a világ bűvöletének érzését, rideg és olykor cinikus világszemléletünk miatt elhagytuk az önmagunkba és az univerzum varázslatába vetett bizalmunkat. Szomorú, de elfelejtettük, hogyan kell hinni. Tanuljuk újra, és csodálkozzunk el ismét az élet csodáján!
