Budai László immár huszonkét éve saját készítésű vármakettekkel színezi történelem óráit. A makói Juhász Gyula Gimnázium történelemtanára felvidéki nagyapja, Vincze Imre jóvoltából már kisgyermekkorában Csák Mátéról és Trencsén váráról hallgathatta a meséket.
A várak iránti vonzódásom a gyerekkoromban kezdődött. Legkedvesebb játékom a „magyar playmobil”, azaz az összeépíthető-bővíthető Schenk várépítő volt. Kaptam természetesen váras legót is, a fantáziámat az is alaposan megmozgatta
– mesélte László a Sokszínű vidéknek.
Ódon várak bűvöletében
Részben a nagyapai örökségnek, részben kiváló tanárainak is köszönhette, hogy a történelmet, és a várakat korán megszerette. Egy-egy családi kirándulás alkalmával az ódon falak tövében szinte „megérintette a történelem”.
Az első makettek még kész darabokból álló hajók és repülők voltak. Izgalmas volt összeállítani a Santa Mariát vagy kifesteni egy Spitfire-t, de a fantáziának ezek még viszonylag kevés teret adtak.
A várak előtt már foglalkoztam saját építésű makettekkel önmagam szórakoztatására: elkészítettem dédszüleim Felvidékről az Alföldre hozott góréját, a békéscsabai, gyulai úti szélmalmot és egy faltörő kost is.
László és a várak közös sorsa az évek alatt megpecsételődött, a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem szakán 2001-ben szerezte meg a diplomát, majd szakdolgozatát is a szegedi vár történetéből írta.
A diploma megszerzése után Makón kapott tanári állást, 2001 óta tanít Juhász Gyula Református Gimnázium és Szakképző Iskola és Technikumban. Tanítványai rajonganak óráiért, amelyeken különleges szerepet kapnak a tanár úr meseszép várai.
Beindult a várépítés
Az első saját készítésű vármakettet egy egyetemi szeminárium kapcsán készítette, amikor kiselőadást tartott Lipótvár ostromáról. A cél az volt, hogy bemutassa a bástyás rendszert és alapvetően „kézzel foghatóvá” tegye a történelmet.
Eredeti tervem az volt, hogy gyufákat mini téglákra vágok és abból építem fel a várat, de beláttam, hogy az igen hosszadalmas lenne. Ezt követően alakítottam ki a saját technológiámat: a gyufaszálak megmaradtak alapnak (általában családi gyufa típust használok), a falak és a tető pedig kartonból készülnek
– sorolta László, majd hozzátette, a végén temperával szokta kifesteni a miniatűröket.
A téglákat eredetileg kézzel rajzolta a falakra, de egy ideje nyomtatott sablonokat is használ. Ez a fajta munkamódszer nagyon jól bevált a síkvidéki várak esetében, a hegyek kiképzése azonban nem kevés fejtörést okozott a tanárnak.
A hungarocell anyagot és a növényoázis-faragás ötletét elvetettem, mert nehéz megmunkálni. Hegyet, domborzatot először levegőre keményedő gyurmából készítettem. A megmunkálása könnyű volt, az ára viszont viszonylag drága, de a fő probléma az volt, hogy az anyag kiszáradása után deformálódott a várhegy. Ezt követően próbáltam ki a gipszet, ami tökéletesen bevált!
Palacsintasütőbe önti az alapot
Egy vár megépítéséhez először az ihlet kell. Kiválaszt egy várat a személyes tapasztalatok, egy rajz vagy egy történet alapján, majd alapos kutatásba kezd, ezt követi a megfelelő rekonstrukciós rajz kiválasztása, és a megfelelő méretű alaprajz megszerkesztése.
Az alaprajzhoz egy alkalmas öntőformát használok, ami lehet akár egy palacsintasütő is, amibe egy kis gyakorlat után megtanultam olyan állapotú gipszet önteni, ami felveszi az alakját. A megfelelő száradás utáni munkát tartom fizikailag a legnehezebbnek: a felesleges részeket kalapáccsal, csavarhúzóval levésem
– árult el műhelytitkokat a pedagógus.
László ezután durva és finom smirglivel alakítja ki a várhegy részletgazdag formáit, a rámpákat, a várárkot vagy a csapóhíd alatti farkasvermet. Majd a kész gipsz várhegyet kartonra ragasztja, és barkácsragasztóval finomítja a formákat. Az így elkészült várhegyre gyufából felhúzza a falak alapjait, majd következnek a várfalak és a tető elemei kartonból.
Budai tanár úr számára a kisebb épületrészek az igazán érdekesek, ezek adják az egyes várak jellegzetességeit.
A nándorfehérvári vár Nebojsa-tornya az a torony, ahonnan Dugovics Titusz levetette magát az ostromló törökkel, az egri vár Varkoch-kapuja, a füleki vár ikerbástyái, a solymosi vár erkélye, ahonnan Izabella királyné búcsúzott Erdélytől, vagy a rezi vár gyilokjárói és a hely, ahol Zrínyi kirohant a szigetvári várból. Mindegyik kis elem megépítése nagyon izgalmas volt
– sorolta a makettkészítő.
A munka utolsó fázisa a vár „kidíszítése”: szóró makett-műfűvel alakítja ki a gyepet és izlandi zuzmóval a bokros részeket. László nagyon szereti ezt a részt is, mert ettől válik még látványosabbá egy-egy makett.
Megérinthetik a múlt egy-egy darabját
Az iskolába első alkalommal érdekességként vitte be az alkotásait, már ekkor is rácsodálkoztak az élethű makettekre a diákok és a munkatársak. László előadásokra, nyílt órára készülve tematikusan készült várakkal, emellett kapcsolódó kiállítást is rendezett a pompás darabokból.
A diákok nagyon szeretik a történelmi miniatűröket, érdeklődnek az egyes makettek iránt. Bizony gyakran előfordul, hogy Budai László szívesebben beszél a makettekről, mint a tananyagról.
Azt tapasztalom, hogy ebben a mai netes-virtuális világban mindig varázsa van annak, ami kézbe fogható, megérinthető, közvetlenül megtapasztalható. A diákok szívesen veszik kézbe én pedig közben elmagyarázhatom az egyes várak jellegzetességeit, érdekességeit. Kedves meglepetés volt, amikor az egyik diákom a születésnapomra meglepett egy saját készítésű Santa Maria-makettel.
A tanár mai és a történelmi Magyarország sokszínű vidékeit „utazza végig” a makettekkel. Lipótvár, Arad, Várpalota, Érsekújvár, Döbrönte, Pápa emlékei mellett a „klaszikus nagyok” is elkészültek. Szigetvár, Eger, Drégely neve még a szerényebb képességű tanulóknak is ismerősen csenghet. Különösen kedves volt László számára a drégelyi vár alkotása, mert egy túra során teljesen beleszeretett.
Jól megnézhettem a várhegy környékét, láthattam, hogy a környéken hol lehettek Ali pasa ágyúi, ahonnan be tudtak lőni a várba. Számomra egy-egy ilyen tapasztalás fantasztikus! Ugyanott lehettem és ugyanazt láthattam, mint Szondy György, igaz, közel 500 évvel később
– mesélte a makettkészítő.
László életében minden vármakett különös utazás időben és térben. A régmúlt szerelmese a várakban érzi igazán a történelem levegőjét.
Alkotás közben nagyon szeret rádiózni, leggyakrabban történelmi műsorokat vagy hangos könyvet hallgat. A makettezés így valóban teljesen kikapcsolja, szinte egy másik dimenzióba kerül ezekben az órákban. Az egri vár építése közben például az Egri csillagokat hallgatta, Bitskey Tibor előadásában.
Elkészült a huszonhatodik is
Budai László egyik kedvence Füzér vára, az erőd egyes részein az alapokig elpusztult, mégis a leghangsúlyosabb eleme, a kápolna magasan állt. Szinte a teljes makettet a fantáziájára hagyatkozva kellett megalkotni. Talált egy korabeli leltárt, ami alapján még a kert és az eperfa is megjelenhetett az apró együttesen. Nagyon érdekes volt megépíteni, de ma már a Nemzeti Várprogramnak köszönhetően élőben is megcsodálható Füzér vára.
Örültem is neki, meg nem is, mert így a makettnek egy kicsit elveszett az a jelentősége, hogy segítsen a romokat ép formájukban elképzelni. Talán ez az, amit a makettokkal még érzékeltetni szeretnék: a ma látható rom milyen lehetett eredeti pompájában, fénykorában.
A kreatív pedagógus tervei között szerepel a budai vár makettjének elkészítése és egy olyan kiállítást is megálmodott, ahol a történelmi Magyarország nagyméretű térképén egy-egy állványra kihelyezhetné a várakat.
Az első, lipótvári vár elkészítése óta több, mint húsz év telt el. A jelenleg készülő Vitány vára a huszonhatodik a sorban. Hobbi a hobbiban, hogy nem csak várak készülnek a lakásműhelyben, hanem más, történelmi különlegességek is.
Készítettem egy limes-szakaszt római őrtoronnyal és zászlóval, és egy hajó elkészítésében éppen benne vagyok. Pató Pál háza is helyet talált a szekrényemben. Legnagyobb problémám, hogy lassan megtelik a panellakásunk számomra kijelölt szekrénye…Nincs mese: helyet kell keresni a további maketteknek.
A cikkben szereplő fotókat Budai Lászlótól kaptuk.