Bicsák Attila, a nagykanizsai Miklósfa Parkerdő Vadásztársaság vadászmestere rendszeres résztvevője, illetve szervezője is a horvátországi medvevadászatoknak, írja a zaol.hu.
A lapnak adott interjújában a vadász arról beszélt, Horvátországról mindenkinek a verőfényes nyári napsütés, az Adria, a napozó turisták és a tenger gyümölcsei jutnak eszébe, pedig legalább olyan érdekesek és izgalmasak a hegyvidékei, ahol a falusi portákon szeretettel fogadják a betérőt, aki juh-, és kecskesajtot, fügét is kóstolhat. S ezeken a hegyvidékeken élnek az európai barnamedvék is, tette hozzá.
A barnamedvét a helyiek nemigen vadásznak, mert a nemzeti állatuk, inkább külföldi vendégvadászokat hívnak, mely révén a turizmust is erősítik. Előbbi az oka egyébként annak is, hogy a korábbi, a medve elejtésére vonatkozó évi 160 darabos kvótát még a vendégekkel sem merítették ki, ezért most ebben az évben 120-ra csökkentették
– mutatott rá.
Megjegyezte, mindebből következik, hogy Horvátországban a medve nem védett állat, legálisan vadászható, trófeabírálati licenccel, névre szóló trófealappal, de a trófea birtoklását itthon be kell jelenteni, mert hazánkban fokozottan védett.
A medve az elejtés után állatorvosi vizsgálaton esik át, a helyiek elvégzik a nyúzást, preparátort hívnak, mindent flottul lerendeznek, azt lehet mondani, hogy a turizmuson belül egész kis iparág épült erre a szegmensre
– közölte.
Bicsák Attila azt is elmondta: a horvát emberek már megtanultak együtt élni a medvékkel, fokozottan ügyelnek a haszon- és a háziállataikra, igyekeznek megelőzni, hogy nagy kárt okozzon előbbiekben, vagy éppen a vadállományban. Ezért, a populáció kordában tartása érdekében vadásztatják a medvéket külföldi vendégvadászokkal. A vadgazdálkodók jelentős összegeket költenek a medvék etetésére annak érdekében, hogy azok az élőhelyükön maradjanak és ne bukkanjanak fel például a turizmus szempontjából fontos, látogatott helyeken. Nem véletlen, hogy Horvátországban igen ritka a medvetámadás.
A kifejlett horvát medvék testsúlya 250 kilogramm körüli, kisebbek, mint erdélyi rokonaik. Átlagosan huszonöt-harminc évig élnek.
