Erős Antónia legközelebbi kollégái – Szellő István és Rába Balázs –, valamint diabétesz szakemberek társaságában május 23-án ünnepelte az általa életre hívott Egy Csepp Figyelem Alapítvány 18. születésnapját. Az ünnepi sajtótájékoztatón a legtöbbeket megérintő történet a 9 éves Lucáé volt, akiről 9 hónaposan derült ki, hogy 1-es típusú cukorbeteg.
Az Izeli család addigi élete a feje tetejére állt, amikor kisbabájukról kiderült, hogy 1-es típusú cukorbeteg.
Az édesapának is rövid időn belül kellett elsajátítania a vércukormérést, az inzulinadást, azt, hogy Luca mit ehet, és hogy ha leesik a vércukra vagy éppen túl magas, mi a teendő. Az édesanyát sokként érte a hír, így férje próbált higgadt maradni, és megnyugtatni őt, de számára is idő kellett, hogy elfogadja az új helyzetet.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2000" width="3000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
De hogyan élik meg a mindennapokat a cukorbeteg Lucával?
Úgy kezelem a lányomat, mintha egy teljesen egészséges gyerek lenne. Az én szememben az is. Próbáljuk úgy élni a hétköznapokat, hogy Luca egy percig se érezze, hogy nekünk a cukorbetegségével problémát okozna. Persze odafigyelünk rá, számoljuk az étkezéseknél a szénhidrátot, és ahhoz az inzulin mennyiséget. Naponta 10-12 alkalommal mérjük a cukrát, éjjel is. 1 óráig én vagyok fenn a kislányom mellett vércukrot mérni, utána a párom. Nem könnyű, de az ember mindent megtesz a gyermekéért
– mesélte Izeli Róbert, az édesapa Erős Antóniának, az Egy Csepp Figyelem Alapítvány létrehozójának, aki meglátogatta a cukorbeteg kislányt az óvodában.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="269" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
