Elcsépelt közhely, de a magyarok a világ minden pontján megélnek. Az Amazonas dzsungelében évtizedek óta bizonyosan, hiszen Manausban él Jelényi Lóránd, akinek hófehér szakálláért rajonganak a gyerekek. Talán nem is annyira a szakálláért, mint inkább az ajándékokért, amiket piros dzsipjén kiszállít a legkisebbeknek – Lóránd ugyanis nem rénszarvas szánon érkezik.
A nyári Mikulás egy-egy látogatás alkalmával a szülőkkel egyetértésben jó tanácsokkal látja el a csimotákat. Mi sem jelzi jobban népszerűségét, mint az a tény, hogy hét év alatt több mint 3500 levelet kapott a gyerekektől.
Jelényi Lóránd sorsa meg volt írva, 1988 karácsonyán indult el Magyarországról, és évekkel később, ugyancsak karácsony napján érkezett Manausba. Nincsenek véletlenek.
Ön családjával Brazíliában él, távol Magyarországtól. Milyen úton érkezett Amazóniába?
Brazíliában élek, idestova harmincöt éve. Amazonas állam fővárosában, Manausban a dzsungel közepén lakom. 1988-ban, tizennyolc éves koromban indultam el Magyarországról, először Európában éltem, Görögországban, Olaszországban is jártam, majd 1990 augusztusában beléptem a francia idegenlégióba. Az első kuwaiti háború kitört, és engem is el akartak vinni a háborúba. éppen akkoriban végeztem el a kiképzésemet, lehetett választanom másfajta regimentet, így a Francia Guayana-t választottam, de a tervem ekkor már az volt, hogy megszököm onnan. 1991 áprilisában történt, hogy átszöktem Brazíliába, és azóta is itt élek.
1995-ben megnősültem, három évvel később megszületett a fiam, 2001-ben a lányom is. Mindketten huszonévesek már, a fiam tavaly elvégezte Manausban a jogi egyetemet, a lányomnak még egy éve van hátra, fogorvosnak tanul, szintén az egyetemen.
A feleségem tizenöt éve meghalt, egyedül neveltem fel a gyermekeimet. Két kis gyermekkel nagyon nehéz volt, a kis lányomnak még a haját sem tudtam megfésülni rendesen. Nagyon büszke apa vagyok. Ők egyébként brazil-magyarok, édesanyjuk állampolgársága dönti el itt a sorrendet.
Magyarul nagyon keveset beszélnek, de ha valamit szeretnének tőlem elnyerni, akkor reggel magyarul kérdezik meg, hogy aludtam. Ilyenkor tudom, kérni akarnak, de alapvetően ők már az angol mellett csak a portugál nyelvet használják.
Nehéz beilleszkedni egy távoli országban, eltérő kultúrába?
A brazilok szinte mindenben mások, mint mi vagyunk. Ezt meg kell tapasztalnod, személyesen. Más a kultúra, az itt élő embereknek egészen más az életvitele. Brazília hatalmas ország, elég rápillantani a térképre: Európa „majdnem belefér”. Kétszázhúsz millióan élnek itt, az országon belül különböző éghajlatú területek, szokások vannak. Északon élek, az őserdőben, ez itt a „nagy zöld” a térkép közepén, nálunk még eltérőbbek a szokások. A déliek egészen mások. Körülöttünk indiánok élnek, más szokásokkal, és különleges ételekkel. Leggyakrabban mi is főként halat eszünk. Itt van a nagy folyó, hihetetlen bőségében vagyunk a halnak.
Brazíliában az emberek nagyon boldogok, vidámak. Gyakran rendkívül szegények, mégsem sírnak. Magyarországon sajnos legtöbbször a síránkozást hallod, a brazilok, bár nagyon szegények, mégis boldogok. Itt, Amazóniában, a folyó partján semmi nincs a közelben, se bolt, se benzinkút, itt élnek egy kis pálmafa levelekből készített házikóban, korán reggel begyűjtik az erdő gyümölcseit, gyökereit. Az indián elmegy halászni, megfogja a reggelit, az ebédet és megéli a napot a teljességében.
Egyszerűen, boldogan élnek. A zene és a tánc az életük. Pénteken a település apraja nagyja kimegy szórakozni, hosszú hétvégéken is buliznak. Élni tudni kell, valóban.
Mikulásként keresi a kenyerét. Születni kell erre? Ez Önnek munka, vagy inkább hivatás?
Hét éve lettem Mikulás. November második hétvégéjén kezdődik számomra a „szezon”, karácsony napjáig dolgozom, de utána is vannak rendezvények, amiken részt veszek. Karácsonykor elmegyek azokhoz a családokhoz, akik felkérnek. Ez alatt a másfél hónap alatt dolgozom, az év többi napján a legújabb tervemen gondolkodom.
Nem változtatom meg az életmódomat, a ruháim zömében piros, fehér és zöld színűek, karácsonyi hangulatúak. Attól függetlenül, hogy a karácsony elmúlik, én egész évben Mikulás vagyok. Magyarországon úgy mondanák, hogy „nyári Mikulás”.
Hogyan történt a „Nagy Átváltozás”?
A második élettársamat 2016-ban meghívták Télanyónak, és azt mondta, akkor vállalja ezt a szerepet, ha én leszek a Télapó. Az a szerencsém, hogy fiatal korom óta a hajam és a szakállam is fehér. Soha életemben nem hordtam szakállt, mindig borotváltam az arcom. Amikor felhívott, megkért, hogy attól a naptól fogva ne vágjam le a szakállt, mert én leszek a Mikulás. Azóta egy millimétert sem vágtam le a szakállamból, és megfogadtam, soha többet nem fogom lenyírni.
Az első évben elutaztunk egy huszonöt napos útra, meglátogattuk a kisebb településeket az őserdőben, kisebb ajándékokat vittünk a kicsiknek. Sok gyermek nem is tudta, miféle szerzet a Mikulás. Brazíliában van körülbelül 800 pláza, egy jó üzlet lehetőségét láttam ebben, így elkészítettem az első ruhámat.
A csizmám Magyarországon készült, Bárány Szilveszter csizmakészítő mester munkája. Az öltözeteimet én terveztem, több színű ruhám is van. Tavaly a futball világbajnokságra brazil nemzeti színekbe öltöztem, a csapat tiszteletére. Jolopukkihoz is készült ruhám, van legalább nyolc, sokszínű viselet, de alapvetően a piros színű ruhákat kedvelem, legtöbbször ezt használom.
Távolabbi tervem, hogy először Brazíliában, majd a szomszédos országokba, végül a világ számos pontjára elutazzak a dzsippel. Ez egy hosszú körutazás lenne, évekig tartana. Ahhoz, hogy a gyerekek megöleljenek, és beszélgessünk nem kell karácsonyi időszaknak lenni.
Magyarországra hozott már ajándékokat Brazíliából a Mikulás?
Magyarországon két helyen is jártam, és jótékonykodtam. Az egyik Karcagon volt, a Szívbajnok sétán vettem részt. A gyerekek imádtak, gyakran le kellett jönnöm a színpadról, mert a rendezvényt „elnyomtam” a jelenlétemmel. Csodálatos élmény volt. A másik alkalommal gyermeknapon Sajószentpéteren egy általános iskolában az egyik „állomáson” egy tanteremben ültem, és a gyerekek bejöttek hozzám. Jót beszélgettünk. Minden korosztállyal jót lehet beszélgetni, a felnőttek közül is sokan hisznek még a mai napig a Mikulásban.
Egy Mikulás nem igazi hófehér szakáll nélkül. Mióta növeszti, és milyen ápolást igényel a pompás arcszőrzet?
A szakállam január 12-én múlt hatéves, azóta nem vágtam le. Nagyjából 75-80 centiméter hosszú. Az alsó ajak szélétől kell mérni lefelé, picit szabad meghúzni is közben. Fehér színével ideális, alkalmas arra, hogy Mikulás legyek. Nagyon meleg van Brazíliában, ezért – a hajamhoz hasonlóan – naponta mosom samponnal. Megfésülöm, egy kevéske olajat teszek rá, hogy csillogjon. Nem zavar, hogy ekkora, amikor a szél fújja, gyakran bekötve, fonva hordom.
Milyen eredményekkel büszkélkedhet Lóránd a szakáll versenyeken?
2022-ben Las Vegasban Nevada bajnok lettem saját kategóriámban. Az egész versenyen engem találtak a legjobbnak, így a Best in Show címet is megnyertem. Phoenix-ben a fehér szakáll kategóriában győztem, egy másikban ezüstöt szereztem. Las Vegasba pedig visszahívtak, felkértek bíráskodni, mint korábbi bajnokot. Portlandban is versenyeztem, ott is első lettem. 2019 óta tervezem, hogy elutazok Európába a világbajnokságra, és ez végre a napokban sikerült. Ezen a hétvégén Németországban, Burghausenben rendezték idén a világbajnokságot. Első világversenyemen második helyezést értem el teljes szakáll 30 centiméter feletti kategóriában.
Mennyiben más egy távoli országban élni, mint a szülőföldön?
Nehéz kérdés, hiszen csak tizennyolc éves koromig éltem Magyarországon. Számos országban jártam, minden nemzet különböző, de minden országban tisztelem az embereket. Mondjuk, egy vidéki kis városban, gyönyörű helyen vagy tanyán élni Magyarországon, az is nagyon jó lehet, és jó is sok magyarnak. Ha szeretnél máshol élni, akkor meg kell tapasztalni, el kell menned oda. Sokan elvágykoznak innen, de nem kell vágyni, mert ezt hozta a sors, hogy itt és így élj. Mindezek ellenére azt szeretném, ha valakit megkérdezel, hová valósi azt válaszolhatná: – Én a Földön élek.
Huszonöt országban jártam, többen éltem is. Mint Mikulás Brazíliától az USA-n keresztül Finnországig és Magyarországig számos helyen megfordultam. Videó hívásokat is készítek a világ minden tájáról. Ilyenkor a barátaim gyerekeit megkérem, legyenek jók, pakolják el a játékokat, mossanak rendszeresen fogat – beszélgetek velük.
Ahol a szülők is hisznek a Mikulásban, ott könnyebb dolgom van, jobb elbeszélgetni az emberekkel, ha a család tartja a karácsonyi szokásokat. „Összedolgozom” a szülőkkel, megkérdezem tőlük, mit hozzak vagy mit ne hozzak a gyereknek, jó volt-e vagy sem.
Milyen Mikulásként az élete?
Szeretem elbűvölni a gyerekeket. Van varázsitalom, varázscseppem, varázsporom, és ott van a rénszarvas eledel is, amit Finnországból hoztam – ezeket mind megmutatom nekik. A több nyelvű igazolványaimat is árgus szemekkel vizsgálják. Magyarul, angolul, portugál nyelven is elkészült a „szakállas fotós” igazolvány már. Elmesélem nekik, hogy ezen jogosítványok birtokában a világon mindenfelé száguldozhatom karácsonykor.
Rengeteg szegény család él Brazíliában, ők rászorulók, leginkább élelmiszert, tanszereket, cipőt, ruhát kérnek. Ahol van cím és telefonszám, ott a barátaim is besegítenek a munkában. Odaadom nekik a levelet, ők megveszik, amit a kisgyermek kér, és vagy elhozzák nekem, vagy elviszik az adott címre, becsengetnek, és otthagyják az ajtó előtt. Páratlanul jó érzés megajándékozni a csöppségeket.
A fotókat Jelényi Lórándtól kaptuk.
