Az akhal-teke lovak neve egyre ismertebbé válik a lótenyésztők körében. A keletről származó fajtát -, a mesék legendás aranyszőrű paripáját unikális fajtaként tartják számon a legtöbben. A Cseppentő család Ópusztaszeren egy meseszép ménest gondoz, hetvenöt szebbnél szebb ló legelészik náluk idillikus környezetben.
Az Akhal Teke fajta történetének kezdetéhez 2-3000 évet kell visszamenni a történelemben, a nagy ókori kultúrák és a végtelen sztyeppe határa felé, ahol a korszak nagy birodalmai uralkodtak. A magyar népmesék aranyszőrű paripája különleges szerepet tölt be a néphagyományban, és gazdái napjainkban is különösen értelmes fajtakánt tisztelik és szeretik. Az Ópusztaszeri Akhal Ménest létrehozó Cseppentő családban nemzedékek óta apáról fiúra száll a lótenyésztés mestersége. A Sokszínű vidéknek Cseppentő Regő mesélt a mesebeli lovakról, és arról, hogy a velük való találkozás hogyan gyógyítja a mai kor emberének lelkét.
Hogyan kezdődött az Ópusztaszeri Akhal Ménes története? Miért éppen ezt a fajtát választották?
Édesapánk, Cseppentő Attila érdeklődése a magyar történelem és kultúra keleti vonatkozásai iránt alapozta meg a tevékenységünket. A magyarság orientális gyökereinek kutatása során egyre többször botlott bele ebbe a nagyon jellegzetes megjelenésű lótípusba – nagyjából 35 éve kezdődött minden itt Ópusztaszeren.
Milyen környezetben él a ménes?
A nagyjából 75 lovat számláló ménes extenzív körülmények között legelőkön él csoportban tartva. Ez a tartási mód a legideálisabb ezeknek a kiemelkedően nagy mozgásigényű lovak számára.
Gyakori, hogy egy-egy családban apáról fiúra száll a lótartás, ez egy életmód és egyben mesterség. Hol és hogyan lehet megtanulni a lótenyésztést?
A lótenyésztés gyakorlatának megtanulásához egy nagyon szerencsés körülmény, ha családon belül apáról fiúra öröklődik a tudás, ahogy ez szerencsénkre esetünkben is fennáll. Természetesen Magyarországon a felsőoktatásban is van mód a szükséges végzettségek megszerzésére, az ott oktatott tudásanyag is az alapját képezi a szakmának. Azonban ez egy nagyon gyakorlati tevékenység, könyvekből ténylegesen csupán az alapokat lehet megtanulni.
Mik a nehézségei a fajta tenyésztésének? Milyen szempontok érvényesülnek a tenyésztés során?
A feladat nehézségét az adja, hogy ennek a fajtának nagyon kicsi a populációja, valamint a tenyész anyag beszerzése leginkább Oroszországból lehetséges.
Többféle célunk van, mind a tisztavérű, mind a keresztezett állományrész nemesítésével. Lovasturisztikával is foglalkozunk, de a sportban is mozgatjuk a lovakat, így a fő vezérlőelvek a minél jobb használatisághoz kapcsolódnak. Ezek tükrében, ennek megfelelően próbáljuk alakítani a lovaink alkati és mozgási tulajdonságait, valamint mentális karakterét.
Milyen a “jó” akhal-teke?
Az ideális akhal-teke rendelkezik a tipikus fajtajegyekkel, őrzi a fajta karakterét, alkatából fakadóan könnyű mozgású, különleges komfortot kínál a lovasnak, ami számunkra a hosszú túrák miatt is nagyon fontos. A szó pozitív értelmében igénytelen, ami azt rejti, hogy a rendelkezésre álló táplálékot és vizet a nyugati fajtáknál jobban hasznosítja. Nagy a szervezeti szilárdsága és az immunitása, genetikája őrzi az ősi alapozó fajták ellenállóképességét, ami sok nyugati fajta esetében a céltenyésztés margóján nagyon meggyengült.
Itt még rengeteg értékmérőt lehetne felsorolni, de természetesen a minél jobb alap alkat és a mozgástulajdonságok meghatározók. Mindezek mellett fontos szempont a mentális stabilitás és az intelligencia. Kiemelkedően értelmes lótípusról van szó. Nem csoda, hogy cirkuszokban is használják őket, hiszen meglehetősen bonyolult idomítási feladatokban is megállják a helyüket.
Valóban ő a mesebeli aranyszőrű paripa?
Valószínűleg így van, hiszen a kulturális örökségeinkben fellelhető aranyszőrű lovak, többek között a fehér ló mondája is az akhal-teke fajtával hozható összefüggésbe.
Az Önök vállalkozása több lábon áll, a tartás és tenyésztés mellett nyári táborokat is szerveznek. Mit lehet megtanulni egy-egy ilyen táborban?
Igen a lovasturisztikánkban a lovastúráink mellett a táborok nagyon népszerűek. Ezek kifejezetten a technikai fejlesztésre fókuszált egy hetes kurzusok. A jelentkezők közül abszolút kezdőket ezekbe a táborokba már nem tudjuk fogadni, a már gyakorló lovasoknak biztosítunk lehetőséget a program alatt a lehető legnagyobb fejlődést elérni. Csoportos és egyéni mozgásokban is oktatjuk a tanítványokat. Külön érdekesség, hogy a legelő biztosította lehetőségekből fakadóan kint terepen is tanítjuk a lovasokat, csoportosan és egyénileg is.
Az oktatás során érintjük a csoporttól való elszakadást egyénileg a lóval, de a szintkülönbségek leküzdését, a „mászatásokat”, a vízen való átkelést, a cavalettit és az alapozó ugrómunkát is gyakoroljuk. Karusszel mozgásokat is tanulunk, valamint a lovak kezelésében alapvető földről zajló mozzanatokat: szabad ló elhozása a ménesből, kötőfékezés, földi gyakorlatok, vezetések, kikötés és a lóval való kommunikációnak az alapját képező összefüggések elméleti háttere.
Mit „üzennek” ezek a legendásan kemény állatok nekünk, embereknek?
A mai ember jószerével elveszítette a kapcsolatát a természettel és bizonyos formában a valósággal is. Azzal a valósággal, ami evolúciósan közel áll eredeti mivoltunkhoz. Az a folyamat, amikor a mai világ embere kiszakad a város forgatagából, zsebre teszi a telefonját, kimegy a természetbe és a lóval dolgozik, sőt, egyáltálán már attól, hogy a társaságában tartózkodik, rendkívüli regeneráló hatással van mind lelki, mind szellemi oldalról. Sok lovasnak megvannak a saját céljai a lovaglással, de önmagában ezek a lovas helyek mentálhigiéniás mentőcsónaknak tekinthetők a mai zűrzavaros világban.
