Gyuricskáné Balogh Ágnes fényképezőgép nélkül nem szívesen megy el otthonról, bárhol is járja az országot, az ott található élővilágról egészen biztos örök emléket őrző fotókkal tér haza.
Ágnes idestova húsz éve fotózik, a legkedvesebb helyek számra többek között a Hortobágy, a Tisza tó, Gemenc, Kiskunság, Erdély, Tátra és Szlovákia. Lakóhelyétől, Nyírbogáttól 6-8 km távolságban, főként az erdők rengetegében bárhol szívesen túrázni és örökíti meg a pillanatokat.
Saját itatója is azért készült el, hogy néhány órás szabadidejében el tudjon jutni fotózni, élményeket gyűjteni és kikapcsolódni. A lessel egybekötött itató egy erdőben lapul meg, ahol nagyon gazdag az élővilág, hiszen elmondása szerint ez idáig 74 faj jelent meg, amikről sikerült felvételeket is készítenie. A fák védelme különleges madarakat is rejt, ilyen a keresztcsőrű, a barna zsezse és a vándor füzike.
Ágnes nem csak napközben ül be a lesbe és várja a szomjukat oltó vendégeket, hanem alkonyat tájékán és a sötétségbe burkolózott esti vagy akár az éjszakai órákban is. Hiszen vannak olyan erdőlakók, akik akkor ébrednek, amikor a nappali életmódot folytató állatok pihenőre térnek. Amikor az alkonyat elkezdi teregetni szürke fátylát, és a madarak legtöbbje az odvak mélyébe, a fák és bokrok sűrűjébe pihenni tér, a macskabaglyok, a rókák, a nyusztok, a vadmacskák napja akkor indul.
Persze vannak köztük olyanok, akik nappal is aktívak, de a sötétben érzik igazán jól magukat. Ágnes nagy örömére sokuk közülük az ő itatóját is előszeretettel használja, ahol friss vizet találnak az esztendő minden napján. De nem csak vízzel kedveskedik nekik, hanem finom falatokkal is.
Az első éjszakai képeket egy 3 évvel ezelőtti szerencsés találkozásnak köszönhettem. Az erdei itatómnál fotóztam, és mivel nagyon jó mozgás volt, maradtam szürkületig bámészkodni egy kicsit. Nagyon jó ötlet volt, ugyanis a félhomályban egyszer csak megjelent egy nyuszt, aki a mai napig rendszeres nappali vendége az itatómnak. Természetesen tenni is kellett ezért, különféle finomságokkal vettem rá, hogy a közelemben maradjon. Idén már három kölyke is volt, melyeket elhozott hozzám – azzal ámítva magam – hogy bemutassa őket. Tavaly nyáron egy időre eltűnt, nappal már nem mutatkozott, de a kirakott finomságok eltűntek. Kíváncsi voltam mi történhetett, féltem, hogy esetleg baja esett, így kihelyeztünk egy vadkamerát hogy kiderítsük az igazságot. Legnagyobb meglepetésemre nagy nyüzsgést rögzített a kamera. Nagy örömömre megkerült a kis barátom, de mellette fiatal rókákat, fürdőző macskabaglyot és vadmacskát is vissza tudtunk nézni a vadkamera felvételein. A nyusztnak kihelyezett élelemnek híre ment
– mesélte el első éjszakai élményeit Ágnes a Sokszínű vidéknek.
Az első élmények óta Ágnes és férje gyakran ül ki az esti időszakban is a lesbe, és izgatottan várják, hogy milyen erdőlakók teszik tiszteletüket az itatónál, akiket szerettet volna megörökíteni is, erről pedig így mesélt.
Úgy gondoltam szerencsét próbálok, talán állni fogják a fényt és sikerül néhány képet készítenem. Vakuval nem akartam riogatni a drágákat, és a vörös szem effektust is el akartam kerülni, így a férjemmel – aki elkészítette a lest és az itatót – ültünk ki éjszakai fotózásra úgy, hogy ő világított zseblámpával nekem. Teljes nyugalommal állták a lámpa fényét, de a hosszú záridő miatt az átlagosnál több expozíció kellett egy-egy értékelhető képhez. Ezek a fotók így készültek, s ma már többször kiülünk, ugyanis már egy borzot is rögzített a kamera és arra fenem a fogam.
Legutóbbi élménye a vadmacska és a nyuszt jelenléte volt, akik nyugodtan, minden félelem nélkül pózoltak neki, miközben Ágnes hevesebben dobogó szívvel szebbnél-szebb felvételeken örökítette meg őket.
A cikkben szereplő fotókat Gyuricskáné Balogh Ágnes készítette.
