Kocsis Vanda családjával Norvégiában Lillesandban él, ahol december utolsó napjától kezdődően négy napon át tartó havazás vette kezdetét. A hó változó intenzitással hullott alá, és január 3-ra mindent maga alá temetve, több mint másfél méter vastag hótakaró borította be a vidéket. Az erős, orkán erejű szél tovább nehezítette a helyzetet, a lehullott havat magával sodorva 5-6 méteres hótorlaszokat alkotott ki.
Az ablakokból kinézve semmi mást nem látni, csak a hatalmas hófalakat, amik beborítanak mindent, a házakat, az udvarokat és még a fákat, bokrokat is maga alá temette a hó.
Nem szokványos az ekkora mennyiségű hó. A 20-40 centi mondható átlagosnak. Ez már itt is egy extrém mennyiségnek számít. Utoljára ekkora mennyiségű hó 2007-ben volt. December 31-én kezdődött az intenzív havazás, és egészen január 3-a estig tartott. Az volt a nagyon nagy probléma, hogy orkán erejű szél támadt, ezért alakultak ki ezek a hatalmas hótorlaszok. Három nap esett le ez a mennyiség, volt amikor nagyon intenzíven
– mesélte Vanda a Sokszínű vidék megkeresésére.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="2048" width="3641" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Az extrém mennyiségű hó mindenre kihat, lelassult az élet. Az iskolákat és az óvodákat nem kezdték el a téli szünet után, és nagyon sokan home officeban dolgoznak a mai napig is. Ha minden jól megy talán január 8-tól normalizálódhat a helyzet.
Akkora hótorlaszok vannak, hogy a kisfiam iskolájába egyenlőre be sem lehet jutni, még a parkoló sem megközelíthető, hiszen 3 méteres, és még azt is meghaladó hótorlaszok halmozódtak fel. Áramellátási problémák volt a kisebb falvakba. A mellettünk lévő faluba krízis központot alakítottak ki. Vannak olyan házak, ahonnan 4-5 napig nem tudtak az emberek kijönni, mert akkora hótorlaszok alakultak ki
– mesélte.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="3641" width="2048" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Először az autópályákat és a főutakat takarították. Jelenleg is hószánokkal és sílécekkel közlekednek az emberek, és próbálnak segíteni azokon, akik nem tudnak kijönni a házakból.
Mivel nagyon-nagyon lelassult a közlekedés akadozott a boltok ellátása, például délutánra már nem lehetett kenyeret kapni, de pánik hangulat nincsen és nem is volt. Hiszen mindenkinek jutott minden, csak egy kicsit lassabban és kicsit kevesebb volt az üzletekben
– részletezte a mindennapokat.
A nehézségek ellenére az emberek élvezték a kialakult helyezettet, főleg a gyerekek, hogy nem kellett iskolába, óvodába menni. Online folyt a tanítás a szünet utáni napokon.
Egyébként nagyon szép, és mindenki élvezi, hogy le van lassulva az élet. Norvégiában alapjában véve nem szokás idegeskedni, mert nem olyan beállítottságúak az emberek. Türelemmel és nyugodtan viseli mindenki, örülnek neki. Viccesnek találjuk, hogy szó szerint úgy járunk, mint a szurikáták. Utak vannak vájva a hóba és a boltokhoz is olyan, mintha egy alagútban mennénk
– osztotta meg a saját és az ott élők érzéseit.
Mindenki felfogja a helyzetet, és annak mérten közlekedik, marad otthon vagy épp segít a rászorulókon. Sokat segítenek a szomszédok egymáson, hiszen Norvégiában az összetartás a mindennapok része.
Itt fent a dombtetőn, ahol élünk, mi is idős embereknek segítünk. A szomszéd ad kölcsön létrát, hogy az erkélyen lévő hatalmas mennyiségű havat le tudjuk takarítani, amit a szél hordott össze. Kívülről kell lelapátolni, hogy egyáltalán ki tudjunk menni az erkélyre. A kertben a másfél-két méteres díszfáim teljesen eltűntek, semmi nem látszik ki belőlük
– szemlélte Vanda, hogy mekkora hó borítja a házuk környezetét is.
A hó egy darabig meg is marad a vidéken, mert napközben – 11 fok, éjszaka pedig még alacsonyabb a hőmérséklet, így nem olvad el egy ideig. Az más kérdés, hogy ez az elképesztő mennyiségű hó, ha olvadásnak indult, milyen helyzetet teremt.
A cikkben szereplő fotókat Kocsis Vanda készítette.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
