Ma Magyarországon az emberek átlagosan tíz évnél kevesebb ideig maradnak egy munkahelyen, a fertőendrédi Jagadics István viszont erősen rácáfol minden statisztikára: ötvenöt év után az első munkahelyéről ment nyugdíjba a napokban, számolt be róla a Kisalföld.
„Szerettem a munkámat, a főnökeim pedig megbecsültek. Az ő barátságuk adta az erőt és a kedvet a folytatáshoz” – válaszolta a lapnak a férfi arra a kérdésre, hogy miért maradt ilyen hosszú ideig egyetlen munkahelyen. Elárulta, már öt éve elmehetett volna nyugdíjba, de az akkori igazgató azt mondta, őt nem engedik. Hivatalosan persze nyugdíjas státuszba került, de maradt a cégnél és ugyanúgy végezte a munkáját, mint korábban. Annyi volt a különbség, hogy már a nyugdíját is kapta.
István annak idején a kapuvári szakmunkásképzőben végzett általános lakatosként és már az iskolai gyakorlatát is a FÉSZ Zrt.-nél töltötte, így jött ki az építőipari cégnél eltöltött 55 év. Amikor végzett, még Fertődön volt a cég központja, az ottani lakatosüzemben helyezkedett el. Nem sokáig dolgozott a szakmában, mert 1973-ban, 19 évesen behívták két évre katonának. Nagycenken szolgált gépkocsivezetőként.
A leszerelés után a FÉSZ-hez mentem vissza, akkor éppen gépkocsivezetőt kerestek és én kaptam az alkalmon. A, B, C, D és F kategóriás hivatásos jogosítványom van, ma már több mint kétmillió kilométert levezettem balesetmentesen. Az 500 ezer és a 750 ezer kilométer után még kaptam kitüntetést, de azóta már sem én, sem a cég nem számolja, hol tartok
– mondta.
Sokszor, sokan megkérdezték tőle, hogy nem fordult-e meg a fejében az évtizedek alatt, hogy munkahelyet váltson, átüljön kamionra, vagy több pénzért kimenjen Ausztriába? A válasza mindig az volt, hogy nem.
„Itt szerettek engem és számomra ez a legfontosabb” – tette hozzá. Mostantól várja az igazi nyugdíjas élet, de unatkozni nem fog, mert egy családi ház körül mindig van tennivaló.
