Unsplash
Életmód

Régészből cukrász, katonából fonalboltos, avagy karrierváltás életünk közepén

Nem is olyan régen a tervezett karrierút egyetlen munkahelyből állt az iskola befejeztétől a nyugdíjig. Ma már nem ritka, hogy teljesen mással foglalkozunk, mint amit tanultunk vagy amit a korábbi tíz-húsz évben csináltunk. Hogyan, miért lesz az építészből rúdtáncedző, a jogászból utazóblogger majd kommunikációs tanácsadó cég vezetője?

Szüleink, nagyszüleink még úgy terveztek, hogy húszévesen felveszik őket egy munkahelyre, ahol ledolgoznak „pár” évtizedet, majd ahol kezdték, onnan mennek nyugdíjba. Korábban nem is volt nagyon szokás a munkahelyváltás, kevésbé is volt rá lehetőség, de talán az akarat, bátorság sem volt meg hozzá, az emberek jobban elfogadták a körülményeket, bármennyire is nem tetszett. Az meg szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki kitanul egy szakmát sok idő alatt, utána pedig mégis mással foglalkozik. Csak mert máshoz van kedve.

Kapcsolódó
Tulipánok között kelnek életre a népi mesterségek
Mikor alkotsz, a lelked gondolatai kapnak formát és színeket! Amit alkotsz, évek múltán is visszamosolyog rád...

Mi az oka a karrierváltásnak?

Ma a nagy önmegvalósítások korát éljük. Kis túlzással bárkiből lehet bármi. Sokan életük közepén jönnek rá, hogy mit is szeretnének igazán csinálni, de persze, életünk során változunk is annyira, hogy egy idő után más érdekeljen, mint 17-18 éves korunkban, a pályaválasztás előtt.

Van, akinek a hobbija növi ki magát hivatássá. Szabadidős tevékenységként indul, aztán annyira beleszeretnek, tanulják, képzik magukat a területen, hogy a szakma szakértőivé válnak és vállalkozást indítanak vagy munkavállalóként helyezkednek el a korábbi hobbijukhoz kapcsolódóan.

Van, aki kényszerből vált pályát. Annyit változik a világunk, hogy egyes szakmák gyakorlatilag eltűnnek. Ilyenkor nincs mit tenni, muszáj átnyergelni más területre.

A nők a legnagyobb karrierváltók, ez köszönhető a családalapítás, szülés miatti kiesésnek, illetve gyakran nagyban rájuk hárul a gyerekek intézményekbe hordása, ellátása, betegség miatti ápolása, a háztartás vezetése. Ezek a nem kevés idővel, fáradsággal járó feladatok nem mindig adnak arra lehetőséget, hogy a korábbi pozíciójukba visszatérve folytassák a karrierjüket ott, ahol abbahagyták. Nem is mindenki szeretné, úgy gondolják, inkább a családjukra, gyerekeikre fordítanának több energiát és időt. Hogy az otthoni feladataik is beleférjenek, időben rugalmas, esetleg részmunkaidős, valódi családbarát munkahelyekre lenne szükség, amelyekből egyelőre kevés van – még akkor is, ha a cégek egy része így hivatkozik magára, a valóságban gyakran kiderül, hogy gyakorlatilag mégsem lehet (vagy csak nehezen) összeegyeztetni az anyaságot a „normál”, 8 órás munkával.

Pixabay

Az életközepi karrierváltás egyáltalán nem lehetetlen

Feltettük a körkérdést, hogy kinek milyen nagy váltásai voltak a karrierútjában. Özönlöttek a válaszok! Ezekből válogattunk az alábbiakban:

  • Pénzintézeti szféra, felsővezető, külföldi munka alkalmazottként, majd a gyerek születése után szakértői, tanácsadói pálya mint szabadúszó. 

Most porcelánfestő-keramikus, 4 éve egyéni vállalkozó aki a kézműves termékeiből él. Nyilván, nem olyan nagy lábon, mint korábban, de valamit valamiért.

  • Én mindig is lakberendező szerettem volna lenni, alig vártam, hogy jelentkezhessek érettségi után….

Majd az építészeti tanulmányaim közben olyan helyzetbe kerültem, hogy a felnőttképzésben kínált munkát el kellett fogadnom, és jól is éreztem magam oktatásszervezőként. Évekkel később a második gyermekemmel voltam otthon, mikor megijesztett a felismerés, hogy soha nem fogok a vágyott szakmámban dolgozni.

Az jelentette a kikapcsolódást, ha szakmai anyagokat böngészhettem, frissíthettem a régi tudásomat. Egyszer a férjemmel bevallottuk egymásnak, hogy az én álmom még mindig a lakberendezés, ő pedig látványtervezéssel szeretne foglalkozni. Megnéztük, hogy mit tudunk kihozni ebből. A gyes után a volt munkahelyem nem várt vissza tárt karokkal, ez volt a végső jel. Azóta nagyon élvezem, amit csinálok, és jelenleg a legnagyobb biztatást az jelenti, hogy elnyertem egy tervezői díjat. A férjem nekem és más lakberendezőknek is látványtervez, de ő a főállását nem hagyta ott.

  • Középkoros régészből lettem cukrász. 

Nagyon nehéz most, de mindig is vállalkozó akartam lenni és nem adnám semmiért.

  • Marketinges voltam egy multinál. Jó pozi, jó fizu, céges autó, jó fej kollégák, szuper márka, izgalmas kategória. Mégis úgy éreztem, hogy hosszú távon nem ez az én utam.

Többet akartam emberekkel foglalkozni és persze divattal. Így lettem stylist. Úgy érzem, hogy az az én feladatom, hogy önbizalmat adjak a hozzám forduló teltebb nőknek, a ruháimmal és a stílustanácsadásokkal, így felmondtam, és először marketinges feladatok mellett freelancerként, majd azóta már csak a saját márkámmal foglalkozó “mindenesként” dolgozom az álmom megvalósításán.

  • Én ügyvédből lettem jógaoktató.

Azóta sem bántam meg, egy pillanatig se.

  • Jogászként kezdtem, majd 4 gyerkőc után kezdtem el sporttal és turizmussal foglalkozni.

Most az egyik legnépszerűbb es legnépesebb strandröplabda klubbal működünk Pasaréten, bővítünk Balatonra és viszek egy sportos (strandröpi, lovaglás… stb) , ifjúság felé nyitott vendághazat vidéken. Lélekben sokszor vágyom magasabban pozícionált munkára és munkakörnyezetre (itt leginkább a tanító, fejlesztő közegre gondolok), de tudom, hogy így egészséget es sportot viszek nagyon sok ember életébe, a “túlélést” jelentettük a covid alatt, szóval, összességében elégedett vagyok.

20 év pénzügyes múlt (üzleti tervezés, nemzetközi projektmenedzsment) után könyvírás, cukrászat, immár 8 alkalmazottal.

Őrültnek néztek, féltettek, az elején hetekig öklendezve keltem, amikor a cukrászda csak vitte a pénzt. Most büszkék rám, bár anyukám aggódik, mert a Covid, az alapanyagárak és a rezsi emelkedése iszonyú erőfeszítést kíván. Néha motivált vagyok, néha elkeseredett, attól függ, épp az emberek visszajelzése a több, vagy az újabb nehézségek. Alapvetően viszont bizakodó, és mindig az jut eszembe, mennyire előrébb tartanánk, ha minden úgy lenne, mint amikor indultunk.

  • Intenzíves szakápolótól (kardiológia) mentem az Egészségügyi Minisztérium HR osztályvezető-titkárnőn át a Miniszter asszisztensi címig.

Miniszteri kabineten, majd Népegészségügyi Kormánymegbízotti Irodát vezettem, innen mentem Gyesre es a 2 diploma után gyógypedagógusként baba-mama házat alapítottam 13 éve, azóta is imádom, az életem. Idén végeztem a SOTE-n családi mediátorként, így a gyerekek fejlesztése mellett, már családokkal/párkapcsolatokkal is foglalkozom. Közszolgából lett vállalkozó – „az újraélesztéstől a mentális egészségig”.

  • Multinál marketingesből (már egész magas pozícióban) kézműves pék lettem.

Pékség indítása egyedül, nőként… Mindennapos termelés egyedül egy éven keresztül, heti 6 napon át. Mellette bejött a cukrászvonal. Képzések, külföldi utazás/tanulás. Nem rózsaszín (most pláne…), de semmiért nem adnám.

  • Rövid közgazdász pályafutás után egy hosszabb sminkes karrier, majd azzal is felhagyva jelenleg dietetikus.
  • Én nyomdászból lettem butikos.
  • 10 év alkalmazotti lét után (pénzügyi szektor: multik/bank) vállaltam be, hogy a sportedzésekre koncentrálok.

1,5 év után úgy éreztem, hiányzik az office lét, de visszamenve kb. egy évig bírtam a bezártságot. Azóta az agility sportedzések/versenybírálatok mellé babaúszas oktató is lettem. Ami nekem nehézség, hogy nincs off nap. Az agyam mindig jár (mondjuk, alkalmazottkent is igy volt), keresem a fejlődési/fejlesztési lehetőségeket. Néha bennem volna pár hétre offolni magam, de ez sajna, nem fér bele, leállna a bevétel oldal, ráadásul nincs backupom – bar egyre inkább alakul ez is. A környezetemnek nemigen volt beleszólása a döntésembe, én megyek a fejem után, ha hiszek valamiben.

  • Ma már a “visszaváltás” is divat, tehát elkanyarodunk, utána megsajnáljuk, amit feladtunk, és mégis kicsit vissza.

Rengeteg 40 feletti nőnél tapasztalom. 35 körül vállalkozás, 42-45 között vissza az eredeti szakmába. Én alapvetően jogász vagyok, 35 körül kineziológus lettem, a 40. születésnapomon kaptam meg a természetgyógyász engedélyemet, a járvány kellős közepén, 41 után visszamentem jogászkodni, amit meglepően élvezek, mellékállásban pedig természetgyógyászkodom. Ki tudja, mi jön még?

  • Pedagógus voltam. Coach és tréner lettem, majd felnőttképző. Most hordozós latin fitness oktató vagyok a kisgyerekem mellett.
  • Adóellenőrből 21 év köztisztviselői jogviszony után lettem grafikus és ügyfélélmény tervező – kivitelező.
  • Komolyzenésznek készültem, de a Zeneakadémia helyett valahogy a Közgázon kötöttem ki…

Kockázatmenedzsment lett a szakterületem, közben hobbiból tanultam pszichológiát, de nem gondoltam, hogy valaha lesz bátorságom arrafelé váltani. Tizenévnyi alkalmazottság után egy nagyvállalat CEO-kabineti állásából álltam fel a semmibe, kényszerből, mert belebetegedtem a stresszbe. Befejeztem a megkezdett sulikat és gyakorlatokat, és belevágtam egyéni vállalkozóként a coachingba – én, aki TUTI, hogy soha nem lesz vállalkozó…

Időközben a marketingbe is besodort az élet, most ebben a témában épp új vállalkozásba is kezdek egy társammal, ez szintén szerelem. Nagy harcok kívül-belül, de egy pillanatig sem bánom, ez most szerelem.

  • 30 évig kormánytisztviselő most agyagműves, porcelánfestő. Értetlenül fogadták. Nem csinálnám vissza.
  • Klasszikus multinacionális karriert jártam végig, vállalva az országos mobilitást.

Debrecen, Miskolc, Székesfehérvár, Budaörs, Érd, Százhalombatta. Városok, ahol hosszabb rövidebb ideig dolgoztam és kerültem egyre magasabb pozícióba. Áruház-igazgatóként sikeresen vezettem a 2006-ban frissen nyitott érdi egységet. Magas fizetés, céges autó, szuper kollégák, 200 dolgozó. Kell ennél több? Igen. Egy gyerek, aki a következő évben megérkezett. A gyes letelte után, volt egy gyenge próbálkozásom visszatérni a mókuskerékbe.

Az első csalódáson még túltettem magam, hogy nem kaptam vissza a szeretett áruházamat. Viszont egy olyan helyre vezényeltek, ahol én voltam 5 év alatt a 12. áruház-igazgató. Képzelhetitek, milyen motivált dolgozókkal kellett volna sikereket elérni, nem beszélve, hogy a felsővezetés nem igazán nézte jó szemmel, ha munkaidő végén siettem haza a gyermekemhez. Közös megegyezés, végkielégítés. Már megvolt a tanyánk Kiskunmajsán, így vettem tíz tehenet, pont elég is volt rá a végkielégítés.

Őstermelőként sajtgyártásba kezdtem. Piacok, fesztiválok állandó résztvevője lettem, hétköznap pedig Budapest több pontján árultam sajtjainkat egy food truck-ból. A mostanra országossá vált aszály, munkaerőhiány a Dél-Alföldön már évekkel ezelőtt elkezdődött.

Tíz év után újra váltani kellett. Mivel a kereskedelem és a sajtok alapot teremtettek, egy kis sajboltot nyitottam Budapesten Hűvösvölgyben, ahol szénatejből készült alpesi sajtok sorakoznak a hűtőpultban. Negyedik éve állok a pult mögött és szolgálom ki személyesen minden kedves vásárlómat.

  • Könyvvizsgálóból lettem élménypedagógia tréner.
  • 20 év multis marketinges lét után, 45 évesen megtanultam egy grafikus szoftvert és a WordPresst.

6 éve kisvállalkozóknak tervezek arculatot, készítek weboldalt és persze értékesítési, marketing és kommunikációs tanácsot adok.

  • Pénzügyes kormánytisztviselőből lettem bölcsődei kisgyermeknevelő.

Imádtam, de a saját gyerekeimre fordított több minőségi idő miatt most virtuális asszisztensként dolgozom.

  • Megélhetési könyvelőből lettem rehabilitációs tréner.

A családi vállalkozást könyveltem, miután 3 gyerekkel 8 évig itthon voltam. Elvállaltam más cégeket is. Egy idő után feltűnt, hogy a sport jobban érdekel annál, minthogy itthon üljek egy gép előtt. Először edzői képesítést szereztem, de hamar a rehab felé fordultam. Lassan 10 éve foglalkozom ezzel, állandóan tanulok és ebben kiteljesedek. Jó vagyok abban, amit csinálok, és most már saját helyen dolgozom.

A családi vállalkozás könyvelése maradt csak, az az örökségem része, de mást nem vállalok ebben a témában. Az ismerőseim nem tudják hova tenni sokszor, azt hiszik, hogy masszőr vagyok, mert sok manuális kezelést végzek.

  • Zenetanárként végeztem a családi hagyományt követve, de három nap alatt elvégeztem egy műkörmös tanfolyamot három hét múlva már abból éltem, ez 10 évig tartott.

Aztán jött a gyerek, gerinc és ízületi problémák, de megvolt az üzlethelyiség. Egy ismerős ajánlására nulla tapasztalattal nyitottam papír-írószer és kreatív hobbi boltot, mert iskola mellett voltam. Annyira betalált, hogy folyamatosan a vállalkozás után rohantam, a végére 5 alkalmazottal 130 négyzetméteres üzletem volt, amit a végén a helyi önkormányzat elkaszált… Jött a covid pihenés. Felhagytam a vállalkozói élettel így 50 fölött, beálltam egy boltba eladónak fix jövedelemért fix időbeosztással. Ebben a rendszerben nem vállalkoznék újra. Minden is kiszámíthatatlan körülöttünk.

  • Közgazdász-logisztikus diplomával, 8 évig úgymond a “szakmában”, ebből 6 év multinál. Elmentem babázni, elvégeztem a pedikűrös iskolát és immáron 2 éve ez a szerelem munkám!

El nem cserélném semmiért! A gyerkőc megköveteli a rugalmasságot, ezért keresem magamnak rugalmasan végezhető munkát. A családom nem lepődött meg a nagy váltáson, otthon már jó ideje használt a család házi hobby pedikűrösnek. Viszont volt kollégák, régi iskolatársak bizony rácsodálkoztak a váltásra.

  • Közszolgálati műsorkészítő területen szerkesztőségi titkárként kezdtem, gazdaságisként folytattam, majd marketing terület jött multinál, KKV-nál minden pozícióban.

Innen lettem vállalkozó – ruha-, majd ékszerboltos -, mellette coach, vállalkozásfejlesztő. És most egészséges kaját kiszállító vállalkozásom (is) van fő csapásként – ez tök jó, mert rájöttem, hogy csinálni is szeretem, nem csak beszélni róla. Így sokkal izgalmasabb…

  • Jogászból utazóblogger, majd kommunikációs cég vezetője.
  • De hosszú az élet, bármi lehetek még…Színházesztétából bolti eladó, majd marketinges, majd marketing szövegíró.
  • Én óvónőként kezdtem, aztán 10 év multi, IT területen, aztán festő/falfestő. Nem tudom, még mi jöhet.
  • Színészetből jöttem ki Angliába, vendéglátóztam, aztán anya lettem.

Itt megállt a tudományom… gyerek, felelősség, milyen mintát akarok neki adni… Elmentem egy coachhoz, aztán kitanultam a szakmát, folyamatosan tanulom és élem meg a tapasztalatokat anyaként, coachként és emberként is. A következő állomás egy magyar hétvégi óvoda-iskola szervezése negyedmagammal, a coachinggal pedig több szerveződésben is benne vagyok. Szóval határ a csillagos ég… Mindezért nagyon mélyre kellett mennem magamban, most már jól vagyok és jó „helyen”

  • Irodavezető, pénzügyi referensből imázs- és stílustanácsadó, webdesigner.

Megérkeztem.

  • Grafikus majd építész tervező művészként diplomáztam, utána építészként dolgoztam pár évet, közben lakberendezői képzést is megcsináltam.

Majd 2 lánykám született. A kettő születése között aerobik sportoktatóit végeztem. Majd hatha jóga, anyagcsere típus és táplálkozási tanácsadó. Jelenleg sportrúdtánc edző vagyok és folyamatban a love your belly tréner képzés is.

  • Közgazdász diploma, jogi egyetemi tanulmányok után azt éreztem, hogy ebben a világban megfulladok.

Tisztes polgárként próbáltam beállni a sorba, voltam idegenvezető, logisztikai asszisztens, szállodai recepciós, housekeeping manager, pályázati és vállalkozásfejlesztési tanácsadó, de nem találtam önmagam… Aztán 10 évvel ezelőtt elkezdtem weblaptervezést, programozást, grafikát tanulni, eleinte főállás mellett, majd a biztonsági hálót elengedve vállalkozó lettem és hirtelen minden a helyére került, ma pedig 3 sikeres vállalkozást tudhatok a magaménak, amikkel másoknak is segíthetek, hogy a saját útjukat tudják járni.

  • Környezetkutató PhD-ból a doktori védés után 3 nappal személyi edző voltam egy luxus hajón.

Rá egy évre elsőtiszt egy hasonló hajón, környezet- és munkavédelmi ellenőrként. Most gyerekek mellett network marketing és egészség coach. Innen már nem tervezek váltani.

  • Huszonévesen agrár nagyvállalkozóból a divatvilág kellős közepébe csöppentem.

Itt kitanultam a retail csínját-bínját, szülés után Dániában piackutattam, hozzámentem egy kompúteres emberhez és most 3 vállalkozásom van, de a szerelem az a kozmetikumgyártás és a vevőim.

  • 17 évnyi turizmus (idegenvezetés, beutaztatás, vendéglátás és sok-sok szállodázás) után jött az első baba, s már törtem a fejem.

Mikor másfél éves lett, belevágtam: gyermek élményfodrászatot nyitottam. Most leszünk 5 évesek, és folyamatosan fejlődünk.

  • Jogászból lettem fotós.

A folyamat hosszú volt (13 év), a váltás mégis hirtelen jött, még én se voltam teljesen felkészülve rá. Ennek még csak 4 hónapja, de most nagyon jól érzem magam a bőrömben.

  • Biológusból lettem babaalvás-tanácsadó.
  • Építőmérnök diploma után, tizenévig üzemeltetési mérnökként dolgoztam, majd projektmenedzserként, többnyire multi cégeknél.

A covid alatt indult a családi vállalkozás, férjemmel. Elsősorban projektvezetés lett volna a profil, de többnyire kisgenerált vállalunk, felújítás, üzlet, iroda kialakítások.

Kitanultam a szobafestő szakmát, így azt én végzem a felújítások során, továbbá dekorfestéssel foglalkozom. Pont ma is azon gondolkodtam, hogy ez mennyire felszabadító munka, és csodálatos érzés, hogy újjászületik valami a kezem alatt….

  • Adminisztrátorból lettem katona, majd mérlegképes könyvelőből kormánytisztviselő és egy jó kis életközepi válság után végre megtaláltam azt, ami igazán én vagyok.

Kereskedő lettem és fonalboltot nyitottam, ahol horgolás tanfolyamokat is tartok. Így lett a hobbiból munka.