Megvan az az érzés, amikor egy téli napon egy hosszabb szabadban tartózkodás, kirándulás, túra után végre beérsz a meleg lakásba, leveted a ruháidat, beülsz egy kád forró vízbe, majd egy puha takaró alatt pihened ki a nap fáradalmait?
Van, aki máshogy csinálja. Egyre nő azoknak a tábora, akik a kényelem helyett a természetet választják éjszakára is. Nemcsak nyáron, hanem akár fagypont alatt is.
Fazakas Margit Hajnal nem esik kétségbe, ha a sötét a természetben, túrázás közben éri, sőt, ő maga keresi az ilyen kalandokat, lehetőségeket. Erről mesélt a Sokszínű Vidéknek.
Miért kezdtél el túrázni, mi az, ami miatt megszeretted?
A túrázás visszanyúlik a gyerekkoromig, amikor még csak álmodoztam arról, hogy egyszer én is nagy hátizsákkal a hátamon fogok túrázni és kint éjszakázni, ahogy másokat láttam. A másik álmom az volt, hogy egyszer én is felülök egy repülőre és utazgatok, nyaralok.
Hogyan jutottál el addig, hogy nem kellene hazamenni túrázás után, hanem ott aludni a szabadban, majd másnap folytatni?
Magyarországon kezdtem el túrázni, vadkempingezni. Szeretek a természetben lenni, feltölt energiával, kikapcsol a hétköznapok gondokkal teli, stresszes rohanó világából.
A teljesítménytúrázást is megszerettem. A 20 kilométertől a 100 kilométerig több túrát is teljesítettem.
Ezt az időszakot követte nyolc év Írország, ahol magas hegyek nincsenek, viszont tudott meglepetést, kihívást nyújtani. Minden héten túráztam, amikor csak tudtam. Nap végén nem vágytam haza, még elnyújtottam, megállítottam volna az időt. Többször bejártam Írországot déltől északig. A hegyek varázslatosak voltak bármilyen időjárási körülmények között. Szeretek a felhők fölött lenni.
Ha volt legalább két szabadnapom egymás mellett, akkor nem is mentünk haza.
Egyedül vagy társaságban szoktatok a természetben aludni?
Legtöbbször a családommal túráztam, sokat egyedül is és néha, ha már hiányzott más emberek társasága, akkor ír túra csapattal is. A vadkempinget első perctől megszerettem, mert ad egyfajta szabadságot, élményt, csodát, felszabadult érzéseket. A természet közel hoz egymáshoz idegen embereket.
A kempingek számomra teljesen más élményt adnak, a kettő közt a különbség ég és a föld. Mindkettőnek megvan a maga varázsa. A kempingek legtöbbször zsúfoltak, zajosak, viszont vannak különböző országokban számomra kedvenc, különleges kempingek.
Volt lehetőségem több országban is túrázni, vadkempingezni. Aludtam autóban, sátorban, bivakban és matrac, hálózsák nélkül is.
Szeretek a hegy tetején „sok csillagos szállodában” aludni, reggel csodálni a csendes tájat, teát főzni, meleg ételt készíteni, vadállatokat látni természetes környezetükben.
A téli vadkempingben sok a kihívás, a saját magammal való küzdelem, harc, megpróbáltatás, a határaim feszegetése, tanulás.
Milyen felszerelést viszel magaddal a szabadban alváshoz?
A felszerelés mindenkinek más a lehetőségek és az egyének igényei szerint. Az enyém átalakult az évek folyamán. Változó, hogy mikor mit viszek magammal. Ez túrától és egyéb körülményektől is függ. Van olyan túratársam, aki kempingágyat és kispárnát is felcipel a hegyre, mert neki ez az igénye.
A sátort előnyben részesítem egy bivakzsákkal szemben, mert sokkal nagyobb komfortot, mozgásteret ad. Ennek ellenére megkedveltem a bivakzsákot is, elég gyakran használom.
Voltam „karácsonyfa” is, sokat változtattam, de még így is több mindent cipelek, mint ami elegendő lenne. Minél kisebb a súly, amit cipelünk, annál kevesebb energiával, könnyebben haladunk, messzebb jutunk és jobban élvezzük a túrát.
Télen hogyan bírjátok ki a hideget?
Téli kintalváshoz bivakzsákot vagy sátrat, matracot, hálózsákot, főzőfelszerelést, termoszt, plusz 1 napi élelmet, mint amennyi napra megyek, vizet, két fejlámpát, power bankot, szemüveget, síszemüveget, túrabotot viszek. Jelenleg még téli hálózsák hiányában három évszakosat használok +5 komfortzónával -9 és -tizen-fokokban, amit nem ajánlok senkinek. Nagyon fontos az évszaknak megfelelő derékalj, hálózsák, sátor használata!
Ha szükséges, akkor hótalpat, hágóvasat, hómacskát is viszek magammal.
Hogyan oldjátok meg a különböző szükségleteket nomád körülmények között, például meleg étel, víz, mosakodás, WC?
Tisztálkodáshoz meleg víz helyett tavak, patakok, nedves törlőkendő, cicamosakodás, amilyen lehetőség éppen adott.
A meleg étel évszakoktól, körülményektől függ. A „hegyi” kajákat részesítem előnyben, ha a súlycsökkentés a szempont, de ez sem mindig volt így. A lehetőségek, igények tárháza elég széles. Ettem már rántottát is a hegyen.
A vízkészlet pótlására forrásokat, patakot, havat, vízszűrőt használok. Izlandon például a hegyekben mindenki a patakokból pótolta a vizet minden szűrés nélkül. De vannak vízszűrő tabletták, rendszerek is.
Szemetet nem hagyunk magunk után, papírzsebkendőt, wc-papírt sem, de ez nálam alap, ahogyan az utcán sem dobok el szemetet.
Lehet venni egészségügyi lapátot és gödröt ásni, amit utána be lehet takarni. A wc-papírokat meg ugyanúgy el kell vinni, mint a többi szemetet.
Mennyire lehet jót aludni a természetben?
Aludtam már őzek, bagoly hangjának kíséretében is. Engem az állatok nem zavarnak. Bogarakkal sem volt még problémám, a szúnyogokat és muslicákat kivéve. Azok ellen van háló a bivakomon.
A sátorból, ha az én hibámból bekerül váratlan jövevény, akkor azt kitessékelem.
Kényelmetlenségben volt többször is részem, minden túra más. Ez egyrészt hozzátartozik a vadkempinges élményekhez, esetleg nem megfelelő felszerelés, saját felelősségre bevállalt rossz időjárási körülmények, vagy benne volt a pakliban. Például előreláthatóan tudtam, hogy minimális az esélye annak, hogy autó hiányában éjszakára visszaérjek a kempingbe, ahol a sátram állt.
Úgy gondolom, hogy azért megyünk ki a természetbe, mert ott más impulzusok érnek, mint a mindennapi életben. Szenvedni én sem szeretek, de minden nehéz helyzet, amit megoldok, megerősít és jó érzéssel tölt el.
Sokat túrázok egyedül, mert a körülmények nem mindig teszik lehetővé például egy idegen országban, külföldön, hogy túratársakat találjak, akikkel lehet együtt menni és számíthatok is rájuk.
Volt valamilyen félelmetesebb, neccesebb helyzet a kint alvásotok során?
Voltak kellemetlen éjszakáim, amelyek nem megfelelő felszerelés, öltözet, hegytetőn erős szélben, viharban éjszakázás. Volt, amikor beázott a sátram és egész éjszaka küzdöttem az elemekkel, hogy a fejem felett a sátrat is megmentsem, amennyire lehet. Ezek mind a döntéseim következményei voltak, amikkel számoltam. Az ilyen helyzeteket másoknak nem ajánlom.
Melyik volt a kedvenc bivakhelyed és miért?
Annyira sok, különleges bivakos, sátras éjszakám volt, hogy egy kedvenc helyet nem is tudok kiválasztani. Mindegyikhez élmények kötnek, nincs két egyforma történetem.
Egy párat megemlítek:
Görögország – Paleoselli kis templom kertjében, a falu népe által felajánlva éjszakára.
Azori-szigetek – Pico-szigetén a Pico-hegyen a kráterben átfagyva egy kő által védett lyukban matrac, hálózsák nélkül. Ahogyan feljutottam a hegyre, a lehetetlen mégis mindig lehetséges, azok az emberek, akik ehhez hozzá segítettek… Egy életre szóló élmény maradt.
Azori-szigetek – Flores-szigetén kilátással a tengerre és a dombokat borító gyönyörű hortenziamezőkre.
Azori-szigetek – Faial-szigetén a picike repülőtér mellett a tengerparton, ahol néhány repülőgép a sátram fölött elrepülve landolt a leszállópályán.
Izlandon a zöld lávamező mellett a tulajdonos felajánlásával.
Izlandon hófoltokkal tarkított “boci hegyeken”.
Írországban nagyon sok helyen éltem át különleges éjszakákat a tengerparoktól a hegyekig.
Madeirán egy tengerparton a félszigeten
Menedékházban a Pireneusokban
A Kanári-szigeteken, Tenerifén a tengerparton a hatalmas kaktuszokkal borított kanyon végében.
Mi a legfontosabb tanács, amit kezdő „kint alvóknak” mondanál?
Kezdő „kint alvóknak” évszaknak megfelelő derékalj, hálózsák, élelem és víz, két fejlámpa, amit fontosnak tartok. Minden felszerelést otthon begyakorolva, ellenőrizve, feltöltve. Lehetőleg más túratársak társaságában túrázni, vadkempingezni. Téli túrázást kint alvással első körben nem ajánlom, csak ha már van tudás, tapasztalat, más évszakokban is és van hozzá megfelelő téli felszerelés is.
