Számtalan módja létezik az utazásnak, világlátásnak, mindenki talál igényeinek és lehetőségeinek megfelelő formát. Egyre többen kötik össze az utazást egy jó üggyel: önkéntes munkát végeznek egy számukra idegen országban. Így tett Barati Viktória is, aki Thaiföldig utazott azért, hogy elefántokon segítsen. A Sokszínű Vidék kérdéseire válaszolva mesélt az élményeiről.
Szokatlanabb módját választottad a világlátásnak: önkénteskedni utaztál. Korábban is végeztél már önkéntes munkát vagy ezzel kezdted?
Eddig javarészt csak „utalgattam”, amikor megláttam a Facebookon egy-egy bajba jutott kutyát vagy valamelyik állatvédelmi szervezet segítségkérési posztját, aztán mára olyan tarthatatlan lett a gazdátlan állatok helyzete, hogy egy éve önkéntesként dolgozom heti egy napot az Etyeki Állatmenhelyen. Inkább kikapcsolódás és feltöltődés ez, mint munka, de mégis elég komoly fizikai megterhelést jelent.
Most miért a thaiföldi Elephant Nature Parkra esett a választásod?
Szembejött egy hirdetés a facebookon, ahol thaiföldi utazást kínáltak kombinálva az önkénteskedéssel. Nekem inkább az önkénteskedés, mint a thaiföldi nyaralás ütötte meg a szemem. Az elefántoknak mindig is nagy rajongója voltam. Az Apsara Adventures szervezte egyébként ezt az utat, profi volt minden, de a parkban önállóan is lehet önkénteskedést foglalni, illetve önállóan is oda lehet utazni. Nem csak egy hetes, hanem pár napos turnusok is vannak.
Honnan, hogyan kerülnek a mentett elefántok a parkba?
A mentett elefántok Thaiföldről és a környező ázsiai országokból kerülnek a parkba. Ezek az elefántok korábban fakitermeléseken, illegális fakitermeléseken, szórakoztatóiparban (mint cirkusz) és turizmusban dolgoztak. A parknak van egy elefánt mentőautója, ezzel hozzák sokszor igen nagy távolságokról a mentett elefántokat. Az egyik képemen szerepel is ez az autó.
Mi volt a teendőtök az ott töltött egy hét során? Mivel teltek a napjaitok?
Az első nap elfoglaltuk a szállásainkat, orientáció volt, amikor elmondták, hogy mi fog történni a héten, körbevezettek minket a parkban, üdvözlőest volt és filmvetítés is. Aztán minden nap 7-8-ig volt a reggeli, majd eligazítás a közös helyiségben, akkor kezdődött a délelőttös műszak délig. Délben ebéd, majd egykor megint eligazítás, hogy mi lesz a délutáni feladat, majd kezdődött a délutáni munka, este általában szabad program volt. A legtöbb munka olyan volt, hogy végig állatok közelében lehetett lenni, a szabad időszakokban lehetett menni macskákat simizni vagy kutyákat sétáltatni, illetve a parkban voltak mindenfelé padok, lombkoronasétányok, ahonnan lehetett figyelni az elefántokat. Volt thai masszázs is, teljes nyitott területen, fantasztikus élmény volt a masszázs, mikor az ember látta közben az elefántokat és hallotta a trombitálást. A munkák a következők voltak: elefántkaki szedés, műanyag szemetek összeszedése, dinnyék lepakolása teherautóról, öreg elefántnak rizspép készítés és banánlevélbe csomagolás, kutyasétáltatás, kőgyűjtés a folyóparton, alapbetonozás.
Hogyan kellett viselkednetek az elefántokkal?
Bár az elefántok szabadon jártak-keltek és elég kíváncsiak is, önállóan közel menni nem lehetett hozzájuk, nem azért, mintha agresszívek lennének, de azért időként igencsak meg tudnak indulni. Mindegyikük mellett volt egy mahout, aki az adott elefántra vigyázott. Közel is lehetett menni persze, de ha a kíváncsi fáncsi megindult, akkor oldalra kellett menni előle, mert előre igen gyors, de irányt lassabban vált.
Egyik nap, amikor raftingolni voltunk munka után délután a folyónál, elfelejtettek értünk jönni ezek a derék thai-ok és miután kikötöttük a csónakokat, jött egy elefántcsorda az éjszakai helyére, keresztül a folyón. Az egyik elefánt (nagyon kíváncsi állatok, mindenbe beleütik az ormányukat, hátizsákokat lopnak és igyekeznek kaját szerezni, meg mindenféle turpisságokra képesek) belelépett az egyik kikötött csónakba, amiben megcsúszott picit, megijedt és lett nagy trombitálás, egyből rohant oda az egész csorda, hogy segítsen a bajbajutotton, mi önkéntesek meg rohantunk a rohanó csorda elől minél feljebb a dombtetőre, már nem mintha bántanának, de azért egy ilyen riadalomban nem tudni, hova lépnek annyian. Majd miután mindenki lenyugodott, az elefántcsorda ment tovább az alvóhelyre, mi meg mint kettes számú csorda mentünk vissza utánuk – ugyancsak a folyóban – a parkba. Szuper délután volt.
Mi az, ami leginkább megragadott az ott tapasztaltakból?
Ez az egész, ahogy az alapító ezt a parkot felépítette, ahogy küzd az elefántok „jogaiért”, szabad, boldog életéért, ahogy próbálja megreformálni ezt az egészet, ahogy Ázsia szinten néhol az elefántokkal bánnak.
Mi az, amit mi turistaként megtehetünk az elefántok védelmében az utazásaink során?
Az, hogy semmiképpen ne vegyünk részt olyan tevékenységekben és ne fizessünk olyan tevékenységekért, amelyek annak az eredményei, hogy állatokat kínoznak. Legyen ez elefánt, tigris, majom, delfin vagy bármilyen állat. Lehetőleg próbáljuk meg ezt minél több emberhez eljuttatni, mert ahogy én sem, úgy lehetséges, hogy más sem gondolja, hogy ezek az elefánttevékenységek milyen betörései folyamat, mekkora kínzás eredményei.
