A mosonmagyaróvári vállalkozó, Szentesi Endre postagalambász-dinasztiából származik, most felért a csúcsra: Miss Olympic 203 nevet viselő postagalambja tavaly 500 kilométer feletti kategóriában három versenyt is megnyert – írta a Kisalföld.
Dessauból 600, Magdeburgból 630 és Hannoverből 730 kilométert kellett ehhez repülnie, és miután mindhárom megmérettetést megnyerte, kiérdemelte a Sport I kategória és a Világ Legjobb Galambja hosszú távon címeket.
A 3 éves tojó nagy vitalitású, életerős és robbanékony. Ugyanakkor életében lezárult a verseny: kiváló génjeit örökítheti tovább, idén már egyik utódja bizonyíthat.
A mosonmagyaróvári családi ház kertjében mintegy 150 postagalamb osztozik a kényelmes dúcokon, de nyáron akár 250-re is nőhet a számuk.
Talán kétéves lehettem, amikor édesapám mellett már a galambok között mozogtam. Nagyapám után édesapám is foglalkozott postagalambokkal, ahogy a közeli családban is még többen hódolnak e szenvedélynek. Tizennégy évesen indultam versenyen először. A tanulmányaim, a katonaság és a családi fészek építésén kívül megszakítás nélkül veszek részt a postagalambok által biztosított rendezvényeken
– mesélte a lapnak a galambász, aki négy párral kezdte a tenyésztést.
Tizennégy éves kora óta versenyez. A munkája mostanra ért be igazán: Miss Olympic 203 nevű galambjával olyan eredményt ért el, mint eddig még senki a postagalambászat kétszáz éve alatt.
Miss Olympic 203 a galambdúcom egy igazi gyöngyszeme, korábban egyébként Gyöngyszemnek is neveztem el. Pár hónapos korában kezdett el versenyezni. A 3 éves tojó kis testű, virgonc, nagy vitalitású, életerős és robbanékony. Már egyéves korában felhívta magára a figyelmet és ígéretesnek számított. Akkor egy versenyen harmadik helyen végzett az 5942 indulóból. Kétéves korában összesen tizenegy helyezést ért el a kerületi programban, majd 2022-ben a leghosszabb úton, Hannoverből sikerült egy harmadik díjat nyernie.
A galambnak a tavalyi évben ért fel a csúcsra a két olimpiai győzelemmel.
Ő már a versenyzésben nem vesz részt, hanem a génjeit kell továbbörökítenem. A már említett két díj átadója Hollandiában volt január végén, ahol jelentős összeget ígértek érte. Ám ő nem eladó. Tavaly párosítottam először: utódai közül egy maradt nálam – ő hamarosan kezdi a versenyzést, kiderül, hogy milyen eredményekkel, a többit környékbeli országok galambászainak értékesítettem.
Szentesi Endre villanyszerelőként dolgozik és elmondása szerint a versenyszezonban akár napi 6–8 óra is szükséges a hobbijára.
A postagalamboknak komplex tartástechnológiájuk van, aminek egyik alapja a takarmányozás. Nagyon fontos az edzésprogram is. Először csak 5–10–20–100 kilométerekre viszik őket, és onnan haza kell térniük. A versenyutak 150–180 kilométeren kezdődnek a versenyprogram alapján, és általában a hetedik út az már hosszútávnak számít, 500 kilométer feletti.
Versenyidőszakban az egyik motivációs módszer az özvegytartás, amikor a párokat különválasztjuk, majd a verseny előtt újra találkoznak, és elkezdenek fészekre hívni. Ebbe az idillbe szól bele a verseny, amikor a pár egyik vagy mindkét tagját elvisszük, és ez igen nagy motivációs erő a hazatérésre, hogy a párjához repül vissza
– mondta el a galambász.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
