Orsi és férje, Erik két gyermekükkel, Matthias-szal és Miával Svédországban élnek. Több mint három éve indították az Életünk Napjai nevű YouTube-csatornájukat, melyen keresztül az ottani mindennapjaikról, svédországi érdekességekről, oda utazóknak és kiköltözni vágyóknak praktikus információkról számolnak be.
A Sokszínű Vidék kérdéseire válaszolva elmesélték a történetüket: hogyan, miért költöztek ki Svédországba, majd hosszú idő után Magyarországra és rövidesen vissza. Megtudhatunk sok érdekességet, melyekkel talán csak Svédországban találkozhatunk.
Miért döntöttetek a külföldre költözés mellett?
Erik és én a Nyíregyházi Főiskolán ismerkedtünk meg, hamar össze is költöztünk és az eljegyzéssel sem vártunk sokat. Majd 2004 júliusában össze is házasodtunk, és azóta is boldogan élünk, kiegyensúlyozott, szeretetteljes házasságban, 2010 és 2012 óra pedig gyermekeinkkel egy családként.
Erik is és én is pedagógusok vagyunk. A főiskola elvégzése után mindketten elhelyezkedtünk. 2009 év elején vettük meg az első saját ingatlanunkat, persze hitelre, plusz – akkor még – szocpol-ra, és boldogan költöztünk be az újépítésű társasházi lakásba, a mi kis kuckónkba.
2010 decembereben megszületett a kisfiunk, Matika. Én gyed-re mentem értelemszerűen, és az addigi két teljes állásból származó jövedelem hirtelen lecsökkent egy szerényebb gyed-re. Nemsokára Erik munkahelye megszűnt, és sajnos nem talált munkát. Hamar feleltük minden tartalékunkat, mert a 2009-es gazdasági válság hatására a lakástörlesztőnk és egyéb kiadásaink megugrottak, viszont a bevételünk drámaian lecsökkent. 2011 májusában már pakolni kezdtünk, és meghirdettük a lakásunkat bérbeadásra.
Miért pont Svédországot választottátok?
Erik Svédországban született és nevelkedett 13 éves koráig. Édesanyja magyar, édesapja svéd. Annak ellenére, hogy anyukája magyar, gyerekkorában egy szót sem beszéltek magyarul. Amikor 13 éves korában hazaköltöztek Magyarországra, egy nyara volt arra, hogy valamelyest megtanuljon magyarul, hiszen szeptembertől kezdődött a suli. Anyukája kiparancsolta a rétre focizni a magyar szomszéd gyerekekkel, és így tanult meg szinte folyékonyan beszélni egy nyár alatt. Amikor szeptemberben beült az iskolapadba, mégis sorra kapta az elégtelen osztályzatokat írásból, mert a pedagógusok nem akarták elhinni, hogy aki ilyen jól beszéli a nyelvet, egyáltalán nem tud írni. Ezután különórákat vett néhány hónapig, és felzárkózott írásból/nyelvtanból is. Azóta pedig anyanyelvi szinten beszéli a magyart a svéd mellett.
Erik anyukája már 2005-ben visszaköltözött Svédországba, és Erik bátyja is ott élt, valamint Svédország Erik szülőhazája is, így egyértelmű volt, hogy ide költözünk akkor mi is, egy könnyebb, jobb élet reményében.
Emlékszem, hogy a költözéssel kapcsolatos döntést nagyon hamar, egy délutáni séta alatt hoztuk meg. Ez volt 2011. május elején, és 2011 június 2-án már landolt a gépünk a göteborgi reptéren. 3 bőrönddel, egy 5 hónapos pici babával, és tele reménnyel költöztünk ki Svédországba. Akkor még úgy terveztük, hogy csak néhány évre , amíg anyagilag összeszedjük magunkat. Aztán itt ragadtunk.
Mennyire volt nehéz új élet kezdeni ott?
A kezdet nehéz volt, különösképpen nekem, mert nem beszéltem a nyelvet egyáltalán. Emlékszem, hogy nagyon sokáig még a boltba sem mertem egyedül elmenni, mert attól féltem, hogy kérdeznek tőlem valamit, és nem fogok tudni rá válaszolni. A korábbi független, mindent maga intéző, talpraesett Orsiból egy megszeppent, félénk lány lett. Az első három hónapban Erik édesanyja vendégszeretetet élveztük, majd elköltöztünk egy saját albérletbe.
A költözéshez és az önálló életkezdéshez a svéd államtól kaptunk kezdetben segítséget, mert Erik 5 hónapig nem talált munkát, annak ellenére sem, hogy svéd állampolgár, és anyanyelve a svéd, tehát nem volt nyelvi akadály sem.
Aztán szép lassan beindult minden. Erik dolgozni kezdett sofőrként, majd takarítókent. 2012-ben megérkezett a kislányunk, Mia is. Így én már két gyerekkel voltam otthon, Erik pedig továbbra is takarított.
2013-ban elköltöztünk Göteborgtól nem messze egy kisvárosba, ahol azóta is élünk. A gyerekek itt jártak oviba, majd iskolába, én pedig 2014-ben végre megkezdhettem a tanulmányaimat a bevándorlók iskolájában, a svéd mellett párhuzamosan egy szakmát (kávéházi eladó, konyhai kisegítő) is tanultam. Amikor a svéd nyelvvel eljutottam egy bizonyos szintre, én is dolgozni kezdtem takarítóként. Közben Erik egyéni vállalkozó lett, a cége szépen fejlődött és így az alkalmazottja lettem, csomagokat szállítottunk mindketten.
Innen újabb tanulás után Erik most saját fejlesztésű számítógépes játékokon dolgozik, én pedig dajkaként helyezkedtem el.
Sok év után visszaköltöztetek Magyarországra, majd rövid idő múlva vissza Svédországba. Mesélnél erről?
2022 tavaszán jött egy váratlan lehetőség Eriknek, miszerint egy cég keresett svédül beszélő munkatársat call center-es munkára Magyarországon, de home office-ban. Egyébként hosszú ideje arra törekszünk, hogy mindketten home office-ban dolgozhassunk. Versenyképes fizetéssel, béren kívüli juttatásokkal és előrelépési lehetőségekkel kecsegtették. Abban az időben Erik úgy érezte, nem volt a helyén szakmailag, és mindenképpen szerette volna kipróbálni ezt a lehetőséget Magyarországon.
Engem derült égből villámcsapásként ért a dolog, mert bár a kiköltözésünk után még jó 7-8 évvel is nagyon vágytam vissza Magyarországra, de ez 2020-21-re teljesen megváltozott. Végre elkezdtem élvezni, hogy itt élünk, megszerettem az országot, megtanultam a nyelvet, barátokat szereztem, jó munkám lett, ahol örömmel dolgoztam, és inkább éreztem már otthonomnak Svédországot, mint Magyarországot. Ennek ellenére közösen úgy döntöttünk, hogy költözzünk haza, próbáljuk meg.
Szerencsére, nem adtuk fel a svédországi életünket. Lakásunkat kiadtuk bérbe, a gyerekek sulijában pedig 6 hónapig fenntartották nekik a helyüket.
Hazaköltöztünk.
Matika továbbra is a svéd iskolarendszeren belül tanult, egy erre engedéllyel rendelkező stockholmi iskolában, online. Mia sajnos a kora miatt még ebből kimaradt, így őt Magyarországon beírattuk állami iskolába. Mivel csak beszélni tudott magyarul, írni, olvasni nem, így 4. osztály helyett visszasorolták 2. osztályba. Én pedig háziasszony lettem, és közben aktívan segítettem Matit a tanulmányaiban, mert teljesen új volt számára az online oktatás, kellett a szülői segítség.
Közben mindenki egyre rosszabbul kezdte magát érezni Magyarországon, senki nem tálalta a helyét. Mati teljesen befordult, nem lehetett meg az udvarra sem kirángatni. Egész nap a számítógép előtt ült, mert napközben tanult, utána pedig a Svédországban hagyott kis barátaival játszott, beszélgetett a neten. Minden nap azt kérdezte: Anya, mikor megyünk haza Svédországba? A szívem szakadt meg érte.
Miának kicsit jobb volt a helyzete, mert ő napközben suliban volt, társaságban, tanulással telt az idő. Ettől függetlenül ő is nagyon hiányolta a barátait, és egyre inkább vágyott már haza.
Számomra is nagyon furcsa volt a felfedezés, hogy nem érzem jól, otthon magam a szülőhazámban. Természetesen a magyar politikai és gazdasági helyzet sem javított a dolgon.
Közben Erik munkája sem úgy alakult, ahogy azt ígértek, és ahogy arra számítottunk. Sem anyagilag, sem pedig egzisztenciálisan. Minden olyan nyögve nyelősen ment, semmi sem klappolt, és lassan elkezdtük idegennek érezni magunkat “otthon”.
A pont az i-n az volt, hogy a svéd iskola, ahol Mati online végezte a tanulmányait, közölte, hogy nem kaptuk meg az állami támogatást, és ha továbbra is ott akar tanulni Mati, fizetnünk kell a képzésért 68.000 svéd koronát, azaz mintegy 2,1 millió forintot. Természetesen ezt nem tudtuk bevállalni. Furcsa, de nagy megkönnyebbülés volt ez a hír, mert így végre volt nyomós indok a vissza-haza költözésre Svédországba.
Azonnal felmondott Erik a munkahelyén, gyorsan elkezdtük szervezni a hazaköltözésünket, és 2022. decemberében, mindenki megkönnyebbülésére végre újra itthon lehettünk, az otthonunkban, mintha az utóbbi 5,5 hónap meg sem történt volna.
A gyerekeket visszavették a saját iskolájukba, a saját osztályukba, engem pedig ugyanabba az oviba, ahonnan eljöttem.
Itt képzelitek el a további életeteket vagy más ország is szóba jöhet?
Nagy vágyunk, hogy meleg éghajlaton, tenger közelében éljünk. Sokáig Spanyolország, vagy Gran Canaria volt a cél. A magyarországi kitérő és tapasztalatok után a tervek picit módosultak. Egyelőre teljes költözésben nem gondolkodunk, viszont egy kétlaki életet nagyon is el tudunk képzelni, de csak és kizárólag úgy, hogy Svédország a bázis. Ezért szeretnénk elérni, hogy munkáltatótól függetlenek legyünk, laptop életmódot folytathassunk, ami megadja azt a fajta szabadságot, amely szükséges az álmaink megvalósításához.
Svédországi érdekességek, melyeket az Életünk Napjai Youtube-csatornáról megtudhatunk
Édességet, például fánkot, csokoládét, süteményt egyáltalán nem lehet bevinni az iskolába, viszont mivel délelőttönként gyümölcsszünet van, ezért gyümölcsöt vinniük kell magukkal az alsóbb osztályokba, óvodába járóknak.
A traktor kifejezés a svédeknél nem csak egy munkagépet jelent, hanem egy olyan átalakított autót is, aminek a sebessége és teljesítménye maximalizálva van. Ezeket főként nagyon fiatalok használják, 15 éves kortól vezethetik már segédmotoros kerékpár jogosítvánnyal. A jármű hátuljára fel kell tenni egy nagy narancssárga háromszöget, ami jelzi, hogy ez egy lassú jármű.
Minden közintézményen kint van a svéd zászló, de nagyon sok magánház falán is megjelenik. Nem maradnak kint azonban éjjel-nappal, erre van egy ajánlás, melyet a legtöbb közintézményben betartanak. A tavaszi-nyári időszakban reggel 8-kor, a téli időszakban reggel 9-kor kell kitenni, bevenni egységesen sötétedéskor, de legkésőbb este 9-kor kell. Amik viszont meg vannak világítva, kint maradhatnak folyamatosan.
