A Békés vármegyei kisvárosból, Gyomaendrődről származó lány – aki Szegeden az egyetem tanár- és média szakjára járt – álmában sem gondolta volna, hogy egyszer Svédországba utazik, és ott él majd családjával, ahol a kislányának már nem ugyanazt jelenti a „hazautazni” szavunk, mint neki.
De ne szaladjunk ennyire előre, utazzunk vissza az időben Szegedre, ahol Gonda Zsuzsanna céltudatosan építgette életét, tanult, hogy újságíró lehessen.
A megyei napilapnál helyezkedett el, közéleti, kulturális cikkek és jegyzetek is születtek tollából, részt vett helyi kiadványok szerkesztésében is. Talán mondhatjuk, hogy Zsuzsanna élethivatást választott, de a „nagy rendező” ezt egy kicsit másként gondolta.
A kedvese már Svédországban élt, családalapítás előtt álltak és dönteni kellett.
Alig egy hónapra rá, hogy kiköltöztem, meg is született a kisfiam, ezután ő töltötte ki minden időmet. Ki sem láttam az anyaságból, önreflexióra meg végképp nem volt erőm vagy talán igényem sem, próbáltam helytállni anyaként, külföldi munkavállalóként
– mesélt a kezdetekről, majd felidézte azt a pillanatot, amikor mint egy villanás futott végig agyában a gondolat, hogy hol van ő, mi is történt vele és merre tovább.
Amikor már pedagógiai asszisztensként dolgoztam egy óvodában, és már sokadik napja ültem a homokozó mellett, arra gondoltam, hogy na, ezért megérte 8 évig egyetemre járni. Bevallom, ekkor egy kicsit elkeseredtem. Azóta viszont ugyanannak az óvodának vagyok a megbízott vezetője, kicsit kényszerből ugyan és csak átmenetileg, de akkor is … Ez már egy másik szakma a kezdeti állapotokhoz képest. Megnőtt az elvárás velem szemben, sokkal nagyobb a kihívás is, így pedig már sokkal érdekesebb az élethelyzetem
– jegyezte meg Zsuzsa, akivel kicsit ismét visszakanyarodtunk az időben. Egy Facebook-posztban fordult az ismerőseihez és tette fel a kedves kérdést: szerinetek merre induljon egy ifjú anya Svédországban, ha egy új egzisztencia-szoftvert kell telepítenie?
Az óvoda volt a legelső ötlet, ami eszembe jutott, hiszen kellett egy munka, ami óvodai időben végezhető, nem akartam hétvégén vagy esténként dolgozni, mivel a gyerekem – azóta már gyerekeim – apukája ezt a privilégiumot már lefoglalta magának. És hát mi van oviidőben? Például maga az ovi. Tanár szakos diplomám is van, gondoltam, legalább hasznát veszem. Nos, tényleg rendkívül sokat segített, amikor felidéztem például Rousseau természetelvű pedagógiáját. Csak viccelek, az égvilágon semmit sem segített a rengeteg, egyetemen tanult elmélet, teljesen vakon voltam az első hónapokban
– idézte fel a nehézségeket Zsuzsa hozzátéve, hogy ráadásul egy Montessori óvodában kezdett el dolgozni, és akkor még nem sok konkrétumot tudott erről a pedagógiáról, de rögtön megszerette. Azóta pedig már elvégezte a Montessori pedagógus képzést is, ez lett az első svéd diplomája.
Értek nehézségek, de motivált voltam, hiszen az elejétől fogva tetszett és érdekelt ez az önállóságra nevelő, gyereket tiszteletben tartó, higgadt és logikus pedagógia.
A kezdetekkel kapcsolatban megtudtuk azt is, hogy svédül a bevándorlóknak szervezett nyelvtanfolyamon kezdett tanulni, aztán mindenféle felnőttképzésekre járt, random természettudományi kurzusokra, hogy szélesítse a szókincsét.
Ezek a tanfolyamok szerencsére ingyenesek. A Montessori képzésért fizetnem kellett, másfél éve pedig a stockholmi egyetemen tanulok távoktatásban egy külföldi tanároknak szóló kurzuson, svéd, mint második nyelvtanár szakon. Egyrészt, hogy jobb legyen a svédem, másrész, hogy legyen még egy szakmám.
Zsuzsa eleinte nem kereste tudatosan magyarok társaságát, mert sok otthoni baráti kapcsolata megmaradt, és a családjával is nagyon szoros és szeretetteljes a viszonya, ezért – ahogy fogalmazott – megvoltak „a magyarjai”, nem akart mindenáron újakat.
De lett néhány magyar barátunk: két családdal vagyunk szorosabb barátságban, de nem azért, mert magyarok, hanem mert passzolunk egymáshoz. Rajtuk kívül spanyolokból, lengyelekből, szerbekből és svédekből áll a szorosabb közösségünk
A család egy kisvárosban él Stockholmhoz közel, és elmondása szerint a mindennapokban nincs különbség a között, ahogyan itt élnek, és ahogyan otthon élnének.
Ovi, iskola, munka, különórák, bevásárlás, főzés, házi feladat… Mondjuk kevesebb házi, mint Magyarországon. A szabadidő viszont biztos máshogy telne, ha Szegeden vagy Budapesten élnénk. Több lenne a színház, de főleg a koncert, és kevesebb a természet. Színházba, moziba azért itt is eljárunk, de a koncertélmények, fesztiválok Magyarországhoz és Szlovákiához kötődnek továbbra is. És mivel a zene mind a négyünknek fontos, ez is egy erős kötelék Kelet-Európához. Itt viszont a tavak, erdők, tenger szeretete erősen a kultúra része, és mi is sokat kirándulunk, kempingezünk mindenfelé az országban.
Amolyan naiv kívülállóként elkezdem sorolni azokat a sztereotípiákat, amiket a skandináv társadalmi, gazdasági modellekről ütünk fel idehaza egy-egy beszélgetés során. A fejlett társadalomszervezés, az emberarcú kapitalizmus, a szociális védőhálók sűrű szövete és a többi.
Ez az aranykor inkább a 90-es évekre volt jellemző, persze azóta is elpöfög a svéd gazdaság, de itt is vannak szegények, van munkanélküliség és a védőháló sem olyan sűrű, mint 30 éve. Viszont például az erős szakszervezeteknek köszönhetően a munkavállalókat olyan komoly jogszabályok védik, amelyek számomra, Magyarországon szocializálódva teljesen elképzelhetetlenek voltak. Ha beteg vagy, otthon maradsz, ha a gyereked beteg, otthon maradsz vele, ez nem is kérdés. Nagyon nehéz kirúgni valakit, és ha mégis megtörténik, akkor biztosítások tömege áll rendelkezésre, hogy puhára essen az ember
– mesélte Zsuzsanna hangsúlyozva azt is, hogy Svédországban teljesen természetes és elfogadott dolog, hogy felmondasz a munkahelyeden és pár hónapig munkanélküli vagy, hogy közben újra kitaláld magad. Van például egy állami ösztöndíj arra is, hogy ha továbbképezné magát az ember valamelyik egyetemen, akkor a fizetése 80 százalékát kapja a tanulás idejére.
Ezeket a dolgokat például nagyon bírom. Az is tetszik, hogy itt pozitív tulajdonság a visszafogott megfontoltság, a derűs távolságtartás. Itt tényleg érvényes az, hogy az okos enged, nem leszel attól menő, ha beszólsz vagy visszaszólsz, sőt. Én ezt 10 év után még mindig csak tanulom. Nem azt, hogy ne szóljak be, hanem hogy derűsen visszafogott legyek. Sokszor érzem magam továbbra is idegbetegnek, de lehet, hogy ez már mindig így marad
– mondta mosolyogva Zsuzsi, aki anyaként megtapasztalta a svéd gyes rendszerét is, ami 480 nap szülői szabadságot jelent egy gyerek után. 390 napig a korábbi fizetés 80 százalékát kapja az ember, aztán egy jóval alacsonyabb összeget. A napokat a szülők nagyjából úgy osztják fel egymás közt, ahogy akarják, és nem is kell egyben elhasználni.
A legtöbben az első évben otthon vannak a gyerekkel (először az anya, aztán az apa, például), majd a megmaradt napokat később használják fel, mondjuk egy-egy családi nyaralásra.
A két szülő néha beszélget arról is, hogy azért jó lenne még más országot, esetleg országokat is kipróbálni, de a gyerekeik frászt kapnak ilyenkor.
Magyarországhoz más a viszony, mindketten szeretnek ott nyaralni, és a fiam még érti, ha azt mondom, hogy „hazautazunk”, de a lányom, a fiatalabb gyermek már nem. Hogyhogy haza, kérdezi. Nemrég azt is mondta, hogy Magyarország a te országod, anya. Simon, az idősebb még inkább magáénak érzi azt is. Mindkettőt. Ő egyébként jár magyar órára, hetente egyszer, állami oktatás keretében. Nem tudom, vele mi lesz később, talán neki is afféle hibrid identitása lesz, amikor két kultúrához tartozol, de valójában egyikben sem érzed otthon magad. Egyelőre mindkettőben otthon van, és ez remélem, így is marad.
Ami pedig Zsuzsanna terveit illeti, most nem gondolja úgy, hogy valaha visszaköltözne Magyarországra, de ez akár még változhat is.
A szeretteim, a magyarjaim nagyon hiányoznak, ha őket kihozhatnám magammal, minden tökéletes lenne. De persze ez lehetetlen. Mindenki úgysem jöhet…
