Havajgatás, cucázás, sejberolás
A magyarországi középkori latinságban diesconcussionisovorum (a tojások összeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezése, amit már 1380-ból ismerünk.
Dunántúlon húsvéthétfőn, locsolkodáskor a fiúk összegyűjtötték a piros tojásokat és pénzérméket. Ezekkel a locsolkodás után versenyeztek, a tojásokat összeütögették, dobálták, gurították, vagy a pénzérmékkel dobálták.
Szombathely közelében a tojásütést két fiú játszotta, az egyikük kezében tartott tojásba kellett a másiknak egy pénzérmét élével beleállítania.
Alsóságon a lányok a tojásdobálást játszották, mindketten egyszerre dobták el a tojást a másik felé, úgy, hogy a másik maximum egy lépést lépve elkaphassa és a tojások ne ütközzenek össze a levegőben. Aki nem tudta elkapni a másik tojását, az vámot – cukorkát, másik tojást – fizetett.
Somogyban kabátoltak, itt is az előzőkhez hasonlóan egymásnak dobálták a tojásokat, ám itt a fogadó félnek a kabátjával kell elkapnia. Az győzött, akinek tovább bírta a tojása.
Zalában húsvéti vagy fehérvasárnapi tojáscserével történő komálásával egy időben a gyerekek hímestojásokat gurítottak.
Somogyban gurguláztak, hétfő délután összegyűlt a rokonság, baráti társaságok és kivonultak a falu melletti dobtetőre. Onnan indították el a főtt tojásokat. Az győzött, akinek a tojása a legmesszebbre gurult és egyben is maradt.
Somogyszobon a lányok az ügyességüket azzal próbálgatták, hogy a tojásokat a magasba dobták és tapsolniuk kellett, majd elkapni. A gyerekek összeütötték a tojásaikat, azaz kókányóltak, az nyert, akié épen maradt. Voltak, akik úgy igyekeztek túljárni a többiek eszén, hogy fatojással kókányóltak.
Hajdúdorogon ezt cucázásnak nevezték, a két szemben álló játékos összekoccantotta a tojásokat, akié sértetlen maradt, az elnyerte a másiktól a törött tojást.
Az Ipoly mentén húsvétvasárnap este körbejártak a legények a faluban, amit tojáshajtás néven ismertek. Ekkor lányos házanként 8–10 tojást szedtek össze, máshol szalonnát kaptak, majd ezekből finom rántottát készítettek. A tojás héját annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamiért haragudtak. Ezután indultak el locsolni.
Galgamácsán az öntözés után jöhetett a maskurázó tojásszedés. A gyűjtött tojást a legények eladták, a húsvéti táncmulatság költségeire használták fel.
Martonvásáron húsvéthétfőn a kisebb fiúk sejberoltak. Hat-tíz fiú egy deszkát az árokpartra fektetett, majd ezen gurították le egyesével a piros tojásokat. Ha valakinek sikerült eltalálni a másik legurított tojását, akkor az eltalált tojást elnyerte.
Apácán máig él a kakaslövés hagyománya. A konfirmálás előtt álló húsvéthétfőn fiúk végigjárják a falut, meglocsolják a lányokat, majd az emiatt kapott közös pénzből 3-4 kakast vesznek. Délben dramatikus-tréfás módon elbúcsúznak a kakast. Ezután egy táblára rajzolnak egy életnagyságú kakast, amire nyíllal lőnek. Aki a tábla közepére festett fekete pontot eltalálja, az lesz a győztes. Este a kakasokból készült ételt együtt elfogyasztották. Az asztalnál a győztest a főhelyre ültetik, ő kapja a kakas combját, máját, szívét.
A moldvai Klézsén nagyböjt végén a legények havajgattak, azaz fűzfából tilinkát (fűzfasípot) készítettek. Úgy hitték, ha belefújnak a fűzfasípba, akkor a halottak is meghallják, hogy elérkezett Jézus feltámadásának napja, ezzel köszöntötték a lányos családokat.
