Farkas Bernadett és Farkas Krisztina 2022-ben gondoltak egy nagyot és elindították a Tarka Liget Permakultúrát. Mindketten permakultúra tervezéssel és oktatással, valamint kivitelezéssel foglalkoznak. A témában országszerte tartanak előadásokat, tanfolyamokat gyermektáborokat.
A permakultúra egyik alapvetése, hogy olyan környezetet teremtsünk, amelyben minden életforma szívesen szaporodik. Ez összetett megoldásokat igényel, aminek első lépése a tervezés.
Igen, és mondhatjuk, hogy olyan tervezési rendszer, amely a természetben megtalálható mintákat másolja és honosítja meg az ember környezetében – kisebb és nagyobb kertekben, gazdaságokban, sőt, otthonokban, vagy akár munkahelyeken is. Egy olyan szemléletmód, amely alapvetően másképp tekint az ember természethez fűződő viszonyára: ajándéknak tekinti mindazt, amit a természettől kapunk, ezért arra törekszünk, hogy ebben a viszonyban hangsúlyosan jelen legyen a kölcsönösség –
Célunk, hogy a természettől kapott javakat viszonozzuk, olyan egyszerű módszerekkel, melyeket bárki elsajátíthat.
– Ezt a szemléletet jól kifejezi a permakultúra alapját alkotó három etikai elv: a gondoskodás a Földről, a gondoskodás az emberről, és a méltányos megosztás, melyben benne van az a törekvés, hogy tevékenységünk jótékony hatással legyen a jövő generációk életére is – kapcsolódik a beszélgetésbe Bernadett.
A permakultúra különféle technikákat alkalmaz, melyek együttese diverz, a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodó, stabil rendszereket alkot. Ezek a rendszerek ideális esetben ma már a fenntarthatóságon túllépve a környezet regenerációját szolgálják. Ti milyen módszerekkel dolgoztok, Krisztina?
Az egyik ilyen technika az erdőkert, amely már jóval azelőtt létezett, hogy a permakultúrát Bill Mollison és David Holmgren a 80-as években kidolgozta volna. Az egyik legősibb élelemtermelő rendszer, amely tökéletesen beilleszthető a permakultúrás rendszerekbe. Mintája a természetes erdő, mégis tudatosan tervezett ökoszisztémáról van szó, melyet az ember számára hasznos, ugyanakkor egymással is jótékony kölcsönhatásban álló fajok alkotnak. Az erdőkertek igen összetett és kompakt rendszerek, mivel megtalálhatók bennük a természetes erdők szintjei vagy rétegei, így nemcsak a horizontális, hanem a vertikális teret is hasznosítják. Afféle háromdimenziós élelemtermelő növénytársításokként működnek, amelyeket mind a növény-, mind az állatvilágot tekintve a sokféleség jellemez. A Magyarországon is megvalósítható, mérsékelt övi erdőkertek annyiban különböznek a trópusiaktól, hogy sokszor egy-két koronaszinttel kevesebb található bennük, és mivel kevesebb fénnyel kénytelenek gazdálkodni, úgynevezett „lékeket” alakítunk ki bennük, melyeket jobban átjár a napfény. Így a szerkezete fiatal erdőre emlékeztet.
Ha jól tudom, rendszeresen szerveztek közösségi napokat, ahol lelkes résztvevőkkel dolgoztok együtt.
-Nagyszerű érzés, hogy elkötelezett kis csapatunk van, például a Mohácsi „Vadító” műhelynapunkon is különleges erdőkertet alakítottunk ki, amelyet egy olyan fiatal akácos fái közé ültettünk, amely már a tulajdonos odaköltözésekor a telken állt – mondja lelkesen Bernadett. A permakultúra egyik fontos elve, hogy takarékoskodunk a természet erőforrásaival, ezért ahelyett, hogy külső erőforrásokat vonnánk be, azzal gazdálkodunk, amink van, ami adott a területen. Ez az akácos kitűnő helyi erőforrásnak bizonyult. A terepet tavaly ősszel előkészítettük: a kiszáradt fákat kivágtuk és egy részüket a földre fektettük, hogy ezzel is tápláljuk a talajt, kedvező feltételeket teremtsünk a talaj mikorrhiza-hálózatának, valamint hogy egyéb aprító és lebontó szervezeteket is bevonzzunk a területre.
A mohácsi erdőkert abban a tekintetben is különleges, hogy sokféle ehető gyümölcsű vad fát és cserjét telepítettetek.
-Bogyós bokrok közül leginkább galagonyát, piros és fekete ribiszkét, fanyarkát, málnát ültettünk, és büszkék vagyunk gyümölcsfáinkra is, mint barkócaberkenye, mandula vagy sokak kedvence, a fehér eperfa. Alapvetően tíz léket terveztünk, melyek mindegyike eltérő növénytársításokat tartalmaz, ezzel is növelve a terület biológiai sokféleségét. A megmaradt, élő akácfák egy részét fejmagasságban levágtuk, így kialakítottuk azt a folyton megújuló „biomassza-gyárat”, mely a gyümölcsfákat táplálni fogja a jövőben. Talán nem mindenki tudja, hogy az akác nitrogénkötő növény, így nemcsak rendszeresen levágott lombjával, hanem a gyökerén található nitrogénkötő baktériumok segítségével is csodálatos talajt készít a környezetében élő gyümölcsfák számára.
A területhez készített permakultúrás terv 4. zónájában járunk, ami többek között a vadon termő növények gyűjtögetésének terepe – ehhez kívántunk egy természetes erdőhöz sokban hasonlító, termékeny ökoszisztémát kialakítani, amely mind a kiserdő tulajdonosa, mind a környék állatai számára változatos táplálékkal szolgál a jövőben
– zárja a beszélgetést Krisztina.
Mindeközben pásztázva a Tarka Liget facebook oldalát, találtunk egy igen elgondolkodtató kisfilmet, ami sokakat megérintett az elmúlt egy hónapban.
A film Mariaról szól. Romantikus, állatszerető, álmodozó gyerek volt, aki felnőve nehezen tudott megfelelni a “normális élet” felé vezető pályával járó követelményeknek. Fiatal felnőtt korában depressziós lett, és a terapeutája arra biztatta, hogy sétálgasson az erdőben. Az útközben talált számtalan vicces kinézetű gallyat, ami elindította a felépülés útján. Alkotni kezdett. Most, 25 évvel később, egy ünnepelt ember, akinek művészetét Svédország-szerte galériákban mutatják be. Amikor az éghajlattal kapcsolatos válság sújtja az erdőt, ahol él és dolgozik, új típusú kreativitásra kényszerül, hogy megmentse azt a helyet, amely egykoron megmentette.
