Bernie Krause több mint öt évtizeden át kalandozott bolygónk legtávolabbi szegleteiben, hogy megörökítse a természet hangjainak szimfóniáját. A hangökológia világának úttörőjeként döntő szerepet játszott abban, hogy felhívja a figyelmet ezen értékes hangzási környezetek megőrzésének sürgősségére.
Hiszem, hogy a hangzásvilág, különösen a természetes vagy vadon élő hangsorok olyan titkokat rejtenek, amelyek segíthetnek megfejteni az élet számos rejtélyét.
A történet 30 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Bernie Krause elkészítette első hangfelvételét a kaliforniai Sugarloaf Ridge állami parkban, 20 percnyire a házától, egy öreg nagylevelű juhar közelében -olvasható a TheGuardien oldalán.
Mikrofonjai rögzítették a patak hangjait, az aljnövényzet élőlényeit, legyen az poszáta vagy egy elsurranó kisállat. Elkezdte az ökoszisztéma hangjait rögzíteni, mert gyönyörűnek és pihentetőnek találta. Krause-nak ADHD-ja van (figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar), és úgy találta, hogy semmilyen gyógyszer nem működik:
Az egyetlen dolog, ami enyhítette a szorongásom, az a természet volt, és annak utánozhatatlan hangjai
– mondja.
A természet hangjai segítettek az ADHD tünetein, és Krause elkezdte rögzíteni ezeket a hangokat. A következő három évtizedben minden áprilisban visszatért a nagylevelű juhar helyére, letette a magnóját, és várta, hogy mit hall.
A hangrögzítő a megszokott módon, azonos időben rögzített, de nem volt madárcsicsergés, nem zúdult a víz a kövekre, nem suhogtak a szárnyak.
Egy órányi anyagom van semmivel, a tavasz csúcspontján. Ami itt történik, csak egy kis jelzése annak, ami szinte mindenhol, még nagyobb léptékben történik.
Az állatok rengeteg hangot adnak ki: társakat keresnek, területeket védenek, utódokat azonosítanak vagy egyszerűen csak mozognak. De hagyományosan az ökológusok a környezet egészségét úgy mérik, hogy inkább az élőhelyeket nézték, nem pedig hallgattak rájuk. Krause kidolgozta azt az elképzelést, hogy az egészséges ökoszisztémák hangja nemcsak az egyes állatok hívásait tartalmazza, hanem a hangok sűrű, strukturált szövevényét is, amelyet „biofóniának” nevezett.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="314" width="560" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Egy előadásán így nyilatkozott:
Volt idő, amikor a természet hangjait jelentéktelen dolognak tartottam, aminek nincs jelentősége. Tévedtem. Ha figyelmesen hallgatjuk, akkor nagy segítséget jelenthet az élőhelyünk egészségi állapotának megfigyelésében.
Amikor 2009-ben végighallgatta archívumát, rájött, hogy egy lehangoló történet van kialakulóban:
Ez egy észrevehető veszteség a természetes hangok sűrűségében és változatosságában.
Ugyanakkor elkezdte megfigyelni a Sugarloaf Ridge parkban történt furcsa dolgokat is. Egyes fafajok levelei két héttel korábban bontakoztak ki, mint a történelmi feljegyzések dokumentálják. A virágzás változása azt jelentette, hogy a vándormadarak nem voltak szinkronban az útvonaluk mentén lévő táplálékforrásokkal. A téli esőzések megváltoztak. 2012-ben aztán rendkívüli szárazság kezdődött. Kaliforniában keveset esett az eső és rekord meleg volt, ami a kiszáradt földeket és csendet eredményezett.
A természettudományok hajlamosak abból próbálják megérteni a világot, amit látunk, holott teljesebb megértéshez jutunk azáltal, amit hallunk.
2014-re Észak-Kaliforniában az elmúlt 1200 év legsúlyosabb szárazsága volt, és Krause felvételén elnémult a madárdal. 2015-ben beállt a csend. A felvételen nincs patak vagy szél. 2016-ban a csendet csak egy lila pinty hívása töri meg.
Nagy csend uralkodik a természeten, de az elhagyatottság érzése túlmutat a puszta csenden.
Aztán 2017-ben Észak-Kalifornia modernkori történelmének legpusztítóbb futótűze volt, ami Krausék családját sem kímélte. Mindenük odaveszett, de a mentett, másolt hangarchívuma viszont megmenekült, és a nagylevelű juhar is életben maradt. 2020 szeptemberében azonban kiütött a Glass-tűz, és a fa nem élte túl.
Ennek a hatalmas fának még néhány száz évig élnie kellett volna, ez egy nagy vesztesé, gyanítom, hogy a madaraknak még mindig hiányzik ez a fa.
Tudni kell, hogy sok erdei ökoszisztéma újul meg a tűz hatására, de a történelemben ezek kisebb tüzek voltak. Jellemzően nem égették el a fa lombkoronáját, így a rovarok és más állatok menedéket találhattak anélkül, hogy megperzselődtek volna. Az elmúlt évek nagyobb tüzei sokkal melegebbek, és veszélyeztetik a veszélyeztetett fajokat is.
2019-ben Krause azzal érvelt, hogy a klímaválság „megváltoztathatja a Föld természetes akusztikai szövetét”. Hasonlatot vont a természeti világ és a koncertterem között: ha a koncertterem melege és nedvessége megváltozna, akkor az előadók teljesítménye is megváltozna.
Ugyanez történik a Föld zenekarával is. Az új légköri viszonyok elhangolják a természetes hangokat. Csak a jelentősebb mérséklő intézkedések segítenek megőrizni a Föld ütemét.
– írta.
A patakokhoz kapcsolódó biológiai sokféleség is elveszett, hiszen eltűnnek a patakok. Nincs csobogás, sok élőlény nem éri el a megszokott ivóhelyét. A vízi utak mentőövként szolgálnak a vadon élő állatok számára, a szárazság miatt viszont megszűnik a tájakba ékelődött vízivóhely.
És nem csak a szárazság az egyetlen nyomás. A természetes élőhelyek mezőgazdasági területté és városi területté alakulnak, és egyre gyakoribbak az invazív fajok. A Krause 1993-ban befogott énekesmadarak közül néhány, például a narancskoronás poszáta mára széles körben hanyatlóban van.
Ennek ellenére nagyon várja a tavaszt és a következő felvételét a Sugarloaf Ridge-ben. Bízik abban, hogy idén a fellendülés jelei mutatkozhatnak.
A történetek, amelyeket ezeknek a lényeknek a hangján keresztül közvetítenek, mindent elmondanak nekünk, amit tudnunk kell, ami érdemes. Ha végre megtanulnánk hallgatni.
– zárja gondolatait Kraus.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
