Február másodika, gyertyaszentelő napja, és mint azt az ünnep neve is elárulja, ilyenkor szoktak gyertyát szenteltetni a katolikus falvakban.
Az Arcanum szerint a hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is.
Talán a legismertebb időjárás- és termésjósló hiedelmek is ehhez a naphoz kapcsolódnak.
Ha ez tényleg igaz, akkor nem jó esélyekkel indulunk. A HungaroMet készített egy modell becslést arra vonatkozóan, hogy hány órát süthet a nap vasárnap, és az ország nagy részén túlnyomóan napos időben lesz részünk, amitől megijedhetnek a medvék.

Vasárnap országszerte több állatkertben is jósoltatják majd a medvéket, meglátjuk, ennek mik lesznek az eredményei, és be is számolunk majd természetesen róla.
A medvéken túl a Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet a gyertyát dugni, olyan mélyen fog még megfagyni a föld – vélték (Lábadi 1988a: 295). Közismert regula: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!” – azaz még fűteni kell.
Az időjárással összefüggésben a várható termésre is jósoltak. Például a szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Jászdózsán úgy mondták: „Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”