Több mint három éve Zana Diána hátat fordítva addigi életének, kiköltözött egy jurtába az erdő szélére, hogy egy természetközelibb életformába fogjon, amelynek része a függő viszonyok lecsökkentése, a saját fogyasztásra szánt élelem megtermelése, összegyűjtése, tartósítása és az állattartás.
A kezdetekről mi is beszámoltunk, de vajon mi történt azóta?
Az alapelv: a természettel együttműködve, azt nem kizsigerelve, a környezet adta lehetőségeket megragadva élni
A Börzsöny lábainál fekvő, közel három hektárnyi terület, amely egy völgyben terül el, és patak is csörgedezik rajta, ma már évek óta Diána élettereként szolgál, aki a mai napig tartja magát a kezdetekben megfogalmazott elveihez: a természettel együttműködve, azt nem kizsigerelve, a környezet adta lehetőségeket megragadva élni. A kemény fizikai munka, amely az élettér kialakításával, a kertműveléssel, az állatok ellátásával jár együtt, mára a mindennapjai részévé vált.
A jurtát átmeneti szállásnak szánta, amíg az Erdélyből érkezett, több mint százharminc esztendős gerendaház újraépül a területen. Ez végül két évig tartott, leginkább a hivatali, kötelező ügyintézés okán.
Az építés és a lakhatóvá tétel csupán pár hónapot vett igénybe, a végtelenségbe nyúló hivatali ügyintézés, a szabályoknak való megfelelés, az engedélyeztetési eljárás azonban évekig húzódott, így végül több mint két esztendőt töltött a jurtában
– mondja érdeklődésünkre.
Az első év kifejezetten nomád körülmények között telt el. Csak annyi áramot biztosított a napelem, amennyi a telefontöltéshez, vagy egy kis fogyasztású eszköz, mint hajszárító működtetéséhez volt elegendő, de az is csak a napsütéses időszakokban. A vizet a domb aljában ásott kerekeskút biztosította, amelyből kézi erővel lehet azóta is a vizet kinyerni. Az első két évben így itatta az állatokat, és locsolta a növényeket is.
Kertművelés ökotudatosan
Konyhakertjét a Gyulai Iván ökológus által kifejlesztett, komposzthagyó mélymulcsos technikával műveli már negyedik éve.
Mivel errefelé agyagos és sziklás a talaj, nem is választhattam volna megfelelőbb kertgazdálkodási módszert. Emellett pedig azért részesítem előnyben a mélymulcsot, mert nem bolygatjuk; szántással, ásással nem tesszük tönkre a kertünk élővilágát, hanem az erdők talajépítő módszerét mintául véve, évről-évre egyre vastagabb televényt képzünk, amely tápanyagban gazdag, megtartja a nedvességet, véd az eróziótól, és segít a biodiverzitás visszaállításában és fenntartásában
– véli Diána, aki azt is elmondta, hogy ugyan szinte bármilyen szervesanyagból építhetünk mélymulcsot, ő a ló és a szamár trágyáját, valamint szénát, néha szalmát használ, mivel ezek adottak a birtokon.
Néhány szempontot fontos betartani, hogy a mulcsunk a vetési, ültetési időre a megfelelő módon elkorhadjon, és televénnyé alakuljon; ilyen a szén és a nitrogén aránya az anyagban. A lótrágya már önmagában közel áll az optimálishoz, csak egy kis rostos humuszképzővel, például szalmával kell kiegészíteni. Nem mondom, hogy egyszerű a több hektárnyi, jelentős szintkülönbségekkel tarkított legelőn összegyűjteni, majd talicskával elhordani a trágyát, de ez is hozzátartozik az életformához, amelyet választottam. Segít a tudat, hogy ez is egy olyan erőfeszítés, mely később meghozza gyümölcsét, és esetemben a zöldségét is, hiszen a mulcs ad minden évben lehetőséget arra, hogy saját, természetesen fejlődő, egészséges, adalékmentes élelemhez jussak
– említi.
A szezont általában a többlet tartósításával zárja. Befőz, szárít, savanyít, és van, amit nyersen teleltet a földbe vájt pincében, amely immár rendelkezésére áll, más azóta létesített gazdasági épülettel és a már említett, székely boronaházzal együtt. Ez utóbbit szintén a lehető legtermészetesebb anyagok felhasználásával tette lakhatóvá.
Nemrég fejeztem be a ház agyagos sárral történő tapasztását. A belső falakkal kész lettem már tavaly, három külső fal idén nyárra maradt, az elejét pedig nem fedtem el. Az épület eredetileg Gyergyóújfaluban állt. Abban a térségben különösen hideg volt mindig az időjárás, így ezeket a házakat kívül-belül tapasztották a jobb hőszigetelés érdekében. Azonban én szerettem volna, ha néhol látható marad a gyönyörű, régi, kézzel bárdolt faanyag, így a fronton a gerendákat lecsiszoltam, lenolajjal kezeltem, és csak a közüket töltöttem ki agyaghurkákkal. Hasonlóan jártam el a belső térelválasztó falakkal is. A többi falfelületre természetes anyagot simítottam több rétegben, és különböző ornamentikával díszítettem
– avat be Diána, hozzátéve, hogy a sármívességet a vályog-házitanítóként ismert, Lénárt Istvántól tanulta, akinek életmódját és munkásságát kiemelkedőnek, példaértékűnek tartja.
Lényeges változások történtek az elmúlt három évben, mindez rengeteg fizikai munkával és fáradsággal járt. A kezdeti nomád életmódot felváltotta egy komfortosabb lét, azonban az elvek a régiek.
A boldogság nem az anyagi javakban és a materiális létben keresendő
Úgy véli, aki együtt él az őt körülölelő természettel, mindenekelőtt alázatot tanul. Számára az első év a totális igényminimalizásról szólt. Rájött, milyen kevéssel is beéri az ember, éppen elég, ha van mivel fűteni, és van tető a feje felett, mégha az csak egy vászonborítás is. A saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy a boldogság nem az anyagi javakban és a materiális létben keresendő. Ez felettébb jó alkalom volt a fizikai határai és tűrőképessége megismerésére, az alázat pedig beépült, és azóta is élete részét képezi, ami azt jelenti: tudja, nem ura, hanem része a természetnek, amelyet tisztel, és igyekszik vele együttműködni.
Folyamatosan tapasztalom továbbra is, hogy nem mindig az én akaratom teljesül, az csak a természettől teljesen eltávolodott, művilágban lehetséges, ami viszont végletes, esetleges és végsősoron rendkívül törékeny. Ugyan már van áram a szigetüzemű napelemrendszernek köszönhetően, a víz is szivattyú segítségével, csövön érkezik a házba, viszont mosni nem tudok bármikor, és forró vízben zuhanyozni is csak akkor, ha napközben kisüt a nap, és a bojler kap elég energiát, hogy felmelegítse a vizet. A téli időszakban ez okoz némi diszkomfort érzetet, de mi az a patak vizében, vagy a lavorban történő mosdásokhoz képest! Meleg sem gombnyomásra van, hanem egy folyamat végeredményeként, amely azzal veszi kezdetét, hogy az erdő szélén, a patakparton kiszáradt, kidőlt fát összegyűjtöm, felvágom, felhasogatom, majd odaszállítom a házhoz
– jegyzi meg, majd kitér a komposzttoalett használatára is, amely szerinte az ember és környezete által alkotott és működtetett természetes rendszer részét képezi.
A fizikai élettér kialakítása mellett, az évek során egyre inkább befelé, az önismeret felé fordult. Mint mondja, a természeti közeg, a környezet, amely nap mint nap körbeveszi, az egyedüllét, valamint az állatok jelenléte mind hozzájárult ahhoz, hogy egyre mélyebbre hatoljon saját benső világába.
Mikor az ember elkezd tudatosan magába tekinteni, megkeresi a működési formái okait, szellemi rendszere buktatóit, megtalálja a saját hibáit, traumáinak forrását, majd dolgozni kezd azok megváltoztatásán, egészen új világ tárul elé; önnön belső kozmosza, amely minden irányban végtelen, megunhatatlan, csodálatos kihívásokat rejt
– mondja.
Nem számít igazán más, csak a belső fejlődés
Az elmúlt időszak számos tapasztalata, meglátása és ráébredése közül a legfontosabb felismeréssé az vált számára, hogy nem számít igazán más, csak a belső fejlődés. Azok közül, akik a saját szemükkel látták az elején, hogy mibe vágja a fejszéjét, szinte mindenki színt vallott pár év múlva: nem hitték volna, hogy képes minderre.
Mikor ezt hallom, mindig eszembe jut, hogy a valódi nehézségek nem is a fizikai síkon, sokkal inkább a lelki dimenzióban zajlanak, ami a szép és hasznos épületekkel, a békésen legelésző állatokkal, a gazdagon termő kerttel, a változatos gyümölcsössel ellentétben, a külvilág számára láthatatlan marad
– összegez a fiatal hölgy.
Diána a külső és belső útjának összefonódásáról részletesen ír a nemrég megjelent, Diána kertje – Tűsarkútól a gumicsizmáig című könyvében, életmódjáról pedig továbbra is a Diána kertje nevű Facebook oldalán lehet olvasni.
Képgalériánkban betekinthetünk Zana Diána birtokára és mindennapjaiba.
Korábban bemutattuk, hogy a természettől vesz leckéket, és a semmi közepén boldogan él jurtájában egy négygyermekes család, és arról is írtunk, hogyan lesz egy falusi lányból városi, majd újra boldog falusi?
