Néhány évtizede még viszonylag ritkának számított az evőpálcika Európában, ma viszont a nemzetközi konyha térnyerésével természetes látvánnyá vált az asztalokon. Ázsiában több ezer éves múltra tekint vissza: Kínában már három évezreddel ezelőtt is használták ezt az egyszerű eszközt, amely lényegében az ujjak meghosszabbításaként működik – írja az egy.hu.
A keleti étkezési kultúrában a pálcika nem csupán praktikus megoldás, hanem szemléletet is tükröz. A legenda szerint Konfuciusz tanításai nyomán az étkezőasztalról száműzték a szúró- és vágóeszközöket, mert azok az erőszakot idézték. Így az ételeket már a konyhában falatnyi darabokra készítették elő, az asztalnál pedig elegendő volt két vékony pálca a fogyasztásukhoz. Ez a gyakorlat mára Kelet-Ázsia nagy részén elterjedt, és a világ lakosságának jelentős része napi szinten használja.
A megfelelő pálcikahossz kiválasztása fontos részlet. Általános iránymutatás, hogy a kinyújtott hüvelyk- és mutatóujj közti távolság körülbelül a pálcika hosszának kétharmada. A technika lényege, hogy az alsó pálcika stabilan nyugszik a hüvelykujj tövénél, míg a felsőt a mutató- és középső ujj mozgatja. Némi gyakorlással gyorsan elsajátítható a mozdulat.
Az evőpálcikához sajátos etikett is kapcsolódik. Nem illik az ételbe szúrni, falatot átdöfve felemelni, másnak pálcikával ételt adni, vagy a közös tálban válogatni. A pálcika nem mutogatásra és nem a szósz lenyalogatására való. Ha befejeztük az étkezést, az eszközt a tányér mellé vagy a pálcikatartóra helyezzük.
Nemcsak az ázsiai fogásokhoz használható: tésztaételek, saláták, kisebb falatok esetén európai ételeknél is praktikus lehet. Sőt, a konyhában is sokoldalú eszköz: megfordítható vele a serpenyőben sülő hús, összekeverhető a tészta, vagy felverhető a tojás.
Korábban megírtuk, melyek a legrosszabb magyar ételek a külföldiek szerint, és melyek a legkedveltebb és legutáltabb menzás ételek.
