Az elmúlt hetekben többen is láthattuk az igen kecses megjelenésű fehérpettyes álcsüngőlepkét. Fehér pettyein kívül sárga gyűrűs potroha hívja fel magára a figyelmet, és persze a kissé sete-suta röpte. Mintha nem tudná eldönteni, hogy repüljön vagy ne, és ha igen, akkor merre. Úton-útfélen belebotlunk, mintha mondani, mutatni szeretne valamit.
Tény, hogy az idén, mintha határozottan több lenne belőlük, ami nekünk csak élmény, hiszen szépségével mindenkit elvarázsol. Ezek a 3,5-4,5 centis rovarok, a fehérpettyes álcsüngőlepkék (Amata phegea) hazánk minden területén előfordulnak, az erdős helyek, erdőszélek, kertvárosok, parkok lakói. Alacsonyan, lassan és esetlenül repülnek, az emberre is leszállnak. Védtelennek és törékenynek tűnnek, de megtehetik: a testük olyan méreganyagot tartalmaz, ami megvédi őket a rovarevőktől- írja a Gardenista.
Az álcsüngők amikor épp nem összevissza repkednek, akkor virágokon ülve nektárt szívogatnak. Apró, lágyszárú növényeken élnek és június-júliusban tömegesen röppenek, majd a nőstény csoportokban rakja le petéit a növényekre.
Tápnövényei közé sok lágyszárú tartozik, útifű-, lórom-, galaj-, árvacsalán-, oroszlánfog-, saláta-fajokkal és gyermekláncfűvel táplálkozik. A bokortanyás térségben különösen gyakori, jellemző faj.
Címlapfotó: SaxyFraga
