Kertünk-Portánk

Ne ijedjünk meg, ha kígyót látunk, lehet, hogy csak sikló

Sokszínű Vidék
Sokszínű Vidék

2018. 06. 23. 15:45

Minden sikló kígyó, de nem minden kígyó sikló. Ismerjük meg közelebbről a hazánkban élő kígyókat.
Korábban a témában:

A világon élő 2400 kígyófajból mindössze 7 található meg Magyarországon. Ezek két családba, a valódi siklófélék és a viperafélék családjába tartoznak. A hazai kígyók a következők: haragos sikló, erdei sikló, rézsikló, vízisikló, kockás sikló, keresztes vipera és rákosi vipera (másnéven parlagi vipera).

Haragos sikló

A haragos sikló egy termetes eurázsiai kígyófaj, amely nevét a potenciális veszélyforrásokkal szemben tanúsított agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri. A veszélyforrást kiváló érzékszerveivel általában jó előre észleli, és ilyenkor gyorsan, ám meglehetősen zajosan menekül.

Ha a fenyegetés közelebbről jön, a faj nem habozik jóval nagyobb ellenfelét is megtámadni. Természetesen – sikló lévén – harapása nem mérgező, azonban hegyes fogaival fájó sebeket tud okozni. Ritkasága miatt fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 500 ezer forint.

Vízisikló

Folyók, tavak, mocsaras vidékek, holtágak mellett gyakori. Kifejlett példányai nagyjából egy-másfél méter hosszúak. Jellegzetes ismertetőjegye a világos, sárga vagy fehér félhold a tarkója két oldalán. A hasa oldalán fekete és fehér foltok váltakoznak. Étlapján leginkább kisebb kétéltűek, békák szerepelnek. Mérge nincs, azonban ha megijed, villámgyorsan kobrákra emlékeztető pózt vesz fel és sziszegni kezd. Védett állat.

Fotó: pixabay.com

Erdei sikló

Elsősorban napsütötte domb- és hegyvidéki erdőségekben és azok közelében fordul elő. Elérheti a nagyjából másfél méteres hosszt is (eredeti élőhelyén 2 méteresre is megnő).

Hasa világosabb, sárgás fehér színű, oldala és háta zöldes barna, olykor inkább szürke. Tojásokkal, madárfiókákkal, kisebb rágcsálókkal táplálkozik. Mérge nincs. Emberre nem veszélyes, ellenben védett.

Fotó: pixabay.com

Rézsikló

Gyakorlatilag bárhol előfordul, a vizesebb területektől a szárazabbakig. Még az emberlakta vidékeket sem nagyon kerüli. Kisebb, nagyjából 50-70 cm hosszú testét sötétbarna, olykor cikk-cakk mintára emlékeztető foltsor díszíti. Fején jellegzetes barnás, néhányakat sasra emlékeztető mintázat látható. Feje két oldalán pedig sötét csík húzódik.

Mintázata miatt könnyű összetéveszteni a keresztes viperával. A kettejük közötti külsődleges különbség, hogy a rézsikló pupillája kerek, teste pedig karcsúbb, mint mérges társáé. Az emberek gyakran keresztes viperának nézik, ezért végeznek vele. Holott emberre ártalmatlan és védett állat.

DCF 1.0
Fotó: Wikimedia Commons/Der Irbis

Keresztes vipera

Hegyvidéki réteken, tisztásokon gyakoribb, de völgyekben, tavak mellett is előfordul. Kisebb méretű, viszont erőteljesebb testalkatú kígyó. Hossza legfeljebb 60-90 cm. Alapszíne változatos, lehet szürkés, barnás, de szinte fekete is. Jellegzetes a hátán végig futó cikk-cakkos mintázat.

Alapvetően rejtőzködő életmódot folytat, de ha veszélyt érez, akár meg is marhatja vélt vagy valós támadóját. Mérge van, mely az emberre és a háziállatokra nézve is potenciális veszélyt jelent. A halálos kimenetelű kígyómarás szerencsére ritka, azonban ha kígyóharapás áldozatai lettünk, mindenképp a lehető leggyorsabban forduljunk orvoshoz! A keresztes vipera védett állat, ne bántsuk!

Fotó: Wikimedia Commons/Benny Trapp

Rákosi vipera (parlagi vipera )

Kizárólag Magyarországon, nagyon kis egyedszámban előforduló – azaz ritka – mérgeskígyó. Nagyjából fél méteresre nő. Alapszíne sárgás- vagy szürkésbarna, hátán viperára jellemző cikk-cakk minta látszik. Élőhelyei a különböző rétek, legelők, lápok. Kisemlősökkel, gyíkokkal, madárfiókákkal és rovarokkal táplálkozik. Marása mérgező, ha megtörténik a baj, azonnal orvoshoz kell fordulni. Védett, eszmei értéke igen magas.

Fotó: Wikimedia Commons/Pellinger Attila

Lábatlan gyík vagy törékeny gyík

Leggyakrabban erdőkben találkozhatunk vele, azok közül is főleg olyanokban, ahol dús az aljnövényzet. Egyéb területeken ritkábban fordul elő. Az esős vagy eső utáni nyári estéken jelenik meg előszeretettel. Legfeljebb félméteres hosszúságúra nő, háta és oldala a barna különféle árnyalataiban pompázik, csillog. Hasa szürke, olykor feketébe hajló.

Első ránézésre inkább kígyónak látszik, mégiscsak gyík. Szemhéja mozgatható, csukható szemben a kígyókéval. Nyelvét öltögeti, de ilyenkor szája félig nyitva van, a kígyóké ekkor szinte teljesen zárt. Lassan mozog, ezért olyan állatokkal táplálkozik, amelyeket így is könnyen elkap. Emberre nézve teljesen ártalmatlan. Szintén védett.

Fotó: wikimedia commons

Forrás: hobbiállat

Kunadacs, 2008. szeptember 18.
Egy rákosi vipera Péchy Tamás igazgató kezében  a Rákosivipera-védelmi Központ szabadtéri boxainál. A Kiskunsági Nemzeti Park kunadacsi központjában 161 felnõtt és 220 újszülött rákosi vipera él. A felnõtt egyedek egy részét 2009-ben állományfelerõsítésként kibocsátják a nemzeti park kijelölt, fokozottan védett területein.
MTI Fotó: Kovács Attila
Nyomkövetőt ültettek egy viperába a Kiskunságban
Megnövelik a védett állat élőhelyét.
vissza a címlapra

Kommentek

Zalaegerszeg, 2018. november 12.
Virágzik az orgona Horváth Rudolfné családi házának udvarán Zalaegerszeg Becsalihegy városrészében 2018. november 12-én.
MTI/Varga György
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.