A világon élő 2400 kígyófajból mindössze 7 található meg Magyarországon. Ezek két családba, a valódi siklófélék és a viperafélék családjába tartoznak. A hazai kígyók a következők: haragos sikló, erdei sikló, rézsikló, vízisikló, kockás sikló, keresztes vipera és rákosi vipera (másnéven parlagi vipera).
Haragos sikló
A haragos sikló egy termetes eurázsiai kígyófaj, amely nevét a potenciális veszélyforrásokkal szemben tanúsított agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri. A veszélyforrást kiváló érzékszerveivel általában jó előre észleli, és ilyenkor gyorsan, ám meglehetősen zajosan menekül.
Ha a fenyegetés közelebbről jön, a faj nem habozik jóval nagyobb ellenfelét is megtámadni. Természetesen – sikló lévén – harapása nem mérgező, azonban hegyes fogaival fájó sebeket tud okozni. Ritkasága miatt fokozott védettséget élvez, eszmei értéke 500 ezer forint.
Vízisikló
Folyók, tavak, mocsaras vidékek, holtágak mellett gyakori. Kifejlett példányai nagyjából egy-másfél méter hosszúak. Jellegzetes ismertetőjegye a világos, sárga vagy fehér félhold a tarkója két oldalán. A hasa oldalán fekete és fehér foltok váltakoznak. Étlapján leginkább kisebb kétéltűek, békák szerepelnek. Mérge nincs, azonban ha megijed, villámgyorsan kobrákra emlékeztető pózt vesz fel és sziszegni kezd. Védett állat.
Erdei sikló
Elsősorban napsütötte domb- és hegyvidéki erdőségekben és azok közelében fordul elő. Elérheti a nagyjából másfél méteres hosszt is (eredeti élőhelyén 2 méteresre is megnő).
Hasa világosabb, sárgás fehér színű, oldala és háta zöldes barna, olykor inkább szürke. Tojásokkal, madárfiókákkal, kisebb rágcsálókkal táplálkozik. Mérge nincs. Emberre nem veszélyes, ellenben védett.
Rézsikló
Gyakorlatilag bárhol előfordul, a vizesebb területektől a szárazabbakig. Még az emberlakta vidékeket sem nagyon kerüli. Kisebb, nagyjából 50-70 cm hosszú testét sötétbarna, olykor cikk-cakk mintára emlékeztető foltsor díszíti. Fején jellegzetes barnás, néhányakat sasra emlékeztető mintázat látható. Feje két oldalán pedig sötét csík húzódik.
Mintázata miatt könnyű összetéveszteni a keresztes viperával. A kettejük közötti külsődleges különbség, hogy a rézsikló pupillája kerek, teste pedig karcsúbb, mint mérges társáé. Az emberek gyakran keresztes viperának nézik, ezért végeznek vele. Holott emberre ártalmatlan és védett állat.
Keresztes vipera
Hegyvidéki réteken, tisztásokon gyakoribb, de völgyekben, tavak mellett is előfordul. Kisebb méretű, viszont erőteljesebb testalkatú kígyó. Hossza legfeljebb 60-90 cm. Alapszíne változatos, lehet szürkés, barnás, de szinte fekete is. Jellegzetes a hátán végig futó cikk-cakkos mintázat.
Alapvetően rejtőzködő életmódot folytat, de ha veszélyt érez, akár meg is marhatja vélt vagy valós támadóját. Mérge van, mely az emberre és a háziállatokra nézve is potenciális veszélyt jelent. A halálos kimenetelű kígyómarás szerencsére ritka, azonban ha kígyóharapás áldozatai lettünk, mindenképp a lehető leggyorsabban forduljunk orvoshoz! A keresztes vipera védett állat, ne bántsuk!
Rákosi vipera (parlagi vipera )
Kizárólag Magyarországon, nagyon kis egyedszámban előforduló – azaz ritka – mérgeskígyó. Nagyjából fél méteresre nő. Alapszíne sárgás- vagy szürkésbarna, hátán viperára jellemző cikk-cakk minta látszik. Élőhelyei a különböző rétek, legelők, lápok. Kisemlősökkel, gyíkokkal, madárfiókákkal és rovarokkal táplálkozik. Marása mérgező, ha megtörténik a baj, azonnal orvoshoz kell fordulni. Védett, eszmei értéke igen magas.
Lábatlan gyík vagy törékeny gyík
Leggyakrabban erdőkben találkozhatunk vele, azok közül is főleg olyanokban, ahol dús az aljnövényzet. Egyéb területeken ritkábban fordul elő. Az esős vagy eső utáni nyári estéken jelenik meg előszeretettel. Legfeljebb félméteres hosszúságúra nő, háta és oldala a barna különféle árnyalataiban pompázik, csillog. Hasa szürke, olykor feketébe hajló.
Első ránézésre inkább kígyónak látszik, mégiscsak gyík. Szemhéja mozgatható, csukható szemben a kígyókéval. Nyelvét öltögeti, de ilyenkor szája félig nyitva van, a kígyóké ekkor szinte teljesen zárt. Lassan mozog, ezért olyan állatokkal táplálkozik, amelyeket így is könnyen elkap. Emberre nézve teljesen ártalmatlan. Szintén védett.
Forrás: hobbiállat
