Minden fa annyival hűti a környezetét, mint két lakossági klímaberendezés, olvasható a Yale Egyetem által publikált tanulmányban, amely a legújabb kutatásokat összegzi – írja a 365.reblog.hu.
A párakibocsátásnak fontos szerepe van a csapadékképződésben is, csak eddig kevés figyelmet fordítottak erre. A fák megannyi párakapuként vagy inkább szökőkútként működnek: a talajból felszívott vizet a levelek pórusain keresztül kibocsátják a levegőbe. A nagyobb erdők párakibocsátása amolyan égi folyóvá áll össze a magasban, és az erdőtől távoli vidéken hullhat le a csapadékként.
Méghozzá igen távol is: például Amazónia kibocsátása az Egyesült Államokban, Kelet-Európa kibocsátása Kínában. Az Afrika szívében elterülő Kongó dzsungeleiből származik az Etióp-magasföldön lehulló csapadék 30-40 százaléka.
Tehát ha az eredeti élőhelyen erdőirtás miatt csökken a fák száma, akkor az több ezer kilométerre okozhat aszályt. Egyre több kutatás foglalkozik a korábban nem értett vagy elhanyagolt témával, vagyis hogy ha tönkreteszik a világ nagy trópusi erdőövezeteinek vízgazdálkodását, az más kontinensen, más országokban lévő mezőgazdasági termőterületeken okozhat veszteséget.
Becslések szerint a Föld növényzete naponta 200 köbkilométer vizet párologtat a bolygó légkörébe. Ennek tizedét egyedül az Amazonas vidéke. Régen úgy vélték, hogy azért esik sok eső a Kongó és az Amazonas vidékén, mert a világnak ezen a területeit csapadékbőség jellemzi. Csakhogy kiderült: az erdő miatt esik ennyi eső, mert a trópusi vidékeken a legintenzívebb a transpiráció. Erdők híján az Amazonas vidéke már rég olyan volna, mint a Szahara.
A tanulmányról részletesebben ide kattintva olvashat a 365.reblog.hu-n.