Az alábbi történet főszereplője Erzsébet, aki 3 kiskorú gyermekével felszámolta a múltat és felépítette a jövőt.
Néhány éve még a devizahitelesek életét megkeserítő gondok nehezítették Erzsébeték életét is. Aztán jött a fordulat éve, 2013.
Láttam, hogy kilátástalan küzdelmet folytatunk. Egyre nehezebben tudtuk fizetni a hiteltartozásunkat, és tudtam, beláttam, hogy nem szabad tovább várnunk. Meghoztam életem legfájdalmasabb döntését, eladtuk pusztazámori házunkat. A bank által felértékelt 28 millió forintot érő otthonunkra 18 millióért találtunk vevőt. Eladtuk. Úgy gondoltam, hogy nem az a kérdés, hogy bukunk-e, hanem az, hogy mennyit. Ha megvárjuk a végrehajtási szakaszt, akkor talán semmink sem marad. Ma már látom, hogy jó döntést hoztunk.
18 millió forinttal indultatok tovább?
Nem. Kifizettem a banknak a 9 milliós tartozásunkat, így a maradékkal tervezhettünk. Valljuk meg ez nem sok pénz, főként mert a főváros környékében, kertes házban gondolkodtunk. Miután 3 gyerekkel fontos volt a biztos munkahely, így csak Budapest vonzáskörzete jöhetett szóba, ahonnan a gyerekek a legegyszerűbben és helyijárattal tudnak iskolába járni. Ez is szempont volt, mikor elkezdtem ingatlant nézegetni. Egészen lehetetlennek tűnő projektnek indult.
Ekkor került képbe Törökbálint és egy külterületi, zártkerti ingatlan, egy házzal.
Leginkább romos, lakhatatlan ház volt, amit vásárlás után lebontottunk, tehát egy nyarunk volt arra, hogy felhúzzunk egy házat és a hideg beállta előtt fedél legyen a fejünk felett. Visszagondolva, lehet, hogy vakmerő vállalkozás volt, de az “Élet”, a gondviselő mellénk állt. A döntést követően elindultak a dolgok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt, mert folyamatos szervezésből, számolásból, újratervezésből álltak a mindennapjaink. A gyerekek amiben tudtak segítettek, támogattak. Igazi jó csapat voltunk. Hálás vagyok érte!
Tavasszal vásároltátok az ingatlant, őszre felépítettetek egy házat. Ez valóban olyan, mint a mesében.
Igen, de a mesében is vannak próbatételek. Azon a nyáron például sátorban aludtunk, külön a fiúk és én a kislányommal. Bográcsban főztünk, a tisztálkodást a közeli bevásárlóközpontban oldottuk meg. Közben építkeztünk. Pénzügyi és egyéb megfontolások miatt könnyűszerkezetes ház mellett voksoltunk, így viszonylag rövid idő alatt állt az otthonunk, de ezt követően jöttek azok a szakipari munkák, amiknek a zömét a gyerekekkel oldottuk meg. A nagyobb fiam például faipari tanulóként szerzett tudását kamatoztatta, szinte minden ezzel kapcsolatos munkát ő végzett. Együtt szigeteltünk, betonoztunk, burkoltunk…, és felépült végül a házunk. A mindösszesen, tetőtérrel együtt 52 négyzetméter alapterületen igazi kis csodaotthont teremtettünk.
Víz, villany van, de gáz nincs a környéken. Hogyan oldjátok meg a fűtést?
Tervezéskor sokat böngésztem, érdeklődtem az interneten, nagyon sok hasznos információt és tanácsot kaptam, például a fűtéssel kapcsolatban is. Így döntöttünk a légfűtésű tömegkályha mellett, ami tökéletesen kifűti a házat. Az alsó szinten nagy hidegben kiegészül villanyfűtéssel is a rendszer, de összességében így is gazdaságos megoldást választottunk. Keményfa brikettel fűtünk, ami egyrészt kényelmes, másrészt ár-érték arányban is tökéletes. Tavaly 30 ezer forint körüli összeget költöttünk fűtésre.
A megépült otthon mellett van egy kert is. Van idő kihasználni? Munka vagy pihenés helyszíne?
Azt hiszem pihenéshez elég nagy, hiszen közel ezer négyzetméter, tehát ahogyan időm és energiám engedi hasznosítom, és igen, jut idő grillezni és bográcsozni is. Sok gyümölcsfánk van, aminek kincseit többnyire téliesítem. Bőven terem meggy, körte, őszibarack, birs, de van már termő mandula- és diófánk is. A konyhakertbe csak a legfontosabb és a legkevésbé igényes növényeket ültetem, így paradicsommal, padlizsánnal, cukkinivel, céklával, sóskával, fűszernövényekkel is el vagyunk látva. Az időnkénti kerti sütögetésnél is jó szolgálatot tesznek, mert nincs jobb a friss herbánál.
Úgy tűnik, újra kerek lett az életetek. Esetleg vannak újabb álmok?
Azt hiszem, hogy az egyik legnagyobb álmunk teljesült, hiszen újra van otthonunk. Miután gyermekeim már elég nagyok, most talán elkezdhetek foglalkozni az önmegvalósításommal is. Hű, ezek aztán nagy szavak…, de tényleg! Jelenleg bolti eladó vagyok és többre vágyom. Eredeti szakmám lakberendező, és a jövőben ezzel szeretnék foglalkozni.
Egy összegző gondolat, jó tanács, tarisznyás útravaló?
Talán sokaknak segíthet a példánk. Olykor a lehetetlennek tűnő helyzetekből is van kiút, és van megoldás. 4 éve majdnem 20 millió forintot buktunk, 9 millió forinttal indultunk. Hozzávetőlegesen 12 millió forintba került a mostani otthonunk, de az értéke ma már majdnem a duplája.
Összegezve: bármilyen nehézség elé is állít az élet merjünk szembenézni a tényekkel, és a halogatás, önámítás helyett lépjünk. Adjunk lehetőséget, hogy kinyíljanak az ajtók, előtte viszont zárjuk be azt, ami már nem a mi életünket szolgálja.
