A madarak szeretnek „pletykálni” az eseményekről. Éber énekes lények, és a természettudósok szerint, ha odafigyelünk rájuk, érzékelhetjük, mi zajlik körülöttünk. Megtudhatjuk tőlük, ha egy hím madár a területét védi, ha egy pár a szomszédban fészkel, de arról is értesülhetünk, ha egy menyét vagy egy prérifarkas ólálkodik a közelben, vagy egy túrázó közeledik felénk – írja a Mother Nature Network.
Kövessük az alábbi öt lépést, és a jövőben könnyedén eligazodunk a madarakon!
1. Válasszunk ki egy megfigyelőhelyet
A madárnyelv elsajátításának első lépése az, hogy egy helyen töltsünk el sok időt, és ismerjük meg azokat a madarakat, amelyek az adott területen élnek. Ehhez ki kell alakítani a mindennapi rutint, mely szerint rendszeresen járunk vissza ugyanarra a helyre, és így előbb-utóbb felismerjük az ottani madarakat.
Ráérzünk majd arra is, hogy hol szeretnek rendszeresen megpihenni, megismerjük a táplálkozási szokásaikat, és látni fogjuk, hogyan reagálnak más élőlényekre, egészen a fajtársaktól a különféle veszélyt jelentő ragadozókig. Egy idő után a madarak is felismernek majd minket, és egyre kevésbé fogja zavarni őket bármilyen tevékenységünk. Minél ráérősebben üldögélünk a madarak közelében, és hallgatjuk őket, annál inkább ráérzünk életstílusukra, különbséget tudunk tenni a hívó és riasztó hangok között is, és rájövünk, mikor és miért csiripelnek.
2. Válasszunk ki öt helyi madárfajt
Valószínűleg több madárfajta is él a közelünkben. Elkezdhetjük velük és a hangjukkal való megismerkedést, miközben alaposan megfigyeljük őket. A verebek, a pinty vagy a vörösbegy kiválóan alkalmas erre, mert sok helyen előfordulnak, még a városi parkokban is. Először tehát ismerjük meg ezeket a kiválasztott madárfajokat – maximum öttel kezdjünk egyszerre – , így az általuk tapasztaltakból a későbbiekben a többi madárfaj viselkedésére is következtethetünk.
Fontos, hogy ne a varjúfélék tanulmányozásával kezdjük a madarak nyelvének az elsajátítását, mivel ők bonyolult viselkedésrendszerrel rendelkeznek, és nem vonatkoznak rájuk az általános szabályok. A legjobb, ha énekesmadarakat választunk erre a célra.
Miután végigcsináltuk az első és második lépésben leírtakat, már fel fogjuk ismerni a madarak alapvető viselkedési normáit, észrevesszük, ha ezekben változás történik. Ekkor érkezünk el a harmadik lépéshez.
3. Ismerkedjünk meg a madarak ötféle énekhangjával
A madarak csiripelésének sokféle oka és formája van. Nem egyszerűen csak ülnek egy ágon és énekelnek, hanem egész repertoárjuk van arra, hogy tükrözzék azt, amit maguk körül tapasztalnak. Ahogy Jon Young természettudós, a madárnyelv szakértője rámutat, öt kategóriába sorolhatók a madárhangok:
- Klasszikus értelemben vett éneknek nevezhetjük azokat a hangjelzéseket, amelyeket mint egy aláírást használnak a madarak, a területük megvédésére és társaik odavonzására.
- Az úgynevezett társas hívások segítségével egymással kommunikálnak a táplálkozásuk vagy az az utazásaik során.
- A fiókák koldulása, vagyis az”éhes vagyok!” hangjelzés, mellyel a fiatal madarak a felnőtt madarakat akarják rábírni arra, hogy etessék őket.
- Agresszió: a területüket védő madarak hangjai más betolakodó madarakkal szemben.
- Riasztás: a fenyegetésre adott hangjelzésük.
A riasztási hangok a viselkedéssel együtt meglepő mennyiségű információt mutatnak. Ahogy Audubon rámutat,
A madarak hangjai, hívásai vagy rikoltásai a fenyegetéstől függően széles skálán mozognak. Ha egy ragadozómadár repül el felettük, egy énekesmadár például rövid, csendes, de éles hangot ad k, ami nem hallatszik messzire. Ez figyelmezteti a közeli madarakat, viszont nem fedi fel a jeladó helyzetét.
Ha egy ragadozómadár helyezkedik el a közelben, a kisebb fajok zajosan és hangoskodva csapatokat szerveznek, amivel megpróbálják elűzni a betolakodót. A cinegék például, amikor egy légi ragadozót látnak, vagy egy bagoly telepszik meg valahol, egyre több és egyre élesedő nyitnikék-et csiripelnek a fenyegetés súlyosságától függően.
Ezt az ötféle hangváltozatot részletesen magyarázza Young a “The Robin Knows” (A vörösbegy tudja) című könyvében. Fontos olvasmány mindenkinek, aki meg akarja érteni a madarak nyelvét.
Ezután negyedik lépésként a hang és a viselkedés kombinációjának a megismerésén a sor.
4. Tanuljuk meg a riasztás különböző formáit
A madárhangok mellett nagyon fontos az is, hogyan mozognak, viselkednek a madarak, miközben csiripelnek. Abból jól kivehető ugyanis, hogy mire figyelnek, riasztanak-e épp, vagy valami felbosszantotta őket.
Például a madarak riadtan felröppenek a bozótból, ha egy földi ragadozó közelít feléjük, de ha egy légi ragadozót vesznek észre, bebújnak jó mélyen a bozótosba. Egy szokásos riasztási forma, amit a baglyok elűzésére használnak, hogy összegyűlnek, és addig ugrálnak, ricsajoznak körülötte, amíg a bagoly el nem hagyja a területet. A baglyok mellett más ragadozómadarakat is addig idegesítenek ilyetén módon, amíg az odébb nem repül.
5. Összegezzük ismereteinket a madarak megfigyelése közben
Mikor a szokásos madárlesünkre megyünk, rendszerezzük az addigi ismereteinket, tapasztalatainkat, és ültessük át azokat a gyakorlatba. A hangsúly a gyakorlaton van! Függetlenül attól, hogy hol is van a madármegfigyelő helyünk, akár a madáretetőnél lévő madarakat figyeljük, vagy kempingezünk épp, vizsgáljuk meg a madarak típusait, az aktuális viselkedésüket és az éneküket, majd összegezzük mindezt, hogy az apró részleteket és finomságokat is észrevegyük.
Nagyon sok időt vesz mindez igénybe, és végtelen türelmet igényel a csendes megfigyelés, a madárcsicsergés folytonos hallgatása, a sok tapasztalat lejegyzetelése és összesítése, mire végre eljutunk a “madárnyelv” megértéséhez. Egyszercsak azonban feltárul majd előttünk a csoda.
Kiemelt fotó: pixabay.com
