,,Egy távoli országban élt egyszer egy öreg király, akinek hatalmas birodalma és gazdagsága, egy fia és egy leánya volt. Ikertestvérek voltak. A környezetében gyakran emlegettek egy csodaszép kék madarat, amit még soha, senki nem látott. Amikor az uralkodó érezte élete végének közeledtét, elhatározta, hogy fiának feleséget, leányának pedig férjet talál. A leány azonban feltételül szabta, hogy kizárólag annak adja a kezét, aki elhozza számára az ismeretlen kék madarat. Sok ifjú igyekezett a királyi udvarba, hogy bemutassák a kért ajándékot, ám mindegyik hamis volt.
Kis idő múlva a király meghalt anélkül, hogy a leányát férjhez adta volna.
A birodalom népére szomorúság és bánat leple borult. A fiatal király ekkor még bőségesebb jutalmat ígért annak, aki felkutatja és elhozza a kék madarat.
Egy alkalommal aztán újabb kérő érkezett, aki közölte, hogy a királyi palotában rendezett mulatság után fogja bemutatni a madarat. Nagy volt az öröm az országban, újra visszatért a nevetés az emberek közé.
Amikor aztán az ünnepség a végéhez közeledett, az ifjú megjelent a király előtt, két tenyerét szorosan összezárva. A jelenlévők figyelme az ifjúra irányult. Teljes némaságban várták, hogy a fiú kinyissa a tenyerét, amiben nem volt semmi. A király haragra gerjedt, amiért becsapták, s azonnal őrség után kiáltott.
Az ifjú azonban megkérdezte:
– Felséged nem látja a kék madarat?
Aztán így folytatta:
– Pedig ott van Felség a szívében, a húga lelkében. Minden mosolyban, nevetésben, hálában, köszönetben és kedvességben, ami megvalósul a környezetünkben.
Mert a kék madár maga a boldogság, kalitkája pedig az emberi szív.
Ahogy az ifjú elmondta a szavakat, azonnal mindenki meglátta a madarat. Mindegyikük életébe beköltözött csodaszép tengerkék tollazatával.”
Kóta Melinda fordítását olvasva az ember méltán érezheti, gyönyörű legenda övezi a madarak ékszerének is nevezett jégmadár alakját.
Fotó: Kotics Zsolt
Ez a színpompás madár egész évben hazánk lakója, így a boldogság madarát mindegyikünk láthatja akár a saját szemével is – s aki látja, biztos soha nem felejti el.
Ragyogó kék tollazata megpillantható víz fölé benyúló ágakon, ahonnan mozdulatlanul kémleli a vizet apró halak után kutatva, de látható kolibriszerűen ,,szitálni” a víztükör felett is.
Fotó: Kotics Zsolt
Azt gondolhatnánk, hogy ilyen rikító tollazattal – a begye rozsdaszínű, a háta csillogó kék – kis esélye van a sikeres vadászatra és a ragadozómadaraknak is könnyű préda, ám a színe épp a sikeres rejtőzködésben segíti.
A víztükör felett lebegő jégmadár háta ugyanis egybeolvad a víz színével, így elrejti a ragadozók elől, hasa pedig falevél színű, ezért a halakat sem riasztja el.
Fotó: Kotics Zsolt
A jégmadár viszonylag mélyre képes alábukni a zsákmányáért, merülésében a vékony jég sem akadályozza, ha kell azon is áttör.
Mikor a zsákmány megvan, pillanatok alatt le is nyeli azt – a nagyobb falatokat előtte alaposan faághoz csapkodja.
A repülő drágakőnek is nevezett madárból hazánkban mindössze 900-1600 pár él, de aki nagyon figyel, folyók és tavak mentén megláthatja felvillanni ékszerként csillanó kék tollazatát.
Fotó: Kotics Zsolt
Kiemelt kép: Pixabay
