Bőséggel terem a 450 éves szőlőtőke Pécsen

Valamikor a török időkben, körülbelül 450 évvel ezelőtt ültette valaki azt a szőlőtőkét, ami a mai napig él és terem Pécs belvárosában, egy családi ház kapujában. Valószínűleg ez a legöregebb szőlő a világon, mégsem kerül be a rekordok könyvébe és bort sem készítenek belőle, írja a Vlog Me In blog, mely videót is készített a nem mindennapi történetről.

Tóth Ödön és felesége 1971-ben vették meg a pécsi házat, amelyben ma is élnek. Csak később derült ki, hogy az udvarban álló, mintegy 80 centiméter körfogatú tőke legalább 450 éves.

Az egykor villamosmérnökként végzett, erősáramú elektrotechnikus szakember saját bevallása szerint sosem értett a szőlészethez. Mégis rá hárul a feladat, hogy óvja, gondozza és vigyázza a vélhetően legöregebb szőlőt a világon. Tóth úr lassan 50 éve jó gazdának bizonyul, hiszen a szőlő minden évben legalább 80-100 kilogramm szép terméssel ajándékozza meg.

Az öreg szőlő egyébként nem nagyon szokott beérni rendesen, mert az udvarban eléggé be van szorítva, több napfény kellene neki. Ez a fajta is megy a fény után és ha hagynák, befutná az egész udvart. Általában októberben vagy novemberben szüretelik a termést, ami a padlásra felkerülve februárra fogy el. Egy részét csemegeszőlőként fogyasztják el, a többiből pálinkát főznek.

A pécsi szőlő korát nem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani, ezért hivatalos nem lehet a világ legidősebb szőlőtőkéjének mondani. Ehhez ugyanis az kellene, hogy megvágják és mintát vegyenek a tőkéből, hogy megnézzék az évgyűrűit vagy szénizotópos vizsgálatot végezzenek rajta. Mivel nagyon öreg szőlőről van szó és csak ez az egy van belőle, ezért a tulajdonosa nem engedi, hogy egy vizsgálat kedvéért megsértsék a tőkét, mert lehet, hogy a növény nem élné túl.

A szőlőtőke okán szép számmal érkeztek ajánlatok a házra, még Amerikából is voltak érdeklődők, de Tóthék nem adják el pécsi otthonukat. Mint mondják, nem elsősorban a szőlő miatt, hanem mert ide köti őket fél évszázadnyi emlék, itt nőttek fel a gyerekeik és ide jönnek haza.

Fotók: Nagy-Meszler Csaba