Ha példát keresünk az állatvilágban a rugalmasságra, alkalmazkodóképességre és pragmatikus intelligenciára, nincs más dolgunk, mint megismerni Bruce-t, a kea papagájt. Ezek a papagájok, amelyek csak Új-Zélandon élnek, a legintelligensebb madarak közé tartoznak.
Amikor nem a turisták autóit szerelik szét, nem útleveleket lopkodnak vagy nem birkákat ölnek, köztudottan felmérik a valószínűségeket, hogy azok segítsenek nekik a döntésekben. Bruce azonban még ennél is tovább ment. A sérült papagáj, akinek hiányzik a csőre felső része, egyedülálló módszert talált arra, hogy a tollait tisztán tartsa – szándékosan kavicsokat használ csőre helyett, írja a goodnet.org.
Ahogy az ember a bolt polcán kutatja a megfelelő hajkefét, Bruce addig kaparászik, amíg meg nem találja a tökéletes méretű kavicsot, amivel kipiszkálhatja a zöld-piros tollazatában megbúvó atkákat és szennyeződéseket. Bruce az első bizonyíték arra, hogy a kea az eszközöket öngondoskodás céljából használja.
Bár léteznek anekdotikus jelentések a papagájok öngondoskodó eszközeinek használatáról, a vadonban ritka az eszközhasználat ilyen formája
– állítják az Aucklandi Egyetem kutatói.
Bruce szerszámhasználatát az teszi igazán lenyűgözővé, hogy nem volt másik madár, aki megtanította volna ezt neki – egyedül találta ki.
A kea nem használ rendszeresen szerszámot a vadonban, így az, hogy Bruce egyéni innovatív eszközhasználattal reagál a fogyatékosságára, nagy rugalmasságot mutat intelligenciájában
– mondja Amalia Bastos a tanulmány szerzője, Ph.D. Az Aucklandi Egyetem Pszichológiai Karának hallgatója.
Voltak szkeptikus vélemények azzal kapcsolatban, hogy Bruce tettei szándékosak-e, így megfigyelték az állatot. A jelentésben szereplő adatok elsöprőek. 10 alkalomból 9 esetben Bruce felkapott egy kavicsot, és azt használta fésülködésre. És szinte minden alkalommal, amikor elejtett egy követ, nagyon világos öngondoskodási céllal újra felvette. Ezenkívül a kavicsokat is tudatosan válogatta ki, hogy meghatározott méretűek legyenek.
De Bruce nem csak így alkalmazkodott fogyatékosságához. Arra is kidolgozott egy módot, hogy fogyatékossága ellenére különféle ételeket ehessen. Az állattartók a Willowbank Wildlife Reserve- ben, ahol él, puha ételekkel látják el Bruce-t, amit felső csőr nélkül is lehetne enni, de a madár megtanulta a keményebb ételeket is kemény tárgyakhoz nyomva elfogyasztani.
Felvesz egy darab sárgarépát, nekinyomja egy kemény fémdarabnak vagy sziklának, és így kaparja az alsó csőrével, ami megint olyan táplálkozási viselkedés, amit a többi madárnál nem tapasztaltunk. Ez nem szerszámhasználat, hanem egy másik érdekes mód, ahogyan alkalmazkodott a fogyatékosságához
– mondja Bastos.
Bruce nagyon fontos leckéket tanít az életről. Először is, hogy mindig van kiút, és hogy egynél több módon lehet elérni valamit. Hiányzó felsőcsőre ellenére ennek a különleges papagájnak sikerült egy teljesen váratlan megoldást létrehoznia, hogy olyan tevékenységet végezzen, amely elengedhetetlen a faja számára. A körülötte lévő dolgok elemzésével a lehető legokosabb és legkreatívabb módon használta fel a rendelkezésére álló erőforrásokat.
Másodszor pedig bebizonyítja, hogy soha nincs elég jó kifogás arra, hogy ne ragaszkodjunk a nagyon szükséges öngondoskodási rutinunkhoz.
