Tavaly építette Makó első zöldtetős méhlegelőjét Szabó Olivér. A fiatalember udvari garázsuk tetejére telepített zöldtetőt, ahol közel félszáz növény magjait szórta el. Magyarország egyik legifjabb méhésze izgalmas vállalkozása tapasztalatairól mesélt.
Télen fűt, nyáron hűt
A tetszetős virágokat már tavaly felfedezték a méhek, akik bő egy kilométerre, a makói Marosparton sorakozó kaptárokba hordják a nektárt. Egy év alatt sokat változott az „úttörő” zöldtető.
Nyáron a növényeknek, és a harminc centiméter vastag földrétegnek köszönhetően hőelnyelő hatású a tető. Egy-egy forróbb napon a hőmérő negyven fokot is mutat, de eközben a garázsban kellemes hűvösben szöszmötölhetünk. Nyáron hűt, télen fűt a kiváló szigetelésnek köszönhetően
– mesélte a Sokszínű vidék érdeklődésére Szabó Olivér, aki hozzátette, a fűtés költsége szinte elenyésző a garázsnak.
Tavaly márciusban fogott hozzá az extenzív zöldtető építésének, akkor a húsz négyzetméternyi lapostetőre harminc centiméter vastag földréteget terített. A speciális, agyagos keverékbe 47 féle növény magját szórta el. Idén is kivirágzott a melléképület, de a méhész már tudatosabban gondolkodott, egyszerűsítette a növénypalettát.
Gazdagon terített asztal
Repce, körömvirág, len, herefélék és mustár mellé számtalan szántóföldi és mezei növényt vetettem. Az első kísérlet után rájöttem, vannak köztük olyan növények, melyek nagyon sok nedvességet elszívnak, ezért idén leegyszerűsítettem a dolgot, inkább szárazságtűrő növényeket kerestem. Az öt féle növényt, lévén szárazságtűrők, kevesebbet kell öntözni, és könnyebb zölden tartani a kis méhlegelőt
– emlékezett a kezdetekre.
A lucerna, facília, bíborhere, pohánka, és napraforgó vízigényét csepegtető öntözőrendszer biztosítja, az udvari kútból szivattyú emeli a vizet két és fél méter magasra. Augusztusban, a legnagyobb szárazságban kevés növény ad virágport, ekkor a lucerna biztosítja a legtöbb táplálékot a beporzóknak, Olivér ezért vetett többet belőle.
Kádakba merték a mézet
A méhészkedés mestersége a makói Szabó családban apáról fiúra száll. A dédnagyapa kezdett méhészkedni, három méhcsaláddal, az ötvenes években. Egy vándorméhész ismerőse méhcsaládjait a Makó melletti tanyán pakolta le.
Dédnagyapám elmondása szerint olyan sok mézet szedtek el a méhektől, hogy nem volt elég hordó, így kádba, vödörbe és mindenféle edénybe mérték az aranysárga nedűt. A sikeren felbuzdulva ősöm gondolkodás nélkül belevágott a méhészkedésbe. Utána jött második generációként nagyapám testvére, aki immár több mint 50 éve van a szakmában. Őt követte édesapám, aki mellett jómagam ötödik éve folytatom a méhészkedést
– mondta.
Népes méhcsaládokat gondoz
Méztermelés szempontjából az évben két fontos időszaka van a méheknek. Tavasszal gyűjtik a legtöbb virágport, hogy nyárra megerősödjenek, majd augusztusban, a hatalmas szárazságban kevesebb virágport találnak, ekkor főleg a lucerna ad táplálékot a szorgos rovaroknak.
Hatvan családom van, kicsit gyengébbek az idei évben. Később kezdtek el fejlődni, jelenleg már szépen hordanak, köszönik szépen, jól vannak – mesélte a méhész, aki kiemelte, egy-egy családban nyári időszakban közel 50 ezer méh dolgozik
– említette a méhész.
Indonéz receptúra
A Szabóméz a fiatalember egyszemélyes vállalkozása a hagyományos mézfajtákat kínálja a vásárokban. A helyi piacon idén repce, akác, olajretek és napraforgó méz biztos lesz, Szabó Olivérnek köszönhetően.
Gyógynövényes mézemet, az Antibombát viszik leginkább. Ennek repceméz az alapja, és tartalmaz kurkumát, gyömbért és fokhagymát is. A gyömbértől jóval karakteresebb, intenzívebb az íze. A csípős mézkeverékemet egy ősi, indonéz recept alapján készítem, a helyiek sokat vesznek belőle, hiszen valóban ízletes a gyógyhatású készítmény
– avatott be szakmai titkaiba Szabó Olivér.
