Kapros lepényben és a háztájiban verhetetlen a 89 éves Mazsu mama

Hosszú évtizedek óta kertészkedik Esztáron a dédnagymama. Az unokák szerint húslevest, töltött káposztát, meggyes pitét, kapros lepényt és sörkiflit senki nem csinál úgy, mint Mazsu mama.

Öt órakor kelek, nem tudok tovább feküdni az ágyban. Egész nap mozgok, dolgozom. A legfontosabb, hogy örülök a kertnek, gyönyörű a petrezselyem, a répa, a kapás hagyma, a veres és a lila hagyma

– mesélt kertjéről Irénke néni.

Szorgalom és alázat

A nagyi kertjében szebbek az eprek, a nagyi konyhájában édesebbek az illatok, a nagyi főztje utolérhetetlen. Sokan őrzünk kedves emlékeket nagyszüleinkről, a szerencsésebbek még nagymamájukkal együtt ülhetik körül az ünnepi asztalt. Közéjük tartozik Bujdosó Andrea is, aki roppant büszke örökmozgó nagymamájára.

Nagyszüleim egy életen át foglalkoztak háztáji gazdálkodással. A kertészkedést a nagymama nem tanulta, a tudás jött a családból, a vidéki életmódból. A falusi emberek ebbe születtek bele, a mezőgazdaság és az állattenyésztés volt a jövedelemszerzési lehetőségük. Nagypapa a téeszben, mamám eladóként dolgozott a helyi ÁFÉSZ kisboltban

– mondta Irénke néni unokája, Bujdosó Andrea.

Ápolni kell a kertet

Mazsu Imréné 1933-ban született, Esztár községben. Az idős asszony 2 leánygyermek, 5 unoka, és 9 dédunoka körében ünnepli a születésnapokat. Hencida mellett, közel a román határhoz, a gyerekek hamar megtanulták a munka becsületét.

11 éves koromban a mezőn markot szedtem, később a mi feladatunk volt rendben tartani a kertet. Van egy pár aprómarhám, csirke és kacsa, reggel megetetem őket, és utána megyek a kertbe, kézi kapával. Ha azt akarjuk, hogy szép legyen a kert, akkor foglalkozni kell vele

– említette az idős asszony.

Irénke néni városi szemmel nézve öko-san gondolkozik, számára természetes a vegyszermentes kertművelés. Nem permetez, a krumplibogarakat és petéiket egyesével szedegeti a levelekről.

Ahogy tavasszal elvetettem a petrezselymet, répát és a borsót, mindegyik szépen kikelt. Öt tő paradicsom és tíz tő paprika van, ezeket naponta, locsolom. A kert többi részét nem öntöztem, de a lányom nemrég bevezettette a kertbe a vizet, így most a kutat is használom

– avatott be a kerti teendőkbe.

Megtömi a kacsákat

Mazsu Imréné a nagyobb, hátsó kertben kukoricát termeszt. A szántást, magágyelőkészítést és vetést néhány éve gépekkel végezteti, de az egyelést, a kapálást kézi erővel, lánya segítségével. A betakarítás kézzel történik, a kukoricát góréban tárolja, kis darálóval megdarálja. A megtermett kukorica takarmány lesz a következő évben tartott csirkéknek, kacsáknak.

A hónap közepén jön 10 kacsa, ha akkorák, hogy már meg lehet tömni őket, akkor a tavalyi kukoricát beáztatom nekik. Az új kukoricával sokkal jobban híznak, mint a szárazzal. Két-három hétig naponta kétszer, este és reggel tömöm a kacsákat, ebben az időszakban már nem rágják a füvet, csak víz kell nekik

– sorolta a teendőket.

Csigaleves és kacsasült

A hízott kacsákat Irénke néni szétosztogatja az unokáknak, vagy beteszi a fagyasztóba, hogy legyen kacsasült az asztalon. Esztáron, egy-egy ünnepen a nagyi három-négy fogásos ebéddel várja a család apraja-nagyját. Töltött káposzta, rucasült, sült tészta, meggyes piskóta és piskótatekercs az alap, de a legnagyobb kedvenc a kapros lepény.

Nagyon szeretik a csigalevest, nincs titok, a lényeg, hogy ami belevaló, azt tegyük bele a levesbe. Most a kapros lepény megyen, ennek van a szezonja. Sós vízzel gyúrom meg a tésztáját, meg van kelve, kizsírozott tepsibe teszem, zsírral kenem, hajtogatom.

Csendes hétköznapok

Mazsu mamát nap közben nemigen lehet telefonon elérni, ha teheti, kint szorgoskodik a kertben. Végig járja a sorokat, ha gyomot lát, kiszedi, ha valamit meg kell kapálni, akkor megkapálja. A kis konyhakertben megterem a borsó, burgonya, hagyma, fokhagyma, répa, petrezselyem, paprika, paradicsom, bab, uborka, no meg a mézédes földieper.

Hetente egyszer beszélünk telefonon, mindig elmondja, hogy mit csinált a kertben, volt-e eső, hogy nőnek a csirkék. Akkor boldog, ha szépen fejlődik minden, volt egy kis eső, gyommentes a kert. Ez élteti

– fogalmazott az unoka.

Irénke néni Esztáron így készíti a kapros lepényt

• 1 nagy csokor kapor megmosva, körülbelül 1 centiméteres darabokra vágva
• 1 kg finomliszt
• 5 dkg élesztőt elkeverünk egy deciliter langyos vízben
• 7-8 dl langyos vízben 2 evőkanál sót feloldunk
• Ezekből az összetevőkből lágy tésztát dagasztunk. Ne öntsük bele az összes sós vizet az elején, 1-2 decilitert fokozatosan adjuk hozzá, mert lehet, hogy nem kell mind – a liszttől is függ.
• A dagasztott tésztát lefedve legalább duplájára kelesztjük.
• A megkelt tésztát kizsírozott tepsibe öntjük. A tepsi legalább 25 x 35 cm-es legyen, és magas oldalfalú – ekkor jó magas lepényt kapunk.
• A tésztát ellapogatjuk a tepsi aljában, zsírral megkenjük, kaprot szórunk rá. Félbe hajtjuk, és kilapítjuk a tepsi méretére. Megint kaprot szórunk rá, kicsit zsírozni is lehet, de ügyeljünk rá, hogy ne vigyük túlzásba, ne legyen túl zsíros a lepény.
• A kaporral megszórt tésztát újból félbe hajtjuk, és ismét ellapogatjuk a tepsi méretére. Ezt a folyamatot legalább háromszor csináljuk meg (lehet többször is), ekkor lesz jó leveles a tészta.
• A tepsi méretűre lapogatott tésztát 15-20 percig kelni hagyjuk.
• Sütés előtt a tetejét megzsírozzuk (így majd jó ropogósra sül), késsel felvágjuk nekünk tetsző adagokra, sülés után így akár kézzel is törhetjük a lepényt.
• 180-200 fokra előmelegített sütőbe tesszük. Addig sütjük, amíg a felülete szép aranybarna nem lesz. Amikor elkészült, kiborítjuk a tepsiből, és ha nem forró, fogyaszthatjuk. Irénke néni hideg tejjel szereti.

A cikkben látható fotókat Irénke néni unokája, Bujdosó Andrea készítette.

Kapcsolódó

Mesebeli derű lakik a szegénységben élő néni lelkében

Ma van a szegénység elleni küzdelem világnapja. Így is segíthetünk.