Ma már a legtöbb helyen betiltották a kerti égetést, így megmaradnak a falevelekből álló kupacok. De nem feltétlenül kell megszabadulni tőlük, hasznosítani is tudjuk.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A csupasz talajon a gyomok rendkívül gyorsan megjelennek, ráadásul a téli esőzések miatt az erózió is esélyes. Ennek elkerülésére megoldás a mulcsozás, mellyel megvédhetjük a növények felszínhez közeli gyökereit is a téli hidegtől és remek tápanyagforrást is jelent nekik. A levelek pedig eközben lebomlanak, így ezek is „eltűnnek” a kertünkből.
Használhatjuk erre a célra a lehullott leveleket is, mivel könnyűek és pehelyszerűek, így jól szigetelnek. Ha a mulcs nehezebb, akkor jobban összenyomódik, átnedvesedhet, ez pedig kisebb szigetelőképességet eredményez.
Bármilyen levél használható mulcsozásra, kivéve a fekete dióét, mert egyes növények, mint például a paradicsom, érzékenyek a benne található vegyületekre.
A szalmával ellentétben a levelek olcsó megoldást nyújtanak, plusz a szalmában lehetnek gyommagvak is, melyek meggyökeresedhetnek az ágyásban.
Hogyan mulcsozzunk levéllel?
Úgy hozható ki a maximum a levelekből, ha először összeaprítjuk.
Bőségesen, akár 10-15 centiméter vastagon fedjük be az ágyásokat.
Ahhoz, hogy a szél ne vigye el a leveleket, tehetünk rá hálót, aminek sarkait kövekkel lesúlyozunk vagy pedig földet szórhatunk a levelekre, de csak annyit, hogy éppen a földön maradjanak, viszont ne tömörüljenek össze.
Tavasszal még az új hajtások megjelenése előtt kell a mulcsot félrehúzni a növények töveiről.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="271" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
