Szerelem első látásra. Így lehet leírni Pálfiné Pápai Fruzsina érzéseit, amikor meglátta az akkor még nem annyira hívogató állapotban levő épületet egy véletlennek köszönhetően. Aztán egy évvel később további véletlenek után övék lett az egyébként nem is meghirdetett ház. Férjével nekiláttak és csodás otthont varázsoltak belőle.
Elmesélte a nagyacsádi ház megszerzésének és felújításának történetét.
Miért döntöttetek úgy, hogy városból egy kis faluba, egy régi építésű parasztházba költöztök?
Egy újépítésű sorházból költöztünk ebbe a több mint száz éves parasztházba. Nem kifejezetten volt cél, hogy régi vagy új legyen a ház, pusztán a nyugalmat kerestük, egy jó és természetközeli környéket, ahol felnevelhetjük gyermekeinket.
Hogyan találtatok rá a leendő otthonotokra?
Isten keze, vagy a Sors, kinek hogyan tetszik. Nem hiszek a véletlenekben. 2018-ban barátaink esküvőjén voltunk, mikor az akkor 1 éves kisfiunkkal ki kellett jönnünk a templomból. Elindult az utcán, s a templomtól két épülettel (óvoda és egy kis családi ház) arrébb észrevettünk egy hatalmas portán egy régi, roskadozó, de csodaszép pajtát. Jómagam azonnal beleszerettem, aztán a férjem hívta fel a figyelmem magára a házra.
Így nekiálltunk házakat nézegetni. Ekkor keveredtünk ki ebbe a faluba, ahol férjem egyik jó barátját, egyben vadásztársát Dávid Sándort – mindenki csak Sasának szólítja – (ebben a faluban van a vadásztársaság is, ahol tagok mindketten) kérdezte egy polgári házról, amiről tudtuk, hogy holland tulajdonosa eladó sorba állította. Ekkor mondta férjemnek, hogy ő tud egy jobbat! Ugyan, nem eladó, de rákérdez a tulajdonosoktól, akik olaszok és jó barátai. Ugyanis 10 évig az előbb említett holland bérelte az olaszoktól, míg a másik házat újította. De a NATO elvezényelte, így az albérletet felmondta. Nos, mikor megtudtuk, hogy ez az a pajtás ház, amit előző évben kívülről csodáltunk, elképesztő izgatottak lettünk. Sasának volt is kulcsa hozzá, így neki köszönhetően aznap megtekinthettük. Ahogy beléptünk az ajtón, azonnal eldőlt minden! Nekem jöttek a víziók, már láttam a mostani állapotot. (Ilyen egy megtekintett háznál sem volt, pedig jópárat megnéztünk addigra.)
Megpróbálta őket rávenni, hogy adják el nekünk a házat és meglepően hamar (aznap) bele is mentek. Így egy nap leforgása alatt a semmiből, egy nem eladó házból, eladott ingatlan lett. Telefonon Sasa tolmácsolásával megegyeztünk, majd vártuk az időpontot, mikor tudnak mind a hárman eljönni Magyarországra megírni az adásvételi szerződést. Mi másnap meghirdettük a kertvárosi otthonunkat, amit a következő napon el is adtunk, így az izgalmak határtalanok voltak, mint a mesékben 3 nap alatt megváltozott az életünk.
Az olaszok csak 1 hónap múlva tudtak jönni, így otthontalanok voltunk egy két évessel, drága anyósomnál húztuk aztán meg magunkat a felújítás alatt egészen a beköltözésig. Óriási segítség volt, hiszen többnyire, amit csak tudtunk és bírtunk, mi magunk csináltunk, ő pedig vigyázott a kisfiunkra.
Milyen munkálatokat végeztetek el a házon, mire kialakult a mostani állapot?
Ezt a házat Nagyacsád egyik tehetős kulákja építette, az ő otthona volt. Ebben a házban még cseléd szolgálat is volt. Az utódok lemondtak aztán róla, így tudták megvásárolni 2008 környékén az olaszok. Három jó barát, akik amolyan “hétvégi háznak” vették maguknak.
Nagymértékű felújítást ők végeztek el rajta. Teljes tetőszerkezet csere, összközművesítés: új vezetékek, csatorna-víz, villany, gáz, nyílászárók, döngölt földes padozat kiásása, betonalapozás. A ház hátsó része istálló volt, a legvégén egy kocsibeállóval. Hogy nagyobb fényt eresszenek be, nagyobb ablakokat kellett tenniük, de a 60-70 centis kőfalak feladták a leckét. Így fentről lefelé bontották a falat, majd úgy építették vissza, immár nagyobb ablakokkal.
Mikor a teljes romos állapotában jártak itt a tulajok, egy jót nevettek a látványon, majd konstatálták, hogy van egy saját Colosseumuk Magyarországon. Így lett a ház neve Villa Colosseo.
Aztán egyre kevesebbet tudtak jönni és élvezni a ház nyugalmát, így kiadták albérletbe. 10 év után aztán jöttünk mi. Mi többnyire esztétikai felújítást végeztünk – habár e mondat hallatán a férjem biztos kitér a hitéből. Mindenhol teljes burkolatcsere, levertük az egész házban az vakolatot, majd lélegző vakolatot és festést kapott, a konyha és a nappali között elbontottuk a falat, – nem azért, hogy tágasabb legyen az így is 65 négyzetméteres nappali, hanem – hogy világosabb legyen a konyha is és a nappali is. (No, persze azért sokat jelent, hogy van egy hatalmas tér – immár 85 nm -, ahol mindent lehet látni, ahol együtt lehet a nagy család.) Ez nem volt egy piskóta a szintén 60-70 centis falvastagsággal és óriási kövekkel…
Kandallót építtettünk, illetve ketten a férjemmel csiszolás után festettük esténként éjszakába nyúlóan a fagerendás mennyezetet. 2 hónap megfeszített munkája volt, de a fejünkbe vettük, hogy a karácsonyt már itt töltjük – senki nem bízott ebben! Így október 22-én megkaptuk a kulcsokat (akkor kötöttük meg a szerződést) és december 22-én már az első éjszakánkat töltöttük a házban. 24-én még a dobozokból pakoltam ki, és egy csendes szentestét ültünk, 25-én viszont a kandalló ropogó tüze mellett gyűlt össze a nagy család: nagyszülők, szülők testvérek és családjaik és egy csodálatos karácsonyt töltöttünk együtt.
Noha a gyorsaságnak is megvan a hátulütője, sok mindent már másképp csinálnék, de egy ház sohasem kész, így ki tudja, idővel azok az elképzelések is „javítva lesznek”. Illetve a külső résszel még el vagyunk maradva, a nyáron kerítést építettünk, de a házat is szeretnénk újraszínezni és az udvarral is jó sok tervünk van. Valamint a pajtát is renoválni kell.
Lakberendezői végzettséggel, gondolom, te találtad ki a ház stílusát, berendezését…
Természetesen amint megpillantottam, már minden „adott volt”. De akkoriban nem volt még meg a papírom, a visszajelzések erősítettek meg abban (meg a szenvedély), hogy mégiscsak el kéne végeznem az iskolát. Így 2021.-től megvalósult egy álmom: hivatalosan is – immár kétgyermekes anyukaként – lakberendezőnek nevezhetem magam. (Egyébként általános iskolai tanító és drámapedagógus végzettséggel rendelkezem.)
Bőven vannak a házban DIY-részletek is. Mutatsz néhány példát ezekre?
A gyerekszobákban és a hálószobában is a kiemelő festéseket én készítettem egyedül. Azaz a legkisebb gyerkőc szobájában a nagytesó is segédkezett.
Most anyósomnak újítunk egy házat és annak a bontási törmeléke közül mentettem egy fa ablakkeretet, férjem lecsiszolta és felhelyezte a falra. Jelenleg a személyes kedvencem most ez a nappaliban.
Melyik a kedvenc helyetek a házban, melyik helyiségre, részletre vagy a legbüszkébb?
Amelyik helyiségben épp vagyunk! Viccet félretéve, a mai napig rácsodálkozunk mi is, hogy milyen otthont sikerült teremtenünk magunknak. És hálásak vagyunk minden egyes segítő félnek, akik ennek az álomnak a megvalósulásában mellettünk álltak. Nagyon szeretjük a kandallót, ami a beépített hőtároló rendszerének köszönhetően úgy viselkedik, mint egy cserépkályha és csak úgy ontja a hőt. Teljes más hőérzetet ad, sokkal melegebb, otthonosabb érzés. Szeretem az óriási konyhámat is a konyhaszigettel, nagyszerű munkafelület, sok szuper dolgot szoktunk itt alkotni – egyelőre csak a nagyobb gyerkőccel. Jövőre már biztosan a kicsi is gyártja a mézeskalácsokat. Szeretem, hogy rengeteg kézműves tárgyunk van.
A pajtaajtókat egy helyi asztalos bácsi készítette, a konzol- és dohányzóasztalt pedig egy családi barát nyugdíjas asztalos bácsi a terveim alapján. A kandalló fáját is a kandallósok készítették a kérésemre rusztikusra – azelőtt ilyet még nem csináltak, meglehet, azért is sikerült ennyire jól. Az ajtókon fazekas által készített egyedi kerámiák vannak az adott helyiség neveivel. De a gyerekszobákra is büszke vagyok. Nem hiszem, hogy most ki tudnék csak egyet emelni. Férjem is így van ezzel.
A legnagyobb büszkeség pedig látni, hogy a gyerekek mennyire jól érzik magukat itt. Rengeteget vagyunk kint a szabad levegőn. A férjem egy lombház-játszóteret is készített nekik. Volt egy lovunk is, nyuszink, mára már csak egy bolondos vizsla kutya van velünk. A nagy már előszeretettel besegít a ház körüli munkákban és az állatgondozásban. Minden, amire vágytunk, itt megkaptuk.
