A családi összefogásnak nincs párja, tudja ezt jól Sira Tamara is, aki egyedülálló anyaként költözött vissza szülővárosába, ahol aztán édesapja segítségével megvásárolt egy romos vályogházat, és hangulatos családi fészket varázsolt belőle.
Tamara a ház megvásárlásáról, felújításáról mesélt.
“2020 őszén kezdtem el kertes házat keresni Balmazújvárosban, ahová három éves kislányommal abban az évben költöztem vissza a szüleimhez. Nagyon tetszenek a régi típusú, hosszú parasztházak, mert a gyerekkoromat, a nagyszüleimnél töltött nyarakat juttatják eszembe, így elsősorban ilyet kerestem. Mindenképpen vályogházat szerettem volna, mert nyáron hűvös, télen melegebb.
Egyedülálló szülőként nehéz volt a keresgélés, mert a keret nem volt túl nagy. Édesanyámmal jártuk a város utcáit, és ahol elhagyott, üresen álló ingatlant láttunk, szórólapot dobtunk a postaládába, hogy házat vásárolnék.
Végül azt a házat, amit ma az otthonomnak nevezhetek, hirdetésben találtam. Édesanyámék aznap jöttek haza egy erdélyi pihenésből. Nagyon vártam őket, mert én legjobban édesapám, Sira József szakmai tudásában, több évtizedes tapasztalatában bízok meg, ha ő azt mondja egy házra, hogy menthető, akkor az menthető. Tudni akartam tetszik-e neki az általam talált ház.
Már az első találkozásnál kezet fogtunk az akkori tulajdonossal, és pár nap múlva az ügyvédnél voltunk.
A ház első ránézésre bontásra ítélt épületnek tűnhetett laikus szemnek. A fal le volt omolva, a tető leszedve egy részen, bent nagy lyukak, járatok. A házban és a padláson is kukoricát, egyéb takarmányt tároltak régen. Siralmas volt a helyzet, de én nagyon bíztam az édesapámban.
2021 júliusában lett enyém a ház, elkezdődtek a felújítási munkálatok – nagyon szoros határidővel – szeptemberre ugyanis be kellett költöztünk a kislányommal.
A munkát a belső rész kitakarításával kezdtük. Ki lettek bontva az ablakok, néhány belső fal. Az előszobában felszedtük a szétrohadt padlót, a többi helyiségben a pvc-t. Közben a sok eső és az elhanyagolt állapot miatt beszakadt a fürdőszobának csúfolt rész plafonja. Megbirkóztunk ezzel a plusz feladattal is.
Eközben a kertet is próbáltuk a sok szeméttől, gyomtól megszabadítani és biztonságossá tenni.
A lebomlott falat és a tetőt szakemberek javították, de édesapám és a párom minden munkában segédkeztek. A házba új vízvezetékcsövek kerültek, a villanyvezetéket szintén mindenhol ki lettek cserélve, mert a régi teljesen használhatatlan volt. Mindent gondosan megterveztünk.
Ahol kellett mennyezetet javítottunk, vagy újat húztunk gipszkartonból, ahol kellett kiegyenlítettük az aljzatot. Falat bontottunk, máshol új épült – igyekeztünk a teret a legpraktikusabban hasznosítani. Szépen lassan formát öltött a ház.
A szüleimmel, a párommal munka mellett nagyon sokat dolgoztunk, az utolsó hetekben pedig az időszűke miatt már mindenki csinált mindent. Én a hálószoba parkettáját raktam le, miközben édesanyám a fürdőszobát fugázta, aztán már én fugáztam a nappalit, anya meg kezdte a maradék fuga letakarítását.
Ősszel sikerült beköltöznünk, ekkor azonban a ház még csak belülről volt kész, kívül még sok munka akadt, emiatt sokszor éreztem szégyent. Hiába volt bent minden szép és tiszta, az emberek csak a külső állapotokat látták, és sokszor megjegyzést is tettek rá. 2022 nyarán aztán a külső vakolás is megtörtént. Az édesapám és párom nagyon sok munkával vályogig visszaszedte a vakolatot, így készítve elő mindent a kőművesnek. A ház 50 centi magasságig szárító vakolatot kapott, a felső rész pedig törekes burkolatot. Pár hét elteltével apukám a színezést is megcsinálta.
Nagy vágyam volt, hogy a tornácajtót meg tudjuk menteni, édesapámnak hála ez is teljesült. Több réteg festéket leégetett, új vasalatot készített, így sikerült megőrizni a régies hatást.
Még van munka, sok mindent meg kell még csinálni, hiszen egy háznál állandóan akad tenni való, a melléképületek is felújításra várnak, de én büszke vagyok az otthonomra, a családomra és az édesapámra, akinek ezt a csodát köszönhetem.”
