Ismerjük meg kertünk csodálatos madarait és különös szokásaikat

A madárcsicsergés megnyugvást ad, a madarak látványa boldog pillanatokat. A csengő trillák egykor tán mindannyiunk életének legszebb háttérzenéje volt. Miért ne lehetne ez most is így, és az előttünk álló jövőben. Csak rajtunk múlik, csakis mi tehetünk azért, hogy a természet ne csendesedjen el. 

A kertünk egy különleges birodalom, a nyugalom kicsiny szigete. Nem csak egy olyan terület, amelybe különböző szépségű növényeket ültetünk, ahol gazdálkodunk, hanem számos állatnak is élőhelyet biztosít, többek között a madaraknak.

A legtöbb kerttulajdonos gyakran nem elégszik meg azzal, hogy lássa a birodalmába látogató vagy éppen ott megtelepedett madarakat, hogy hallja fuvolázó éneküket, hanem szeretné beazonosítani tollas kis vendégeit. Szeretné jobban megismerni az életüket, szokásaikat. A megszerzett tudás pedig egy kiindulópont, egy biztos alap, hogy a kertünket úgy tudjuk kialakítani, hogy a madarak is minden olyan feltételt megtaláljanak benne, ami az életüket segíti. Egy ilyen madárbarát kert, rohanó világunkban igazi kincset ér, ahol az idő lelassul, ahol az élmények megnyugvást és sok boldog pillanatot adnak.

A Varázslatos természet is arra buzdít, hogy vegyük együtt szárnyaink alá tollas vendégeinket. Ismerjük meg őket és segítsük életüket, hogy a madárének soha nem halkulhasson el, hogy ne köszönthessen ránk néma tavasz!

Házi veréb (Passer domesticus)

Magyarországon kizárólag az ember közelében élnek. Falvakban, tanyákon, de a városokban is találkozhatunk kisebb-nagyobb csapataival.

Élelmes, alkalmazkodó, közismert madár, egész évben találkozhatunk velük.

Jellemzői

• A házi veréb és fajtársai előszeretettel látogatják azokat a kerteket, ahol a friss víz mellett tollai ápolását is biztosítani tudják. Napjában akár többször is szívesen vesznek porfürdőt.
• Kedvükre tudunk tenni, ha kertünk egyik naposabb részre lapos tálcába finom szemcséjű homokot helyezzük ki. A porfürdőt célszerű úgy elhelyezni, hogy a közelben sűrű bokor is legyen, ami védelmet ad a madaraknak veszély esetén.
• Hangjuk változatos, dallamtalan csiripelés.
• Szívesen költ telepesen. Rendszeresen fészkelnek épületek tetőszerkezetében, különböző ürgeiben, de elfoglalják az előző évi molnárfecske fészkeket is az eresz alatt. Saját maguk épített fészkük  gömb alakú, gyökerekből, szénából és tollakból magasra halmozva, kis bejárónyílással ellátva.
• A verebek alapvetően magevő madarak, de a fészkelési időben sok rovart fogyasztanak, valamint fiókáikat is állati eredetű élelemmel táplálják.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Mezei veréb (Passer montanus)

A Magyar Madártani Egyesület a mezei verebet az “Év madarának” választotta 2007-ben, hiszen a verebek, különösen a mezei veréb állománya az utóbbi 3-4 évtizedben drasztikusan csökkent.

Jellemzői

• Vidéki kertekben, külvárosi környezetben is megtelepszik, egész évben találkozhatunk velük.
• Csőrével képes kisebb magokat is felcsipegetni. Ha meghagyjuk a növényeket, füveket maghozásig, akkor táplálékforrást tudunk biztosítani többek között a mezei verebek számára is. Hiszen ők a teljes érés előtti, puhább magvakat kedvelik.
• Háta sötétbarna, fekete csíkokkal, farkcsíkja világosbarna. A fejtető és a tarkó élénk csokoládébarna, az arca fehér része a nyakuk hátulján csaknem összeér, ezáltal majdnem teljesen fehér gallért alkot. Az arc közepén félhold alakú, fekete folt látható. Torokfoltja fekete, hasa tisztább, fehérebb, mint a házi verébé. Szárnyán vékony, fehér szalag díszlik. A hím és a tojó hasonló.
• Hangjuk változatos, dallamtalan csiripelés. “Csuri” vidám csengő hangjukat gyakran hallatják.
• Faodvakban, elvétve háztetőkön fészkel, de elfoglalja a fecskefészkeket és a mesterséges fészekodúkat is. Merész fészkelő, akár a sasok, a gólyák fészkeinek oldalába is megépítheti saját hajlékát.
• A fiókákat mindkét szülő szorgalmasan eteti, kizárólag apró ízeltlábúakkal táplálják őket.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Széncinege (Parus major)

A széncinege állománynagyságának a megőrzésében rendkívül nagy szerepe van a lakosságnak. A kihelyezett mesterséges odúk, a téli madáretetők, a madárbarát kertek biztonsága, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a széncinege közös összefogással ilyen sikeres tud lenni.

A legismertebb és leginkább az ember közelségéhez ragaszkodó madár.  Ahol nem kell veszélytől tartania, ott nagyon bizalmassá válik.

Jellemzői

• Ha segíteni szeretnénk  kertünkben a széncinegék megtelepedését akkor odú kihelyezésével biztosíthatjuk részükre az ideális fészkelőhelyet. Számukra a 32 milliméter röpnyílású, “B” típusú odú alkalmas. Kertünk leglelkesebb segítői, több ezer rovartól szabadítják meg növényeinket, melynek köszönhetően hasznuk felbecsülhetetlen.
• Lágyan csengő, kora tavaszi énekére számtalan magyar hangutánzó kifejezés van: “kicsit-ér, kicsit-ér”, nyitni-kék, nyitni-kék”, “ki-ki-tél, ki-ki-tél”. Tiszta időben akár 600 méterre is elhallatszik az előadása.
• Érzelmi állapotot különféle hangokkal képes kimutatni, de leggyakrabban vidáman csengő “pink-pink” hangját hallatja a cserfes, folyton fecsegő madár.
• Természetes vagy mesterséges odúkban költ, de megtalálhatjuk fészkét többek között postaládában, csőben, kerítésoszlopban, fali üregben. Leleményessége és alkalmazkodó képessége határtalan.
• A tojó egyedül építi a gyökér és fűszál alapra, sok mohából összehordott fészkét, amelynek csészéjét főként szőrrel béleli. Csak a tojó melengeti a tojásokat, amiket, ha elhagyja a hajlékát gondosan betakar.
• Megfigyelések szerint a szülők egymást váltva naponta átlagosan 360 alkalommal visznek 2-3 rovart és pókot a folyton éhes fiókáknak. Az évi kétszer történő, 20-22 napig tartó fiókaetetés során több tízezer rovart és pókot és hernyót szed össze egy-egy széncinegepár. Haszna felbecsülhetetlen, kertünk legszorgalmasabb segítői.
• A hazai állomány állandó, de hidegebb teleken kisebb távolságokra kóborolhat.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Legékesebb és leghasznosabb madaraink közül való. Fáradhatatlan munkása az erdőnek, a kertnek, gyümölcsösöknek. A rovarok pusztításával felbecsülhetetlen hasznot okoz. Az egyik népies neve a kedves hangzású “bóhacinege”, mely a madár kicsiny termetére és mozgékony, eleven természetére utal.

Jellemzői

• Ha segíteni szeretnénk  kertünkben a kék cinegék megtelepedését, odú kihelyezésével biztosíthatjuk részükre az ideális fészkelőhelyet. Számukra a 26 milliméteres röpnyílású, “A” típusú odú alkalmas, amit előszeretettel foglalnak el.
• Fejteteje, szárnya és farka ragyogó égszínkék. Testalja citromsárga, arca fehér. A szem vonalában vékony kékesfekete sáv húzódik. Élénk kék színű sapkája alul fehéren szegett. Tarkóján fehéres folt díszlik, háta zöldes árnyalatú. A két nem hasonló színezetű, azzal a különbséggel, hogy nászidőszakban a hímek tollruhája élénkebb, erőteljesebb színezetű.
• Igencsak lármás madárka, akinek mindig akad mondanivalója. Éneke vidám hangzású, éles hangokból és mélyebben csengő trillákból áll.
• Kisebb számban megtelepszik, kertvárosi, erdőszéli kertben is. Ha teheti, magasabban elhelyezkedő odút választ. A kevés gyökér és fűszál alapra sok mohából épített, szőrrel bélelt fészket a tojó építi. A hím is hord fészekanyagot, de azt a tojó építi be. A kotlás a tojó feladata, de a fiókák nevelésében mindkét szülő fontos szerepet vállal.
• A költési időben szinte kizárólag lepkehernyókkal, pókokkal táplálkozik. Kisebb termete miatt gyakran keresi  táplálékát a legvékonyabb ágakon, ahol ügyesen függeszkedik fejjel lefelé is.
• A hazai állomány állandó, de hidegebb teleken kisebb távolságokra kóborolhat.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Barátcinege (Poecile palustris)

A barátcinege monogám, tartós párkapcsolatban él, a párok már a kikelésüket követő nyár végén, de legkésőbb ősz elején kialakulnak. Ezt követően összetartva élik az életüket, és nem csak egymáshoz hűek, hanem élőhelyükhöz is.

Jellemzői

• A barátcinegék jelenlétére főként az öreg fákkal büszkélkedő, természetes kialakítású kertekben lehet számítani. Megtelepedésüket 26 milliméteres röpnyílású, “A” típusú odúval tudjuk segíteni. Mivel általában az alacsonyan elhelyezkedő termesztés odúkat foglalja el, így a mesterséges odút is érdemes 1,5-2 méteres magasságba függeszteni.
• Hím és tojó hasonló színezetű. Fejtetője, sapkája, a szem vonaláig nyúlóan fényes fekete, és ez a szín a tarkóra is áthúzódik. Kis fekete torokfoltja élesen határolt. Arca és nyaka fehéres, háta és szárnya barna, és ugyanilyen színűek a farktollak is.
• Éneke tisztán csengő, szerény, épp olyan, mint maga a madár.
• Hangadása változatos, legjellemzőbb hangjai a „szricsak” heves kiáltás, amivel éberen jelez nem csak a fajtársainak, hanem a többi madárnak is.
• A párok egész évben összetartanak. A fiatalok már az első évben párt választanak maguknak. A költéshez általában öreg fatörzset keresnek, és ha az ott talált odú szűknek bizonyul, a tojó hegyes csőrével ékelve kiszélesíti.
• A fészket a tojó mohából készíti, a csészét szőrrel, olykor növényi pihékkel béleli. Az anyagot elsősorban a kora reggeli órákban a fészek környéken gyűjti. A hím nem vesz részt a munkában, a közelben énekel.
• A barátcinege a költési időben kizárólag ízeltlábúakkal, elsősorban lepkehernyókkal táplálkozik, fiókáit is ezekkel eteti. Táplálékát egyaránt keresi a lombkoronában és a bokrokon. Az őszi hónapoktól étlapjára a magok kerülnek.
• A hazai állomány állandó, de hidegebb teleken kisebb távolságokra kóborolhat.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Őszapó (Aegithalos caudatus)

Az őszapók a legkedvesebb arcú, és az egyik legbájosabb tollgombócok. Testük akár egy piciny kerek labdácska, csak hosszú farkuk mutatja őket nagyobbnak, de valójában egészen aprócska testtel áldott meg őket a természet.  Az őszapó párok végtelenül gyöngédek tudnak lenni a társukhoz. Egyes párok szorosan összebújva alszanak, szárnyaikkal pedig betakarják egymást.

Jellemzői

• Az őszapó párok a tavasz első hónapjában kezdenek neki fészkük építéséhez, mely bokrok rejtekében, sövények sűrűjében, fák villás elágazásában lapulhat. Az aprólékos munka sok időt igényel. Mintegy három hétig tart, míg a hím és a tojó végez mesteri munkájával.
• Mivel erdőszéli, külvárosi kertekben is jelen lehetnek, fontos, hogy a tavaszi metszés előtt tájékozódik arról, hogy többek között az őszapók családi életét nem zavarjuk meg. Ha madárhajlékra lelünk, amelyekben tán már tojások lapulnak, ne háborgassuk őket, az érintett bokrok, fák metszését pedig hagyjuk olyan időszakra, amikor a költés már befejeződött. Az elsődleges szempont a kertünket választó madarak épsége és biztonsága legyen.
• Törzse rövid és zömök, csőre piciny és  kúpos, lábai vékonyak. Kicsi, fekete szemeivel mindig éberen és érdeklődve figyel. Méretéhez képest farka hosszú, a farktollak lépcsőzetes elrendezésűek.
• Magyarországon az észak-európai, tiszta fehérfejű (Aegithalos caudatus caudatus) alfajhoz tartozó egyedek és a közép-európai (Aegithalos caudatus europaeus) alfajhoz tartozó egyed, akiknek csinos fekete, jól kivehető sáv díszíti a fejüket, is jelen vannak. Mindkét alfaj állandó lakója hazánknak, egész évben találkozhatunk velük.
• Az összetartó csapatok tagjai hangjukkal folyamatosan tartják egymás közt a kapcsolatot. Hangos, éles “szri-szri-szri” és egy izgatottabban csengő “szerrrr” hangjuk könnyen elárulják, hogy ezek a csepp, folyton-folyvást mozgásban lévő madarak a közelünkben vannak.
• Az őszapó pár egészen különleges fészket épít kis családjának, mely egy teljesen zárt, ovális alakú hajlék, amelynek a belsejébe csak egy kicsi, tollakkal fedett nyílás vezet. A hím és a tojó közösen építi meg szerelmük nyoszolyáját, melyhez mohát, zuzmót, pók- és hernyófonalat, birkagyapjút és tollakat használnak fel. Az odú fala vékony, a vastag tollbélés teszi vastagabbá és szilárddá. A bejáratot is lezárják néhány nagyobb tollal, amelyek akkor is visszahajlanak, amikor a szülők ki-be járnak rajta. A fészek külsejét zuzmók sokaságával fedik be, hogy tökéletesen eggyé váljon az építmény a környezetével. Így próbálják álcázni, a rájuk leselkedő, fészekrabló ragadozók elől.
• Az őszapó társas madár. A fiókák kirepülését követően mindig összetartó csapatban mozog. Tavasztól rovarokkal, pókokkal táplálkozik, ősztől pedig fokozatosan áttér a növényi táplálékra. Ősszel és télen csapatokba verődve kóborol, gyakran cinegékkel együtt.
• Sohasem pihen, ritka, ha pár röpke pillanatra megáll. Pitymallattól alkonyatig izeg-mozog, bujkál, keres, függeszkedik. A leghajlékonyabb ágak hegyén olyan gyakorlatokat végez, mint a legügyesebb akrobata.
• A hazai állomány állandó, de hidegebb teleken kisebb távolságokra kóborolhat.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Csuszka (Sitta europaea)

Ahol él, ott hangos tőle a kert. Újra és újra nagyokat füttyent, majd bármily gyanús mozgásra hangos riasztásba kezd. Egyetlen madarunk, aki fejjel lefelé is épp oly biztosan csúszik, mint amilyen ügyesen és gyorsan felfelé kúszik.

Jellemzői

• A csuszka párok természetes környezetben a harkályok által vájt odúban fészkelnek. Kertünkben segíthetjük a megtelepedésüket “B” vagy “D” típusú mesterséges odúk kihelyezésével. Egyedi szokásuk, hogy az odú bejáratát a tojó testméretére szűkíti. A nyálával kevert sárral gondosan betapasztja, hogy nagyobb testű madár ne tudjon a tojásokban, majd a kikelt fiókákban kárt tenni. Azonban száraz tavaszi napokon nehéz sárhoz jutni, ezért például vakontúrást vagy egy kis darabon fellazított földet tartsunk számukra nedvesen, hogy segítsünk a munkájukat.
• A csuszka könnyen felismerhető  külső jegyeiről. A fejtetője, a háta és a szárnyai szürkéskékek, az arca fehér. Hosszú, hegyes csőre és szemsávja hangsúlyos fekete, farka rövid.
• Igencsak hangos madár, aki gazdag hangrepertoárral rendelkezik. Leggyakrabban izgatottan csengő “tvitt-tvitt-tvitt” risztásával árulja el jelenlétét. A párok szorosan összetartanak, egymás között pedig éber hangokkal tartják a kapcsolatot.
• Már tél közepén, ha felsejlenek a Nap első, melengető sugarai a csuszka hím énekét kezdi szórni. “Vi-vi-vi-vi” strófái egyszerűek, mégis kellemes érzéssel tölti el azt, akinek megadatik, hogy hallja.
• Odúja jellegzetes, már messziről felismerhető. Akár természetes odút, fakopáncsok régi otthonát, akár mesterséges odút foglal el, sárral gondosan, mesterien körbetapasztja és leszűkíti a bejáratát.  Az elkészítésében semmi alaposság nincs, mondhatni úgy is, esik ahogy a puffan.
•  Egyedül a tojó kotlik, de a fiókák nevelésében mindkét szülő fontos szerepet vállal.
• A párok territoriális viselkedésűek, vagyis egész évben őrzik a területüket. A hím és a tojó rendkívül ragaszkodik egymáshoz, még télen sem válnak szét, egész évben a fészkelőhely közelében maradnak, és aktívan védelmezik azt a fajtársaikkal szemben.
• Főleg a fák törzsén és ágain keresi táplálékát. Ügyesen mozog fejjel lefelé is. Gyakrabban keresgél a vékonyabb és magasabban lévő ágakon. Szívesen mozog a fa törzsén csavarvonalban.
• Csőre erős és hosszú. Főként rovarlárvákat, hernyókat, kifejlett bogarakat és pókokat eszik.
• A hazai állomány állandó. Az egész évben összetartó párok, minden évszakban a territóriumukon belül tartózkodnak.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Füsti fecske (Hirundo rustica)

Az emberhez a legbizalmasabb fecskefaj. Európai állománya az elmúlt 15-20 évben folyamatosan csökken. Az MME az eltűnő madarak nagyköveteiként a fecskéket választotta az “Év madarainak” 2010-ben.

Ahogy a tavasz kiteljesedik, a nagy utat megjárt füsti fecske visszatér a régi fészkéhez. Mihelyst párja is csatlakozik hozzá, közös erővel kitatarozzák hajlékukat és már kezdődik is a családi boldogság. Hajnalban már élénken ficserékelnek, majd mihelyst a világosság engedi, szárnyra kapnak, és nyilalló röptükkel sorra kapdossák a reppenő rovarságot.  Az ember által kialakított építmények teljesen megváltoztatták fészkelési szokásukat. Míg korábban barlangokban és sziklafalakon költöttek, addig ma már szinte kizárólag épületeken fészkelnek.

Jellemzői

• A környezetünkben élő fecskék megtelepedését segíthetjük műfecskefészkek kihelyezésével.
• A fecskék műfészkekbe költözését, visszatelepülését segítheti, ha a közelben sárgyűjtőhelyet is létesítünk. A sár csillogása vonzza a madarakat, ez pedig nagyon fontos a számukra. Hiszen száraz tavaszi napokon, fészeképítőanyag hiányában, nem tudják a fészküket sem tatarozni sem pedig építeni. A sárgyűjtőhelyre kiváló megoldás, ha vakondtúrást vagy fellazított földet locsolunk meg bőséges vízzel, napjában többször is, hogy a föld ne száradjon ki.
• A füsti fecskének szembeszökő jegyei, amelyek más fecskéktől megkülönböztetik, a homloka, a torka szép gesztenyebarna színe. A begye és háta a szárnyakkal és farokkal együtt csillogó kék. A farkon csak a két középső toll tiszta fekete, a többit fehér foltocska tarkít, a szélső farktollak hosszú ágú villát alkotnak. Hasa hol fehér, hol barnásan futtatott. Csőre kicsi. Lába kicsiny, éles körmű, megkapaszkodásra alkalmas.
• Riasztó hangja magas ”csvi-vit”, éneke finom, lágy csicsergés.
• A füsti fecskék élénk csivitelése élettel tölti meg a falvakat. Hallgatóságának megnyugvást ad, hogy újra jelen vannak, újra köztünk élik az életüket.
• A párok, amikor egymást tisztogatják, önfeledten csivitelnek, mint akik a nap dolgait vitatják meg.
• Fészkét falun általában eresz alá építi, ahol az ember jár-kel.
• Hajléka félcsésze alakú, amely sárból épül. A madár ügyesen tapaszt, közbe-közbe fűszálakat, szalmát is belevegyít az épülő fészek falába.
• A tojások melengetése a tojó feladata, azonban a fiókák nevelésben mind a két szülő fontos szerepet vállal.
• Repülő rovarokkal, levéltetvekkel, kisebb lepkékkel táplálkozik. Ha már kevés a táplálék, pókokra és hernyókra is ráfanyalodik. Az ősz közeledtével mind kevesebb rovar repked a levegőben, így egyre inkább a vízpartok környékén keresgél. Amikor eső közeleg, a rovarok is földközelben maradnak, ezért jelzik az alacsonyan szálló fecskék az időjárás változást.
• A magyar állomány jelentős része Dél-Afrikába vonul, mind Olaszországon, mind a Földközi-tenger keleti részén keresztülvezető vonulási útvonalon.
• Hosszútávú vonuló, az európai állomány a telet Afrikában tölti.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 50.000 ft/egyed. 

Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)

Karcsú madár, kedves és barátságos kertlakó.  Nem idegenkedik az ember közelségétől sem, városokban, falvakban rendszeres fészkelőnek számít.

Jellemzői

• A házi rozsdafarkú nem válogatós a fészkelőhely kiválasztásakor. Egyik esztendőben, az én kertemben a falhoz támasztott seprű tetejére építette meg a fészkét a tojó. A pár költése sikeres volt.
• Azonban segíthetjük is a megtelepedésüket “C” típusú mesterséges odú kihelyezésével, amely a felső felében nyitott.
• A hím és a tojó farka minden tollazatában élénk rozsdavörös. Nyáron az öreg hím feje és melle matt fekete, háta sötétszürke, szárnyfoltja fehéres. Hasa világosabb szürke. A tojó tollazata barnásabb, akárcsak a fiatal elsőéves hímeké. Az első fészkelés alkalmával, gyakran a két nemet nem lehet szabad szemmel megkülönböztetni, és úgy tűnhet két tojó neveli a fiókákat. A hímek ékes, mély színekkel díszített tollazatukat csak a második védés után kapják meg.
• Előadása egyszerű, de a fülnek nagyon kellemes. Hangos, reszelős énekét már napkelte előtt elkezdi hallatni. Háztetőn, kéményen, antennán, vagy más kiemelkedő pontra kiállva, testét büszkén tartva szórja strófáit az ébredező kertbe. Aki viszont az éjszakai dalolást kedveli, annak érdemes odafigyelnie a fülemüle dalára.
• Településeken rendszeres fészkelő. A fészket a tojó építi fűszálakból, gyökérdarabkákból, belsejét tollakkal és szőrökkel bélel ki. A családi otthon a legkülönfélébb helyekre kerülhet, egy a lényeg, hogy széltől és esőtől védett zugban legyen. Évente két, legfeljebb három alkalommal költ. A fiókákat a két szülő közösen gondozza. Amikor a tojó megkezdi a második költést, fiókák további gondozása teljesen egészben a hímre hárul.
• Elsősorban rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Gyakran kiemelkedő ponton ülve les zsákmányára, tipikus várta vadász, de a talajon ugrálva is táplálkozik. Ámulatba ejtő ügyességgel fogja el a repülő rovarokat.
• Rövidtávú vonuló. Kora tavasszal, hóolvadás után már feltűnnek első, hazatért egyedi, de enyhébb teleken számos áttelelő példánya is megfigyelhető.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Az erdei pinty, kedvesen becézve pintyőke. Hasznos madár, a kert, az erdő ékessége. Nemcsak szép színével és jámborságával hívja fel magára a figyelmet, hanem különleges előadásával is, mely úgy szól, mint a legszebben hangzó csengettyű.

Jellemzői

• Ha kertünkben sűrű lombkoronával büszkélkedő fenyők állnak, nagy az esélye, hogy az erdei pinty tojó, annak a védelmébe építi meg a fészkét.
• Mivel magevő madár, így a fűszálak között növő, magvakat érlelő növények táplálékforrást biztosítanak a számára és fajtársai részére. Ha kertünk egy részén hagyjuk búján nőni a növényzetet, akkor eme faj is fel fogja keresni birodalmunkat finom falatok reményében.
• Szárnyán kettős, fehér szalag díszlik, szélső farktollai fehérek. A hím fejteteje és tarkója nászidőszakban élénk kékesszürke, háta gesztenyebarna, farcsíkja zöldes. Csőre tavasszal ólomkék, nyugalmi időszakban barnás színezetű. Testalja borvörös. A tojó hátoldala világos olajbarna, alsó oldala fakóbarna.
• Hangja hangos ”pink”. Messze hangzó, ezüstösen csengő éneke egyike a kora tavaszi erdő legjellegzetesebb hangjának. Csattogó daluk, semmilyen más madár énekével nem téveszthető össze.  Hívogatása úgy hangzik, mint a neve “pinty-pinty”.
• Fészkét a tojó magas ágakon rakja. Nagy gondossággal építi a legfinomabb zuzmókból, mohákból, puha gyökérrostokból, gyapjúval és szőrrel béleli.
• A költésben a hím nem vesz részt, hanem ez idő alatt eteti a tojót és csengő énekével őrzi a fészket és környékét. A fiókanevelés nagyobb része is a tojóra hárul.
• Főleg növény, elsősorban magevő. Táplálékát a földön járva szedegeti össze, de rovarokat és más állati eredetű táplálékot is fogyaszt. Fiókáit hernyókkal, bogarakkal, kétszárnyúakkal és pókokkal eteti.
• Állandó madár. Hazánkban mindenütt gyakori, városokban is rendszeresen költ.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

A vörösbegy a legügyesebb bujkáló madarak egyike. A legsűrűbb bozótosból előbújva ügyesen surran a nyílt terepen, aztán hirtelen megáll, nagyot bókol, leereszti szárnyát és felvágja farkincáját, a következő pillanatban fekete gomb szemét bizalmasan rászegezi az emberre, cérnavékony lábain izgatottan topogni kezd, majd reppen is vissza a bokrok sűrűjébe. Nála a félrevonulás a szerénység jele, de lénye nem komor, inkább olyan eleven, mint a napsugár, mely a ború után üde fényt varázsol.

Jellemzői

• Egészen biztos, hogy minden kert tulajdonost pillanatok alatt leveszi a lábáról, a csinos kinézetű és gyönyörű hanggal megáldott vörösbegy.
• Ha azt szeretnénk, hogy a költési időszakban is jelen legyenek a kertünkben, akkor biztosítani kell számukra a biztonságos és védett fészkelőhelyet. A sűrű, áthatolhatatlan bokrok a kert háborítatlan zugában, ideális hely az egyébként felénk és folyton-folyvást bujkáló madár és társa számára.
• Egész háta, a tarkóval és fejbúbbal együtt olajbarna, hasa szerény fehér, torka, begye és a homloka eleven rozsdavörös, nevét is erről kapta. Szárnyán jól kivehető világos csík díszlik. Szeme sötétbarna akárcsak egy nagy gomb. Csőre árforma. Lába sötét színű és feltűnően cingár. Tollazata puha, finom és lazán álló.
• Éneke kedves, andalító. A gyöngyöző erdei kispatak csobogását idéző előadása, újra és újra elhalkul, hogy kisvártatva újra teljes szépségében csengjen. Énekébe más madarak hangját is előszeretettel beleszövi.
• A még sötét, ébredés előtt álló kertben, élénken csengő “cik-cik” hangja jelzi elsőként a hajnal közeledtét. Alkonyat után pedig, ugyan ezzel a hanggal köszönti az estét.
• A pár fészke, a legnagyobb sűrűségben és mindig alacsonyan, a földhöz közel épül. Védett helyen, farakás közé, rőzserakás védelmébe is megépítik a tojó a hajlékát. Anyaga kívülről száraz levél, befelé finoman és tömötten szövött moha, vékony gyökerekkel átszövögetve, szőrökkel és tollal bélelve. Fészkelési időszakban a hím kedveskedve eteti a párját. A kotlás a tojó feladata, de a fiókák gondozását közös erővel végzi a pár.
• Serényen szedi a bogárságot, de nem irtózik a meztelen csigáktól, sőt a kisebb gilisztáktól sem. Egy méretes giliszta nagy falatnak tűnhet a kicsiny madárnak, rátermetten fogyasztja el.
• Vonuló madár, ősszel és tavasszal állománya kicserélődik. A nálunk telelő példányok jelentős része Európa északabbi térségeiből érkezik hozzánk, de vannak helyben maradó egyedek is.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Ökörszem (Troglodytes troglodytes)

Hazánknak és Európának a harmadik legkisebb madara, a tüzes és a sárgafejű királya után. Ha nem is akkora, mint az ökör szeme, kétség nem fér hozzá, nagyon csepp teremtmény.

Jellemzői

• Az ökörszem főként a téli időszakban látogatja a kerteket. Mivel életét a talaj közelében, a sűrű, szinte áthatolhatatlan bozótosok, a védelmet adó bokrok között éli, fészkét is ezeken a helyeken építi meg a tojó. Ha kertünk egyik rejtett szegletében hagyjuk a borostyánt búján nőni, ha sűrű bokrok kapnak benne otthont, akkor már esélyt adunk a csepp ökörszemnek és párjának arra, hogy hajlékát a mi birodalmunkban építse meg.
• Tollruhája cserbarnás, élőhelyéhez tökéletesen illő. Szemöldökkörnyéke, torka és begye világosodó. Kurta farkincájának a tollai különösen sűrűn és szépen vannak díszítve. Csőre egy kicsikét íves és tűhegyes. Lába aránylag erős, barnás színű.
• Éneke oly erős, amilyet tán nem is várnánk ettől a csepp madártól. Aki nem ismeri, keresi, kitől erednek a különleges strófák, és amikor megpillantja, egészen biztos elcsodálkozik a pici művészen. Ha izgatott, erős hangon cserreg.
• A legkisebb, de a legelevenebb madárka, különösen télen nagyon közel férkőzik az emberhez.
• Sűrű gyökérzet közé, ritkábban sűrű bokorban, rőzsekupacban, borostyán áthatolhatatlan rejtekében építi meg a fészkét. Külső vázát általában száraz levelekből a hím építi. Belsejét finoman mohával, ritkábban szőrrel és tollal a tojó béleli.
• A tojó egyedül üli a tojásokat. A hím feladata, hogy csengő énekével a területét és párját védje. A fiókák nevelésében mindkét szülő fontos szerepet vállal.
• Tápláléka a legparányibb és legrejtettebb életű rovarok. Apró pókocskák, piciny hernyók, pihenő bábok. A táplálék felkutatásában nagyon ügyes és fáradhatatlan.
• A hazai állomány állandó, de hidegebb teleken kisebb távolságokra kóborolhat.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Zöldike (Carduelis chloris)

Az élénkzöld színű hím, a “zsírozás” nagymestere.

Jellemzői

• A zöldike nem csak a téli, etetési időszakban látogatja nagy egyedszámban a kerteket, hanem a tavaszi és nyári hónapokban, a fészkelés idején is gyakori fajnak számít.
• Megtelepedését elsősorban örökzöld kúszónövényekkel és tűlevelű fákkal segíthetjük. Hiszen a tojó az első költéskor, amikor a lombhullató fák még csupaszon állnak, előszeretettel építi meg fészkét az örökzöldek védelmébe.
• A hím tollazata olivazöld. Farcsíkja zöldessárga, szárnyán és farkán élénksárga foltok díszlenek. Erős csőre és lába hússzínű. A tojó tompább színezetű, szárnyfoltja fakó sárga.
• A zöldikének két éneke is ismeretes. Az egyik egy dallamtalan hosszú szünetekkel tarkított “zsíííír”, madarász nyelven zsírozás. A másik éneke egy dallamos előadás, mely trilláknak, lágy füttyöknek és csicsergéseknek a sorozatából áll.
• A pár szívesen fészkel tűlevelű fákon, bokrokon. Fűből, vékony gyökerekből, puha mohából épített fészkét a tojó pihével, apró tollakkal béleli. Míg a tojó építkezik a hím énekelve követi társát. A fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz.
• Elsősorban gyommagvakat eszik, de szívesen fogyasztja az olajban gazdag terméseket is.
• Többnyire állandó, de télen kóborolhat. Ilyenkor gyakran keresi fel a madáretetőket más pintyfélékkel és magevő madarakkal vegyes csapatokban. Az észak felől téli vendégek is érkeznek hazánkba.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Kenderike (Carduelis cannabina)

A költési időn kívül a kenderikék csapatokba állva járják a határt és főként a gazos tarlókon, mezőkön táplálkoznak. Ilyenkor egyebek mellett a disznóparéj, a bojtorján, a gyermekláncfű és a keserűfű magjaival táplálkoznak.

Jellemzői

• Ha kedvező fészkelési feltételeket és bőséges táplálékot talál a kenderike pár, akkor kertekben is előszeretettel megtelepszik.
• Azok a kertek vonzók a számukra, ahol természetesség uralkodik, ahol az egyébként gyomként irtott növények búján nőnek és a magvaikat be tudjak érlelni. Hiszen ezek adnak, többek között a kenderikéknek is táplálékot.
• A hím háta gesztenyebarna. Sötét szárnyán és kissé villás farkán fehér szegély látható. Feje szürkés testalja barnássárga, sötét sávozással. Melle halványpiros. Nászruhában a hím feje teteje és begye kárminpiros, fehéres torkán barna vonalak díszlenek. A tojón nincs kárminpiros szín, tollazata sűrűbben sávozott.
• Éneke változatos és dallamos csicsergés. Rövid, kereplő hangokból álló strófai, dallamos, lágy füttyökkel színezettek.
• Bokrok, fák tetején énekel.
• Fészkét általában vadrózsa vagy galagonyabokorban, mindig alacsonyan építi a tojó.
• A hím kiemelkedő ponton énekel és párját vigyázza, miközben a tojó a fészekanyagot gyűjtögetni. A fészek száraz növényi szálakból, finom gyökerekből, néha mohából épül, a csészét finom gyökérszálakkal és szőrszálakkal béleli.
• A tojó egyedül kotlik. A hím a közelben tartózkodik, és ha párja elhagyja a fészket, nyomban mellé szegődik. A fiókákat mindkét szülő eteti. A táplálékot a begyükben, félig megpuhítva hozzák az utódaiknak.
• Magevő madár. A pár, fiókáit is elsősorban apró gyommagvakkal táplálja. Különösen kedveli a félig érett magvakat, tavasz végén például a gyermekláncfű termését.
• A magyarországi populáció állandó, de télen észak felől érkező vendégekkel egészülnek ki a hazai kenderikecsapatok.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes)

Alapjában véve óvatos, rejtőzködő életét élő madár. De, amikor a hím szíve szerelmesen dobban, megfeledkezik az óvatosságról. Rövid, pattogó hangon küld titokzatos üzeneteket reménybeli partnerének.

Jellemzői

• Az egyébként óvatos és félénk, valamint kiválóan rejtőzködő meggyvágók megjelenésére akkor számíthatunk, ha kertünkben a meggy és cseresznyefák termést érlelnek. Hiszen ezek magjait mindentől jobban kedvelik és a legfontosabb táplálék a számukra.
• Vaskos testű, buksifejű és feltűnően nagy csőrű madár. Torkán, a csőre tövénél és a szemen át fekete folt húzódik. Szárnyán fehér folt látható. Farka középen fehéres, szélein sötétebb. A szárny középső evezőtollai a végükön kimetszettek. Csőre rendkívül erős, tövén nagyon vastag, de hegybe kifutó.
• Tavasszal leggyakrabban hallatott hangja nagyon kemény, éles hangzású “pix-pix” hangokból áll. Éneke szerény, csendes, nehezen megfigyelhető. “Zih” és “zrrri “” hangok egymást követő sorozata.
• Fészkét a tojó vékony ágacskákból építi és növényi rostokkal puhára béleli. A fészekanyag gyűjtésében a hím madár is szerepet vállal. Az otthon általában ágvillába készül, a lombkorona belsejébe, lehetőleg vízszintes ágakra. A kotlás a tojó feladata, de a fiókák nevelését a pár közös erővel végzi.
• Amikor élőhelyén érik a cseresznye vagy a meggyfa gyümölcse, már az ínyenc falatok látványa is csökkenti félénkségét. A gyümölcsök húsát többnyire kiköpködi, míg a magokat erős csőrével roppantja meg kisebb darabokra.
• Részben vonuló, illetve kóborló, az északi populációk egy része hazánkban tölti a telet.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Tengelic (Carduelis carduelis)

Ha egyszer találkozunk egy tengeliccel, onnantól bármikor felismerjük, ugyanis az egyik legszínesebb és leggyakoribb pintyfélénk. 2017-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület az “Év madarának” választotta. Kedveli a településeket, éppen ezért rendszeresen fészkel kertekben, temetőkben, parkokban, fasorokban, erdőszéleken. Az emberekkel barátságos.

Jellemzői

• Ha kertünkben a természetesség uralkodik, ahol a magvakat érlelő növényeknek háborítatlan területet biztosítunk, akkor számíthatunk a tengelicek megjelenésére. Kiváltképp kedvelik a gyermekláncfű érett magvait, a bogáncsok és aszatfélék magvait és a napraforgómagot. Ha pedig a biztos élelemforrás elérhető a számukra, akkor a költési időszakban is élvezhetjük a társaságukat. Ehhez pedig másra már nincs is szükségük, csak a fészkük helyét biztosító fák jelenlétére.
• Nyaka rövid, lábai vékonyak. Legjellegzetesebb külső jegye, a felnőtt példányok feltűnő piros-fehér-fekete sávos feje. Nyaka, válla és háta világosabb sárgásbarna, a begye és melle oldala élénkebb barna. Szárnya világosbarna, fekete-fehér mintázatú, ami röptében igazán szembetűnő. Csőre hosszú és hegyes.
• A hím és a tojó külseje hasonló színezetű, terepen nem megkülönböztethető.
• Hívóhangja ”tig-lic, tig-lic”. Éneke dallamos, lágyan hangzó, folyamatos csicsergés. Csendes előadása gyors trillák, nyávogó és csicsergő hangok sorozata.
• A többi pintyféléhez hasonlóan a tojó a fészkét vékony növényi szálakból építi, melyet szőrökkel és a tavasszal virágzó nyárfa puha termésével bélel ki. A fészekalj általában 4-5 tojásból áll, melyeket a tojó egyedül költ ki, ez alatt a hím eteti párját és énekével védelmezi.
• A kifejlett tengelicek apró gyommagvakkal táplálkoznak, de fiókáikat fehérjedúsabb táplálékkal etetik. Bogarakat és hernyókat visznek nekik.
• Nagyrészt állandó, de télen kóborlása megfigyelhető.
• A tengelicet régebben dekoratív külseje miatt sajnos kalitkamadárnak tartották. A faj védelme érdekében már 1901-ben védetté nyilvánították hazánkban, és mind a mai napig megilleti az oltalom.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Fekete rigó (Turdus merula)

Az egyik legközismertebb és leggyakrabban szemünk elé kerülő énekesmadarunk, mely igen jól alkalmazkodott az ember jelenlétéhez.

Hazánkban a feketerigó urbanizálódása az 1900-as évektől indult meg. Az azóta eltelt időszak alatt gyakori fészkelője lett a városszéli kerteknek, de a város szívében lévő parkokban is megtalálja a számára kedvező életfeltételeket. Gyakran megjelenik azokban a falusi kertekben is, ahol számára alkalmas élőhelyet talált.

Jellemzői

• A fekete rigók kiváltképp kedvelik a kertek nyújtotta lehetőségeket. Mivel hozzászoktak az ember közelségéhez, akár még a kerti munkánk közben is hűséges követőink lehetnek. Jelen vannak, ha a földet kapáljuk, ha a füvet vágjuk, vagy épp a kertet öntözzük, hiszen jól tudják, ezek a tevékenységek finom falatok reményét adják a számukra. A lehetőségekkel pedig minden félsz nélkül, élnek is.
• Ha kertünkben sűrű bokrok állnak, akkor számíthatunk rá, hogy valamelyik cserje otthont fog biztosítani a fekete rigó pár számára.
• A kertben kihelyezett itatók leggyakoribb vendégei, fürdési szokásuk páratlan.
• A hím tollruhája éjfekete, napfényben csillanó. Szemét aranysárga szegély öleli körbe. Csőre aranysárga, lába feketés. A tojó szerény barnás színezetű, mely kinézet kiváló álcázását biztosít számára, többek között akkor, amikor a fészken ülve tojásait melengeti. Csőre barna, lába is ilyen színű.
• Bokor tetejéről, fák kiálló ágairól hallatja messze osonó, tisztán csengő, fuvolázó énekét, mely andalítóan hat az emberre. Repertoárja igen gazdag.
• Megriasztva és alkonyatkor, elülés előtt, hangosan csetteg. Hosszasan ismételt, “tix-tix” figyelmeztető hangja közismert.
• Fészkét bokrok és fák sűrűségébe, jól elrejtve rakja. Főként mohából, vékony ágacskákból, zuzmókból áll, aminek a belsejébe földet és mohát hord, majd szőrökkel kibélel. A fészek erős építmény, egyedül a tojó készíti. A költésben egyedül a tojó vállal szerepet, de a fiókák nevelésében mindkét szülő kiveszi a részét.
• Buzgón és ügyesen szedi a földigilisztát és minden kártékony bogárságot.
• Állandó madár, területéhez általában hűen ragaszkodik.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Énekes rigó (Turdus philomelos)

Az énekes rigó előadása hangos és határozott, változatos strófákból áll, melyek között kevés szünetet tart.

Jellemzői

• Ha kertünkben árnyas, kellemesen nyirkos, rejtett zugok lapulnak, akkor ott egészen bizonyos, hogy házas csigák is élik az életüket. Ha pedig a csigák jelen vannak, akkor a kertünkbe látogató énekes rigóknak biztos betevőt nyújtanak.
• Ha azt szeretnénk, hogy ne csak a látogatások alkalmával tudjuk látni ezt a gyönyörűen fuvolázó énekest, hanem lakója legyen a kertünknek, akkor sűrű bokrokkal, dús lombkoronát viselő fákkal tudjuk segíteni a megtelepedésüket.
• Akkora, mint a fekete rigó, háta sötétes olajbarna, hasa alsó része fehéres. A melle rozsdasárgás, szív- és csepp alakú sötét foltokkal tarkított. A szeme fölött világosodó szemöldökvonás látható. Csőre, lába sárgásbarna.
• Az énekes rigónak igen szép az éneke, messze hallható fuvolázó hangokból áll, mely előadás megeleveníti és megszépíti az erdő rengetegét vagy épp saját kertünket. Énekét a fák legtetejéről hallatja. Előadásának fő jellemzője, hogy, a legtöbb hangsort 3-4 alkalommal is újra ismétli. Énekébe szívesen szövi bele más madarak strófáit is.
• Fészkét főként lombos fákra építi vékony gyökerekből, fűszálakból és ágacskákból, közben mohával tömöríti és alaposan összeszövi. A fészek belseje egészen különleges, az énekes rigóra jellemző. Az építmény mély és tágas, belül pedig a legfinomabban van kitapasztva és simítva. Ez a belső réteg késélnyi vastagságú, de nagyon szilárd. Korhadt fának finomra felaprított zúzalékából készül, melyet a rigó ragadós nyálával gyúr és csőrével feltapasztja, majd elsimítja.
• A tojások melengetése a tojó feladata, a hím olykor finom falatokkal kedveskedik a pártjának. A fiókák nevelésben mindkét szülő fontos szerepet vállal.
• Mohás talajon ügyesen kifordítgatja a mohafoltokat, hogy az azok alatt bujkáló bogársághoz és férgekhez hozzáférhessen. De mindközül, egyik legkedvesebb elesége a házas csiga, amit figyelemreméltó ügyességgel szabadít meg a háztól. Egy kőhöz “üllőhöz” verdesi kitartóan, míg a ház fel nem törik, hogy a csiga húsát ezután kedvére el tudja fogyasztani.
• Rövidtávú vonuló, a hazai állomány a telet elsősorban Olaszországban tölti, de minden télen találkozhatunk néhány áttelelő példánnyal, melyek sokszor lakott területek közelébe húzódnak, rendszerint más rigófajok társaságában.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Balkáni gerle (Streptopelia decaocto)

Az egyik legközismertebb madarunk, mellyel főként a településeken találkozhatunk.

Jellemzői

• A balkáni gerle főként gyommagvakkal táplálkozik. Ha kertünk egyik zugában hagyjunk a magokat érlelő növényeket buján nőni. Ha időt biztosítunk rá, hogy magvaik be tudják érni, nagy segítséget adunk a magevő tollas vendégeinknek, többek között a balkáni gerléknek is.
• Elegáns kinézetű, közepes termetű madár.
• Tollruhája jórészt szürkés színezetű. Nyakának hátoldalát fehérrel szegett fekete gallér övezi. Hosszú farka széles, fehér szegélyben végződik. Kézevezői feketék, szeme piros, barátságosan csillanó.
• A gerle búgó hangja, mintha a nyugalmat, a békét hirdetné. “Hú-húú-hu, hú-húú-hu, hú-húú-hu”. Nem harsog, nem kiált, hangja lágyan és szerényen folyik szét a környezetében.
• A fészek helyének a kiválasztásában nem válogatós. Többek között a házak erkélye, az ereszcsatorna, a fák védelme tökéletes hely lehet a gerlepár számára. Szerelmük hajléka egészen egyszerű, néhány gallyból álló építmény. Kedvező időjárású, enyhe teleken is utódokat nevelhet a pár. A kotlásban és a fiókanevelésben mindkét szülő kiveszi a részét.
• Nagyrészt gabonamagvakkal, valamint gyommagvakkal táplálkozik, de csigákat, és elenyésző mennyiségben rovarokat is fogyaszthat.
• Állandó madár. A hideg évszakban kisebb-nagyobb csapatokba állhat, de nagyobb távolságokra ilyenkor sem kóborol.
• A balkáni gerle nem áll természetvédelmi oltalom alatt. 

Citromsármány (Emberiza citrinella)

Hazánk leggyakrabban sármányfaja. Ügyes, eleven madár és bizalmas. Kertek, bokrosok és erdőszélek lakója.

Ideje nagy részét a talajon tölti, ahol ügyesen közlekedik, faágakon még képes üldögélni, ágról ágra ugrálni azonban már nem tud. A költési időszakban párosan, télen csapatban él.

Jellemzői

• Megjelenésükre főként mezőgazdasági területekkel övezett falvak kertjeiben számíthatunk. De ezeken a helyeken is fontos számukra a sűrű bokrok jelenléte, ahová a tojó a fészkét készíti el, valamint a biztos betevő. A citromsármányok magvakkal táplálkoznak, így azok a kertek vonzóak a számukra, ahol a magvakat érlelő növények bőséggel megtalálhatóak.
• Veréb nagyságú, de zömökebb madár. Az öreg hím begye, hasa és fejeteteje aranysárga, amit a régi időkben “sárarany” színnek mondták, innen a neve. Dolmánya rozsdaszínű, de zöldesbe játszó, erősen sávozott. Szárnya, farka feketés, rozsdásan szegett. A tojó sokkal szerényebb, fakóbb színezetű.
• Éneke egyszerű és szerény. Kellemes, lágy hangzású “ci-ci-ci-ci-ci-cűű” hangokból álló előadás.
• A citromsármány násza egészen különleges, a párosodás előtt mindkét madár fűszálakat vesz a csőrébe, majd leejti azokat. Ezzel kölcsönösen biztosítják egymást a szándékukról. Mintha azt csivitelnék „Rakjunk közösen fészket”.
• Szerelmük hajlékát egyedül a tojó építi meg gyökérdarabokból és növényi szálakból. A fészket a fűszálak rengetege rejti a talajon vagy alacsonyan bokor sűrűje védelmezi. A tojások melengetése is csak a tojó feladata, miközben a hím, a fészekhez közeli fák, magasabb pontjain éneklésével őrzi a revírt. Az utódok nevelésében mindkét szülő fontos szerepet vállal.
• Táplálékát elsősorban magvak, zöld növényi részek, bogyók és rovarok képezik. A fiókákat rovarokkal és pókokkal eteti a pár.
• A hazai állomány nem vonul, de télen kóborolhat és ilyenkor nagyobb csapatokba verődhet. Észak felől telelő vendégek is érkeznek hazánkba, így a hideg évszakban megnő az állományuk.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed.

Barátposzáta (Sylvia atricapilla)

A barátposzáta a leggyakoribb poszátafajunk és a legszebben daloló madarak közé tartozik. Eme szerény kinézetű madarat barátka névvel is illetik, mely kis testméretére és a hím fekete színű sapkájára utal.

Jellemzői

• A barátposzáta és fajtársai igazi bokorlakó madarak, akik gyakran fészkelnek többek között falvak és külvárosi kertek védelmében.
• Azok a kertek vonzóak a számukra, ahol a sűrű bokrok, védelmet és bujkáló helyet adó cserjék sokasága éli az életét. Ezeken a helyeken olyan ügyesen bujkálnak, hogy akár az egész költési időszak alatt észrevétlenek tudnak maradni, jelenlétüket általában a hímek csengő éneke árulja el.
• Ha kertünkben fekete bodza bokrok is helyet kapnak, akkor a termésérés idején hosszú napokon át gyönyörködhetünk a környék barátposzátáinak a jelenlétében. Hiszen nyár végén és ősszel, a bodza  fekete bogyói jelentik számukra a legfontosabb táplálékot.
• Dolmánya szürkés, alsó fele fehéres. Fején, a szemeit érintve fekete kucsma díszlik. Épp olyan fejfedő, amit a barátok viselnek. A tojó és a fiatalok fején a kucsma barna színű. Farka, szárnya barnás-fekete. Csőre hegyes, árforma. Lába erős. Szeme sötétbarna, elevenen csillanó.
• A hímek költési időben hallatott éneke két részre tagolódik. Előadását előénekkel kezdi, amit a madarászok bokoréneknek neveznek. Ez egy halk hangokból álló csicsergés, amit tavaszi hazatérése után hosszasan hallat a füttyfészekben ülve. Az előadás második része hangos, tisztán csengő flótákból áll, ami messze hallatszik. Énekét a bokrok sűrűjében dalolja, hosszú időn keresztül, mely a hallgatóságára vidámságot áraszt.
• Fészke, mint bokorlakó madárhoz illik, mindig a legsűrűbb bokrosokban, közel a földhöz készül. A kezdetleges fészket, a hím épít meg, majd a tojóval együtt fejezi be. Finom fűszálakból és gyökerekből, összeszőve rovarok fonadékával, néha szőrrel és kevés tollal bélelik.
• A tojó és a hím felváltva melengeti a tojásokat és fiók nevelését is közös erővel végzik.
• Gyakran betelepedik kertekbe, sőt városok parkjaiban is, a sűrű sövények és bokrosok otthonául szolgálnak. Fáradhatatlanul, szorgalmasan szedi a bogárságot, nem válogatva köztük. Nagy hasznot hajtva ezzel erdőnek, kertnek egyaránt.
• Rövidtávú vonuló, egyes példányai át is telelnek hazánkban.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

Hazánk leggyakoribb harkályféléje, tarkaharkály névvel is illetik. Ahol költésre alkalmas fát talál, ott hosszú évekre jó szomszédunkként üdvözölhetjük.

Jellemzői

• A téli hónapokban kialakított “harkálykerttel” tudjuk a nagy fakopáncsot és harkály rokonait a kertünkbe csábítani.
• Azonban, ha kertünkben megtartjuk az öreg fákat, azzal nagyban segíthetjük a nagy fakopáncs, akár egész éves megtelepedését is. Hiszen a szép kort megélt fákba vájja az odúját, amiket éveken át használhat. De nem csak otthont adnak az öreg fák, hanem eleséget is. Hiszen a farontó élősködők a harkálynak kiváló eleségül szolgálnak.
• Fejtetője fekete, fehér arcoldalán fekete sáv húzódik végig a tarkóig. Hasa fehér, a hím alsó farkfedői és a tarkóján található folt élénkpiros. A tojó tarkóján nem visel piros foltot, ezen jegy alapján lehet a két nem között különbséget tenni. A fiatalok fejük tetején piros sapkát viselnek.
• Amikor nyugtalan, éles, messzire hallatszó “csrett-csrett-csrett-csrett” hangok sorozatát hallatja.
• A nagy fakopáncs dobolással közvetíti az üzenetét, amely lényegében azonos az énekesmadarak énekének tartalmával. Segít a párkeresésben, majd a kialakult párok, ezzel a hanggal jelzik a szomszédoknak, hogy az adott fészkelőterület foglalt, betolakodóknak pedig helye nincs.
• Fészekodúját különböző fafajokba készíti. Élő és korhadt, kiszáradt fákban egyaránt elkészíti a családi otthont. Külön fészket nem készítenek az odú belül. Évente egy alkalommal költ. A tojások melengetésében mindkét szülő szerepet vállal, éppen úgy, mint a kikelt fiókák gondozásában. A hím gondoskodó apuka. Nem csak a költés alatt üli szorgalmasan a tojásokat, hanem azt követően, a kikelt fiókákat is védelmezi az éjszakák alatt.
• Képes a fa törzsének és ágainak a belsejében nyugvó lárvákat is kiszedni, többek között ezért nevezik a „fák doktorának”.
• Erős csőrével lyukat vés a fába, majd ragadós nyelvével szedi ki a táplálékát. A fatörzsről is összeszedi a bogarakat, és a gyümölcsöket is megeszi. Esetenként gyűrű alakban kis lyukakat váj a fa törzsébe, hogy felnyalogathassa a kicsorduló nedvet.
• Állandó madár, mindössze télen kóborolhat el kisebb távolságra megszokott élőhelyétől.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 25.000 ft/egyed. 

Zöld küllő (Picus viridis)

Az impozáns megjelenésű zöld küllő, 2022-ben az “Év madara” kitüntető cím tulajdonosa volt. Mivel lakott területeken is jól érzi magát, ráadásul állandó madár, egész évben a revírjében vagy annak közvetlen környékén él, a madárbarátok egész évben vendégül láthatják. Előszeretettel látogatják azokat a kerteket, ahol öreg fák is élik az életüket.

Jellemzői

• Az impozáns megjelenésű zöld küllő ékes vendége a kerteknek. Ideje nagy részét a talajon keresgélve tölti, mely szokásához tollruhája is kiválóan alkalmazkodik.
• Ha a pázsit között, a kert napsütötte, rejtett szegletében meghagyjuk a hangyabolyokat, akkor ezekkel a piciny hangyákkal a birodalmunkba tudjuk csábítani a zöld küllőt. Hiszen legkedveltebb csemegéi a hangyák, azok lárvái és bábjai, amiket ámulatba ejtő ügyességgel szed ki hosszú csőrével és ragadós nyelvével. Ezekért a finom csemegékért pedig napról-napra visszajár a kertbe, és olykor hosszasan is elidőzik, ha biztonságban érzi magát.
• Tollazata a hátán zöldes-sárgás, hasa és begye világos. Mindkét nemnek piros fejfedője van, ami a tarkóra is lehúzódik. Arca szürkés. Világos szeme körül fekete folt díszlik. A két nemet a bajuszsáv alapján lehet megkülönböztetni. A tojóé egyöntetű fekete, a hímé piros folttal tarkított. A fiatal madár arc-, torok- és begytollazata sávozott.
• Általában hangja árulja el jelenlétét, amit gyakran röptében is hallat. “Kjü-kjü-kjükk” éles, heves kilátás.
• Erőteljes testalkatának és csőrének köszönhetően, tipikus harkályként a maga ácsolta odúban költ. Évente egy fészekaljat nevel a pár. Gyakran évekig használja ugyanazt az odút, ami nem is csoda, figyelembe véve, hogy egy-egy ilyen megfelelő méretű üreg elkészítése akár négy hetet is igénybe vehet. Fészekanyagot nem hord a tojások alá, ezeknek az odúkészítéskor vagy a tavaszi felújításkor képződő faforgács biztosít alapot.
• A fiókák gondozásában mindkét szülő szerepet vállal. A fiatalok közel egy hónapig fejlődnek az odúban. A család, a fiókák kirepülését követően, akár két hónapig is együtt maradhat.
• Legkedveltebb tápláléka a hangyák, amiket a talajon kutat fel. Amiket, több mint tíz centiméter hosszan kiölthető nyelvével, mélyen a járatokba hatolva szedeget össze. A fák törzsén is táplálkozik, többek között a kéreg alá bújt rovarokkal.
• Állandó madarunk. A párok alapvetően egész évben, a nyugalmi időszakban is a költőterületükön vagy annak közelében maradnak.
• A zöld küllő védett madár, természetvédelmi értéke 50. 000 ft/egyed.

Karvaly (Accipiter nisus)

Kistestű énekes madarak elejtésére specializálódott ragadozó. Kiválóan alkalmazkodik a városi környezethez és tökéletesen ki tudja használni a számára kedvező lehetőségeket.

Jellemzői

• A karvaly merész vadász. Azokba a kertekbe, ahol a kistestű énekesmadarak jelenléte gyakori, újra és újra betérhet. Lesből figyeli áldozatát, vagy meglepetésszerűen csap le rá. Főként beteg, sérült madarakat zsákmányol. Az egészséges jó kondícióban lévő madaraknál nem sok az esélye. Amikor a karvaly megjelenik a kertben, nem tud sokáig észrevétlen maradni, hiszen a madarak hangos, figyelmeztető kilátásokkal, riasztó hangjukkal hívják fel egymás figyelmét a ragadozó jelenlétére, és a fák, bokrok sűrűjében húzódnak.
• A kistestű madarakat sűrű bokrok jelenlétével segíthetjük, ahová veszély esetén el tudnak húzódni.
• A karvaly kistestű ragadozó madár, széles szárnyakkal és hosszú farokrésszel, melyek a fák közti manőverezést segítik. A nőstények akár 25 százalékkal is nagyobbak lehetnek a hímeknél.
• A hím testének felső részei palaszürkék, mely időnként inkább kékes színezetű, míg alsó részük barnásvörös csíkozású, mely távolról akár narancssárgának is tűnhet. Íriszük narancssárgás, vagy vöröses narancssárga. A tojók testének felső része sötétbarna, vagy szürkésbarna, alsó fele keresztben barna csíkozású és világossárga.
• Csöndes madár. Hangját alig hallani. Aktuális érzelmi állapotát szinte ugyanazzal a hangokkal mutatja ki.
• A karvalyok kiterjedt, idősebb erdőségekben szeretnek fészket rakni, akár fenyvesekben, vagy kevert faállományú erdőkben. A sűrű, zárt erdőségeket kerülik.
• A fészeképítés jelentős részét a hímek végzik. A gallyakból lazán összerakott fészek átmérője meghaladja a fél métert.
• A tojások melengetése a tojó feladata, eközben a hím rendszeresen eteti párját. A fiókákat közös erővel gondozzák.
• A karvaly a tápláléklánc fontos tagja, segíti a termesztés szelekciót, hogy a madarak között az egészséges, jól kondícióban lévő egyedek tudjanak szaporodni. És mivel ragadozó, az ő életben maradása, szaporodása, az utódai élete, teljes mértékben a zsákmányolt madarakról függ.
• A hazai állomány állandó, télen észak-európai madarak is érkeznek hozzánk.
• Természetvédelmi oltalom alatt álló madárfaj, természetvédelmi értéke 50.000 ft/egyed. 

Írta és a fotókat készítette: Miskolczy Tímea Panny /Varázslatos természet