Kertünk-Portánk

Ültethetünk, termeszthetünk ásás nélkül is a kertünkben

pixabay
pixabay
A talajművelés, ásás nélküli (no-dig/no-till) rendszer a talaj minél kisebb mértékű megbolygatása és a szerves anyagok felszínre juttatására épül.

Ez nem csak az ásás vagy a talajművelés, hanem a tömörítés elkerülését is jelenti, vagyis kerülni kel a föld letaposását – írta meg a Trehugger.

Az egynyári művelésű kertekben az ágyásokon és a nagyobb egynyári művelésű területeken a sorokon soha nem szabad járkálni, ezért úgy kell megtervezni az ágyást, hogy minden terület könnyen gondozható legyen anélkül, hogy rálépnénk. A sorok nem lehetnek szélesebbek 1,5 méter, így gondosan meg kell tervezni az ösvényeket vagy a megközelítési utakat.

A talajt mindig fedni kell, ideális esetben élő növényekkel, ha szükséges, akkor mulccsal is a növények között. Amikor fedetlen területeket hagyunk a talajban, nedvességet és tápanyagokat veszítünk, és csökken a talaj szén-dioxid-raktározási képessége. A folyamatos talajtakarás megtervezése az egyik legfontosabb dolog a no-till/no-dig kertészkedésben vagy gazdálkodásban.

A takarónövények megválasztásával még a súlyosan tápanyaghiányos, leromlott állapotú talajt is helyre lehet állítani. A több fajból álló takarónövények gyakran jobb megoldást jelentenek, mintha csak egyetlen növényfajtát ültetnénk.

A talajbolygatás nélküli rendszerben fontos a megfelelő tápanyag, a biomassza, trágya használata, amit a takarónövényekből vagy a kertben ültetett más növényszármazékokból állíthatunk elő. Ez lehet a fűnyesedék, a lombhullatók levelei és a komposztálóban összegyűjtött biomassza. Ezért az ilyen művelésű kertekben érdemes fákat és cserjéket is ültetni, hogy biztosítva legyen egész évben a tápanyagpótlás.

Arra pedig, hogy miként kell ilyen ágyásokat kialakítani a Szeretem a mezőgazdaságot oldalon találtunk tanácsokat.

Először elő kell készíteni a területet, a gazokat, fűféléket levágni, majd letakarni fényvédő felülettel, például újságpapírral. Az előkészületeket követően először egy réteg konyhai maradékot (zöldséghéj, gyümölcshulladék, tea fű stb.), majd egy réteg tárgyát vagy komposztkeveréket rétegezzünk egymásra. Erre egy réteg szalma kerüljön, majd egy újabb réteg trágya vagy komposzt. Legfelül szalma legyen. Minden réteg legalább 10 centi vastag legyen és a barna (szénben gazdag) és a zöld (nitrogénben gazdag) rétegek váltogassák egymást. Miután minden réteget leraktunk, alaposan öntözzük meg a területet, hogy hidratált legyen.

A rétegek felépítését követően azonnal beültethetjük a területet, ám ha nem jött még el az ültetés ideje, vessünk rá valamilyen takarónövényt. Miután kialakítottuk az alapot, körülbelül 10 centi mély lyukakat formázzunk a felső szalmarétegbe, és feltöltjük azokat komposzttal. Ezután ültessük el a magokat vagy a palántákat az üregekbe.

Mivel ezek a magas ágyások folyamatosan bomlanak, felmerül a kérdés, hogy szükséges-e pár évente felásni a bevetett területeket. A válasz: nem. Amikor szükséges, rétegezzük újra a területet és vessünk új növényeket!

Kapcsolódó
Így menthetjük meg hatékonyan a termőföldeket
Magyarországon a talajművelés legelterjedtebb technológiája a mélyművelés, szántás, de egyre több fórumon hallani arról, hogy lassan fel kellene hagyni ezzel a módszerrel.
Olvasói sztorik