Kertünk-Portánk

Régi idők tisztelete szült csodás konyhát az omladozó présházból

A felújítás fáradságos és hosszú munka volt, de a végeredmény mindent megér.

Olykor a múlt megőrzésének vágya és a régi idők tisztelete felülírja a józan ész szavát, s időt és pénzt nem kímélve megment valami régit, hogy új funkciót, új virágkort biztosítson neki.

Pontosan ez történt Siklóson is, ahol Anett és párja, Dusán felújítottak egy öreg, romos présházat.

Anettet a pince felújításáról kérdeztem.

Egy nagyon klassz, újépítésű családi házat sikerült vásárolnunk 2015-ben a siklósi szőlőhegyen. Az összhatást egy, a házunk mellett omladozó pince rontotta csak. Néhány évig gyűjtögettük a pénzt és az erőnket a felújításhoz, amit 2020. tavaszán végül meg is kezdtünk – konyhát terveztünk a pince helyére.

Kasza Anett

Sokan csodálkoztak, és próbáltak minket rábeszélni, hogy inkább dózeroltassuk el teljes egészében az épületet, mert olyan rossz állapotban van, de mi ragaszkodtunk hozzá, hogy amit lehet tartsunk meg az épületből.

A szőlőszomszédoktól hallgattunk régi történeteket, amik a présházhoz kötődtek, és ismertük azt a bácsit is, aki régen minden napját ebben a pincében és a szőlőben töltötte. Tudtuk, hogy ez volt az élete.

A régi dolgok tisztelete és megbecsülése már nem nagyon jellemző. Gyorsan lehet minden helyett újat, másikat venni. Mi személy szerint, nagyon szeretjük a régi tárgyakat, így a présházunk leendő berendezéseit, díszeit már jóval a felújítás előtt elkezdtük gyűjtögetni.

A pécsi vásárban leltünk rá az első meghatározó darabra, egy bögre- és tányértartó falipolcra. Szerettük volna, ha ez lesz a konyhánk fő dísze, így ennek a méretei határozták meg a konyha elrendezését is. Mi örömünket leljük egy régi gránit tálban, sótartóban, egy Zsolnay-bögrében, vagy épp egy tejfölös köcsögben. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ha megfogom valamelyik régi darabot, érzem, hogy múltja van.

Galéria
Kasza Anett

Régi idők tisztelete szült csodás konyhát az omladozó présházból

Fotó megosztása:

A bontási és építkezési munkálatokat mindig délutánonként munka után, és hétvégén tudta csinálni a férjem. A felújítás kezdetekor egy éves volt a kisfiunk, így az én segítségem abban merült ki, hogy intéztem a család dolgait és napközben beszereztem az tüzépekről az építkezési anyagokat, és festettem. Nagyon sokat festettem.

Volt, hogy hatalmas utánfutóval ügyeskedtünk a kisfiammal, tele épületfával. Mire négy órakor végzett a férjem a munkahelyén, utána rögtön bele is tudta vetni magát az építkezésbe, mert minden szükséges anyag az udvarunkon volt.

A tényleges munkálatok, azaz a bontás három hónapot, az építkezés kicsit több mint egy évet vett igénybe a mi tempónkban. Az épületen belüli válaszfal és födém bontásával kezdtünk, majd következett a tetőbontás, és a teljes gerendacsere. A falak leverése és újravakolása hosszú hónapokig tartott. Víz és villanykorszerűsítés, aljzatbetonozás, új egyedi méretre készítetett nyílászárók, teraszépítés mind mind hetek-hónapok alatt ment végbe.

Galéria
Kasza Anett

Régi idők tisztelete szült csodás konyhát az omladozó présházból

Fotó megosztása:

Azt hittük soha nem érünk a végére, nagyon elfáradtunk közben. Közben rengetek faanyagot kellett kezelnünk és festenünk. Mindent minimum három rétegben. A gerendákat, a fafödémet akkor festettem, mikor a kisfiam napközben aludt. Majd késő estig folytattuk a munkát. A szakmunkában egy-egy iparos dolgozott nálunk, de amit csak lehetett a férjem csinált. A konyhabútor például egyedül az ő keze munkáját dícséri.

Fejben is meg kell tervezni a teljes felújítást, mit hova szeretnénk majd tenni. Még nincs semmi az épületben, de már tudnunk kell hol lesz a kémény, a mosogató, hol lesznek a villanykapcsolók, konnektorok. Rengeteg mentális és fizikai munkával is járt a felújítás.

Majdnem egy év telt el, mire elkezdtünk „szépülni”, kezdődött a burkolás, a festés, a bútorok is szép lassan a helyükre kerültek. Elkészült a konyhabútor, felkerültek a lámpák, és beépült a kemence is. Közben a régi hímzett stelázsi csíkokra, a csipke terítőkre és a keresztszemes függönyökre is ráleltem a bolhapiacokon. Jó kis időszak volt, mikor egy-egy rész elkészült, álltunk és csak gyönyörködtünk benne.

Sokan kérdezik, melyik a kedvenc bútorunk vagy elemünk. Mindkettőnknek más. A férjem a saját készítésű pálinkatartójára a legbüszkébb, ami pont a bejárattal szemben helyezkedik el. Nekem a konyhában lévő felújított, eltolható pajtaajtó tetszik, ami mögött a fagyasztószekrényünk áll.

Galéria
Kasza Anett

Régi idők tisztelete szült csodás konyhát az omladozó présházból

Fotó megosztása:

Összességében elégedettek vagyunk, nagyon sok munkánk van benne, de megérte. Minden fáradtságért kárpótol az érzés, mikor belépünk. Nagyon szeretünk itt sütni-főzni. A kemence külön áldás, amelyik étel ott készül annak nincsen párja. Nagy baráti társaságunk van, így igazán kihasználjuk az új pince adta lehetőségeket.

Sokan azt mondják, egy építkezésre vagy felújításra gyakran rámennek a kapcsolatok, nálunk pont az ellenkezője zajlott. A közös erőfeszítés még jobban összekovácsolt bennünket.

Kapcsolódó
Hangulatos családi fészek lett a romos vályogházból
Senki nem hitte volna, hogy ilyen szépen felújítható az elhanyagolt épület.
Olvasói sztorik