Talán nincs még egy olyan megosztó növény, mint a borostyán. Amennyien szeretik, annyian meg is vetik. Vannak akik, mint a jó szövetségesre tekintenek, sokan pedig kártékonynak, élősködőnek gondolják. Hagyjuk rajta a fákon a borostyánt, vagy inkább szedjük azt le? Erre kapunk választ az Agrároldal cikkében.
Érvek a borostyán mellett
- Az első és legfontosabb, hogy a borostyán nem egy parazita, nem szívja el más növények energiáit. Mindössze arra használja fel a gazdatestet, jelen estben a fa törzsét, hogy azon felkúszva több fényhez jusson. A felfelé való mászást gyökerei biztosítják, viszont ezek sose ártanak a társnövényének.
- Remekül szigetel. Megvédi fa törzsét a különböző időjárás változásoktól, többek között a fagytól, az erős napsugaraktól, viharoktól.
- A borostyán örökzöld növény, levelei 3 – 4 évente újulnak meg. A lehullott levelek hozzájárulnak a talaj dúsítsához, azáltal, hogy tápanyagforrást biztosít neki.
- A fatörzsre futott borostyán remek búvóhelyet, fészkelőhelyet és táplálékforrást jelent a madarak, hüllőknek, rovaroknak és a kistestű emlősöknek, mint például a vörös mókusnak.
- A zöldessárga virágaiban sok a nektár, ami a méhek és más rovarok fontos tápanyaga. Mivel késő nyártól késő őszig virágzik, a pollenben szegény időszakban is látogatni tudják a nektárt gyűjtő és azzal táplálkozó rovarok.
- Borsó nagyságú, fekete termése tél végére érik be, és bár az ember számára mérgező, sok madár fontos betevője, a táplálékban már szegény időszakban.
A köztudatban elterjedt tévhit, hogy a borostyán elvonja a társnövénytől a nedvességet. Ez azonban nem igaz, hiszen a borostyán fás szárából kizárólag kapaszkodó gyökerek nőnek ki, mely egyedül a tapadást és a fán való felfelé haladást szolgálják. A táplálékot és a nedvességet kizárólag a földben található gyökerén keresztül veszi fel. Éppen emiatt teljesen ártalmatlan arra a fára, amire felkapaszkodik.