Sokan a mai napig úgy tudják, hogy a mókusok a tél fagyos hónapjait téli álomba szenderedve töltik akárcsak a sünök vagy a pelék. Bizony a két utóbbi élőlény hibernációs álomba merülve várja a tavaszt, míg a mókusok nagyon is aktívak télvíz idején is. Legfeljebb akkor tartanak hosszabb pihenő időt, de ez is csak pár napban mérhető, ha az időjárás havazást és nagyon zord időjárást tartogat. Ezeket a napokat fészkükbe húzódva töltik, ami védi testüket a hidegtől és a csapadéktól.
Otthonuk száraz fenyőágakból, vékonyabb-vastagabb gallyakból, melyek a fészek stabil oldalát adják, faháncs hosszú darabkáiból, száraz levelekből, és sok-sok puha mohából áll, ami téli vackuk melegségét biztosítja. A fészek teteje is sűrűn fedett. Egyik legnagyobb ellenségük a nyuszt közeledését az ágak mozgása kiválóan jelzi a számukra, és a mivel több kijárata is van a fészeknek könnyen menekülni tudnak, az odú csapda lenne a számukra, amiből veszély esetén kisurranni nem igen tudnának.
Az elmúlt hetekben az Északi-középhegységben, ezen belül Somoskőújfaluban, a többször egymás után kialakuló havazásnak köszönhetően legalább húsz centiméteres hódunna fedte be a tájat. Sajnos az enyhülés a nagy részét magával vitte, de az árnyékos helyeken még a mai napig tartja magát a hó, ami igaz már fagyott és jeges, de a téli hangulatot erősíti. A mókusok havazás idején nem merészkedtek elő a fészkükből, de végül korgó gyomruk szólította őket, hogy betevő után nézzenek. Télen abból élnek, amit ősszel elraktároztak, azok a termések adnak nekik erőt a zord napokon, amiket gondosan elrejtettek a spájzaikban.
Természetesen a madárbarát kertek nagy könnyebbséget jelentenek nekik is, hiszen a napraforgómagot épp olyan ügyesen törik meg, mint a diót. Az én kertemben minden nap várja őket betevő, többek között dió, de van amit nem találnak meg, csak később bukkannak rá. A fotókon szereplő mókus is éppen így járt. Az olvadás utáni kemény fagy a diót jég páncélba fogta. De a mókus tudta, érezte, hogy a keményre fagyott jégben finom betevő lapul. Érzése nem csalt, hiszen ott volt a dió, amiért meg kellett küzdeni, de sikerült neki még ha nehezen is. Jutalma pedig a tápláló és mindennél jobban szeretett finomság volt.
Az alábbi galériában sorban egymás után tekinthetőek meg azok a pillanatok, ahogy a mókus a jég fogságából kiszabadítja a diót. A cikkben szereplő felvételeket Miskolczi Tímea Panny készítette.
