Bernáth Mária 62 éves, Mezőnyáradon él. Miskolcon dolgozik egy neves szállodában, amit hatalmas erdőség ölel körbe és harmóniában van a természettel. A hölgy számára is nagyon fontos a természet, az élővilág minden tagja, de a legkedvesebbek számára a növények, amikkel az elmúlt évek alatt saját kis birodalmát gazdagította. Jelenleg is próbálja még szebbé tenni kertjét, ahol minden pillanat feltöltődést és kikapcsolódást nyújt számára a dolgos napok után.
Máriának az igazi kikapcsolódás, amikor sétát tud tenni a gyönyörű kertjében, ahol féltve dédelgetett virágai illatoznak, harmatcseppek csillannak szirmaikon, miközben a madarak kórusa ébreszti a reggelt. Számára ezek a tökéletes pillanatok, amikért az elmúlt évek alatt keményen megdolgozott. Hiszen ahhoz, hogy birodalma ilyen különleges, virágokkal teli legyen, bizony sok teendő akadt, mert az udvar igencsak elhanyagolt volt, amikor a házat megvásárolta. De már akkor rabul ejtette a kert egyik lakója, egy szép terebélyes diófa.
2020-ban vásároltam a házat. Ez egy régi típusú beépített gangos ház volt, nagy kerttel. Az udvar közepén egy hatalmas diófa állt, ami az első látásra rabul ejtette a szívem. Dús koronája hűs árnyat adott az udvarnak, bevallom egyből beleszerettem. A telken több más bontásra váró melléképület is volt, és rengeteg munka
– kezdte történetét Bernáth Mária a Sokszínű vidék megkeresésére.
De nem csak az udvar várt arra, hogy dolgos kezek rendbe tegyék, és élettel telivé varázsolják, hanem maga a ház is.
Maga a ház teljes felújításra, sőt a fele lebontásra várt. Innen jött az isteni szikra, hogy mi is legyen a sorsa a falak lebontásából visszamaradt anyagnak, a vályognak és az alapból kiszedett termésköveknek. Abban a pillanatban meg is született az ötlet, hogy ebből bizony sziklakert fog épülni körbe a kerítés mellé
– avatott be ötletébe Mária, amivel, a hosszú évtizedekkel ezelőtt elkészített vályognak új lehetőséget adott, hogy továbbra is a porta fontos része maradhasson.
Volt, aki azt mondta ostobaság a merész ötlete, mert bizony ebből semmi sem lesz, hiszen ez halott föld. De Mária ragaszkodott hozzá, hogy bizony ő újra életét ad a vályognak, és már akkor látta lelki szemei előtt, hogy kertje a lebontott anyaggal lesz teljes és gyönyörű. A kert pedig szép lassan újjászületett – a dolgos kezeknek hála.
A fiam Milán, keresztfiam Ádám, az unokatestvérem Éva és a férje István, valamint a kolléganőm és lakótársam Andi segítettek a kivitelezésben
– mutatta be a kis csapatot, aki segítették Máriát abban, hogy álma valóra váljon.
A vályogtéglák szépen egymás mellé majd kötésben egymásra kerültek, aztán a kövek támasztéknak. Lépésenként egyre közelebb került a háziasszony ötlete megvalósulásához.
Nehéz volt a vályoggal dolgozni, voltak darabok, amik több mint tíz kilót nyomtak. Maga a vályog nagyon kemény, őseink tudtak valamit. Ebbe aztán ültetni semmit sem lehetett. Szó szerint vártam, hogy összeessen, hátha majd enged a keménység. A másik év tavaszán kezdtünk bele az ültetésbe, de bizony néha vissza szikrázott a kapa
– részletezte hogyan bontakozott ki egyre jobban a kert, amibe minden erejét bele adta.
Mária fáradtságot nem ismerve minden tőle telhetőt megtett, hogy a kertje olyan legyen, mint ahogy azt lelki szemei előtt látta akkor, amikor megvásárolta az elhanyagolt portát. A talajt tehén trágyával, virágfölddel dúsította, hogy a növényeknek kedvező talajt tudjon biztosítani. Voltak kudarcai, de minden egyes kudarc segítséged adott ahhoz, hogy okosabban és figyelmesebben válassza ki a növényeket, azok igényeit szem előtt tartva.
Ahogy az idő haladt előre úgy szereztem egyre több tudást. Utána olvastam, hogy melyik növény milyen környezetet kedvel, mik az igényeik, ezeket pedig szem előtt tartva egyre több virág, bokor és fa lelte meg az otthonát nálam. Volt, amit rendeltem, de sajnos gyakran megesett, hogy nem azt kaptam, amit szerettem volna. Volt, hogy idős néniktől vettem piacon vagy áruházban
– osztotta meg azokat az első lépéseket, amik először próbatétel elé állították őt. De, ahogy egyre jobban megismerte a kertjét és a növények igényeit, birodalma egyre inkább olyan kezdett lenni, ahogyan azt eltervezte.
Mária kertjében nem csak a növények lelték meg biztonságos otthonukat, hanem a madarak is, akinek, amiben csak tud a kedvében jár.
Van a kertben madáritató. Télen rendszeresen etetem is őket. Nagyon sok madár megfordul az udvaron. A galambok rendszeresen tanyáznak a kertben, a fekete rigók szedegetik a gilisztákat. Van egy kuvikunk is, őt a házzal együtt vettük. Nagyon sok énekes madárnak ad otthont a környék, reggelente hatalmas dáridót csapva üdvözlik a napot. Volt, hogy gyűrűzött galamb landolt a kertben, sérült volt, pár napig ápoltuk majd útra engedtük
– mutatta be birodalma tollas vendégeit, akik minden napját szebbé teszik.
Mária titkos és dédelgetett álma egy kis tó, amit éppen úgy lát lelki szemei előtt, mint, ahogyan évekkel ezelőtt a kertjét látta. Egyik álma már valóra vált, hiszen a kertjét olyan sziklakert, és olyan növények teszik különlegesség, amilyeneket szeretett volna. A másik álma a tó, ami még sok tervezést igényel, de egyben biztos, hogy ezt is valóra fogja váltani.
A kertben Mária kitartásának és fáradtságot nem ismerő munkájának a vályogfalak újjá tudtak születni, amik szebbnél-szebb növényeket ölelnek körbe.
Található itt sok cserje, örökzöld, tuja vagy épp egynyári növény. Leylandi ciprusok, kecskerágók, kúszó tuják, pampa füvek, clematiszok, bazsarózsaliliom, nárcisz, tulipán, rododendron, azálea, rózsa, csillagvirág, tátika, mocsári hibiszkusz, hortenzia körülbelül 15 tő, levendula bokor körülbelül 20 bokor, árvalányhaj, kék csenkesz és még sorolhatnám. Gyümölcsfáim közül a barackot, a paraszt szilvát, a meggyet emelném ki. De áfonya, málna, szeder, egres, gránátalma, goji bogyó is a kertem megbecsült és finom terméseket adó lakói. Biztosan lesz még pár növény, ami nálam talál otthonra
– mutatta be szeretett kertje értékes lakóit, amik szépségükkel, illatukkal és terméseikkel napról-napra örömet adnak a háziasszonynak.
A cikkben szereplő fotókat Bernáth Mária készítette.
