Milyen lehet a lombok között aludni és a fák lakóival együtt ébredni? Gajdó Ferencnek gyerekkori álma volt ezt kipróbálni, úgyhogy feleségével, Zirig Emesével úgy gondolták, hogy építettek is egy házikót egy fára. Aztán még egyet…
Emese mesélte el a lombházak történetét.
Hogyan jött a lombházépítés ötlete?
Az általunk jó 15 éve megvásárolt, verőcei zártkerti telken eleinte kemping létrehozását terveztük. Azonban Feri ezidőtájt részt vett egy lombház-építő projektben, ezért a saját telkünkön szerette volna megvalósítani a gyermekkori álmát – a fán létet. Végül lemondtunk a kempingről és alkotó energiáinkat a fák koronájára összpontosítottuk.
Nem utolsó sorban arra gondoltunk, hogy az akkor még kamasz fiaink a falu központjától kissé távolabbi pontján bulizzanak majd. Természetesen igényünk volt a komfortos ottlétre, ezért konyhával, fürdőszobával, fűtéssel, kényelemmel felszerelt lombház megépítése volt a cél 2017-ben, mely azóta sok átalakításon és fejlesztésen ment keresztül.
Tulajdonképpen a saját családunk részére építettük az első lombházat, azonban az érdeklődés növekedésével rájöttünk, hogy ezt a különleges „lombkorona érzést” szeretnénk másoknak is megmutatni, ezért nyitottunk a nagyközönség felé, így a házak már vendégházként működnek.
Hogyan, mennyi idő alatt épültek a házak? Milyen esetleges nehézségekkel találkoztatok menet közben?
A házak körülbelül egy-másfél évig épültek, csakis a család, főleg Feri vett benne részt, ő csinált mindent, összes famunka, víz-villany beszerelés, szigetelés stb. azaz az alapoktól kezdve – ami tényleg a fákon van – az utolsó szögig mindent, melyben a nagyfiaink segítettek.
Valójában a férjem, Feri nem ütközött nehézségbe, mivel kiválóan ismeri az építés, építkezés csínját-bínját, ő tényleg egy igazi ezermester! Bár az eredeti végzettsége alapján grafikus, de fizikai munkákból él – mindig épít(kezik). Időközben hivatalosan villanyszerelő is lett, a fő profilja – az ács munkák – mellett ezt is végzi.
A belső munkálatokban leginkább én vettem ki a részem: a felületkezeléstől kezdve a lakberendezésig sok mindent megcsinálok. Bevallom, én sem lakberendező, sem kisiparos nem vagyok, de már a legkorábbi emlékeimtől fogva rajzolok, az alkotás állandó része a mindennapi életünknek, én például évek óta mozaikolok, mozaik workshopokat vezetek. A különböző mozaik alkotások a lombházakban is szerves funkcióval bírnak és díszítenek is.
A lombház használata során néhány gyenge pontra is derült fény, ilyen pl. a vizes blokkok megfelelő szigetelése – melyekre időben jó és esztétikus megoldás született.
Nem könnyű kérdés a „vadak” (vaddisznók, szarvasok, nyulak, pelék, rovarok stb.) megjelenése, hiszen a Dunakanyarban a Börzsöny közelsége szerencsére vonzza az állatokat, ez a természetes élőhelyük, így nálunk is rendszeres látogatók. Ez a terület sok évtizedig elhagyatott, elhanyagolt volt, a régi bejárt útvonalaik, vadcsapások is erre vezetnek pl. az ivóhelyeik felé.
Ennek főleg a városi vendégeink nagyon örülnek, csodaszép fotókat kapunk tőlük. Pl. dézsázás közben, a csillagos ég alatt ücsörögve a forró vízben, egyszer csak szarvasok sétálnak át a kerten! Bármin átmennek, a vadháló kerítés nem akadály.
Rengeteg újra felhasznált tárgy található a házban, mesélnél néhány történetéről?
Igyekeztünk minél több újrahasznosított anyagot felhasználni, mint pl. bontott gerendák, faanyagok, régi, általunk felújított, esetleg örökölt bútorok. Természetesen a megfelelő favédelem és felületkezelés elengedhetetlen. Egy lombház állagmegóvása jóval több karbantartást igényel, mint egy hasonló, földön álló épület, a természet erejének, például eső, szél, viharok sokkal inkább ki van téve, hiszen a fákon állandó mozgásban van a szerkezete. Elmondhatom, hogy szinte napi jelenlétet igényel, akár a két lombház vagy a fa gyalogösvény, akár a kert, a dézsa, a bioveteményes, és sorolhatnám tovább.
Ami az enteriőrt illeti! Nem igazán kedvelem a 70- 80-as évekbeli „egyen” lakás hangulatát, tehát nálunk a régi tényleg az, például 100 éves Singer állvány, konyhai tálaló vagy egy mívesen faragott ágyvég, kiskomód is része a berendezésnek. Mindezeket a tárgyakat kombináljuk a mai kor igényeinek is megfelelő, de elsősorban kézműves eredetű, egyéni tárgyakkal, bútorokkal. Például a barátnőm csodálatosan felújított egy századforduló táján született, darabokra esett ólomüveg ablakot, míg mások, keramikus barátaink csodaszép bögréket, teáskészletet, mécsestartókat, manót készítettek. A tengerkék kovácsoltvas ágy is egyedi kérésre készült.
A textileket, melyeket nagyrészt magam varrok, az évkör ünnepeinek megfelelően cserélem, különböző színek és minták jelennek meg kora tavasztól, a nyári hőségen át egészen az adventi időszakig.
Mi történik a házzal, ahogy növekszik folyamatosan az alatta levő fa?
Az Árnyas Dió Lombházat részben a körülbelül 60 éves diófa tartja és mindkét lombházról elmondható, hogy a belső tereken nem nyúlik át sem fatörzs, sem az ágak. Ez kizárta volna a fűtést és a megfelelő szigetelést. Viszont a teraszon és a kinti függőfolyosón át több ág és törzs is áthalad, tehát a bejárat a lombkoronán keresztül közelíthető meg. A ház stabilitását keményfa oszlopok biztosítják, így a fák növekedése nem befolyásolja a lombházak helyzetét. A fa elsősorban az ágvégein keresztül növekszik, a törzse vastagodik. Ez utóbbi tényt figyelembe kell venni, mivel kárt tehetne a szerkezetben, illetve azokon a felületeken, amelyeken áthalad, például a teraszon. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a fák egészségi állapotát és növekedését, és ennek megfelelően kell eljárni.
Aki még nem próbálta: áruljátok el, miért jó fán aludni?
Lombházaink a természetközeli elvonulásra hívnak, ahol szeretnénk az ide érkezőket megkímélni a fölösleges ingerektől, hogy meghallhassák a csend szavát. Ezért lombházainkban nincs wifi és internet, viszont a telefon használathoz szükséges térerő van.
Csak érezzük, ahogy a természet ringat, nyugtat, betakar, nyikorog, mocorog, suttog, hív…
Milyen a lombház-lét?
Erre a semmi máshoz nem hasonlítható érzésre leginkább a csodás Weöres Sándor verssel válaszolnék.
Ketten
a lombban
mikor nyugalom van,
ketten
az erdőn
alászállott felhőn,
ketten
a réten
az alanti égben,
ketten
örökké:
már nem ketten többé.
Fotók: Zirig Árpád, Ivor Andrea
