Ezekre kell figyelni a datolyaszilva ültetésekor – írta az Édenkert.
A datolyaszilva (latinul Diospyros kaki), más néven kákiszilva, egy Ázsiából származó gyümölcsfa, amely narancssárga színű, édes és lédús gyümölcsöt terem. A datolyaszilva termése érett állapotban nagyon ízletes, és sok C-vitamint és A-vitamint, valamint antioxidánsokat tartalmaz. Az érett gyümölcs lágy és zselészerű textúrájú, de vannak fajták, amelyek keményebbek maradnak.
Erre ügyeljünk az ültetéskor
A datolyaszilva fa 4-10 méter magasra nőhet, ezért ültetéskor gondoskodnunk kell a megfelelő helyről a növekedéséhez. A datolyaszilva szereti a jó vízelvezetésű, enyhén savas vagy semleges talajt. A tápanyagban gazdag, középkötött talaj a legmegfelelőbb számára, de jól alkalmazkodik a különböző nem túl agyagos vagy túl homokos talajokhoz is.
Napfénykedvelő növény, intenzív napsütésben érzi jól magát. Érdemes olyan helyet választani a fának, ahol naponta legalább 6 órán át érheti közvetlen napfény.
A datolyaszilva gondozása
A fiatal fák rendszeres öntözést igényelnek, különösen az ültetés után az első évben. Az idősebb fák már jobban tűrik a szárazabb időszakokat, de hosszan tartó aszályos időszakokban szükség lehet kiegészítő öntözésre.
Bár a datolyaszilva viszonylag fagytűrő, a fiatal fák különösen érzékenyek a téli hidegre. Hidegebb éghajlaton javasolt télen védeni a fiatal növényeket mulcsozással vagy egyéb takarással. Az érett fák -15°C körüli hőmérsékletet is elviselnek.
A datolyaszilva fa 4-5 év alatt kezd el teremni. A metszés szempontjából fontos, hogy a fa koronája szellős legyen, mert ez segíti a gyümölcsök beérését és megakadályozza a betegségek kialakulását.
Késő ősszel szüretelhetjük
A gyümölcsök ősszel, általában október-november környékén érnek be, és a fajtától függően keményebb vagy lágyabb állagúak. Két fő típusú datolyaszilva létezik: a fanyar (csersavas) és a nem fanyar fajták. A fanyar fajtákat csak akkor érdemes fogyasztani, ha megpuhultak, míg a nem fanyar fajták keményen is ehetők.
