A narancseper különös termés: látványos, nagy méretű gyümölcseivel feltűnő, mégis gyakran elintézik annyival, hogy „semmi haszna”. Pedig ha közelebbről megismerkedünk vele, kiderül, hogy jóval több rejtőzik mögötte, mint amennyit a közvélekedés sugall – írja a Magyar Mezőgazdaság.
Honnan származik?
A narancseper Észak-Amerikából, főként az Egyesült Államok déli és középső területeiről származik. Európába a 19. században került, ahol parkokba és kertekbe telepítették díszfaként. Dél-Európában azóta kivadult, és önállóan is megél.
A lombhullató fa akár 15–20 méteresre is megnőhet, tövises ágaival és repedezett, narancsbarnás kérgével kifejezetten karakteres megjelenésű. Termése gömb alakú, zöldtől a narancssárgáig változó színű, 10–15 cm átmérőjű áltermés, amely első pillantásra egy nagy, érőfélben lévő narancsra hasonlít.
Ehető vagy sem?
A leggyakrabban felmerülő kérdés a narancseperrel kapcsolatban, hogy fogyasztható-e. Bár mérgező anyagokat nem tartalmaz, gyümölcse kellemetlen ízű és gumiszerű állagú, így emberi fogyasztásra nem igazán alkalmas. Emiatt terjedt el róla az a vélekedés, hogy „semmit sem ér”. Ugyanakkor a valóságban jóval sokoldalúbb.
Hasznos tulajdonságai
A narancseper fája rendkívül tartós és kemény, ezért az indiánok íjak, szerszámok készítésére használták. Szögesdrót feltalálása előtt sövényként is ültették, hiszen tövises ágrendszere szinte áthatolhatatlan akadályt alkotott.
Kutatások szerint gyümölcse antioxidánsokban gazdag, így potenciálisan tartósításra és gyógyászati célokra is felhasználható. Kísérletek folynak liszt- és olajkészítésével, míg a népi gyógyászatban leveleit és kérgét gyulladáscsökkentőként, bőrpanaszokra és fájdalomcsillapításra alkalmazták.
Az amerikai indiánok különösen nagyra becsülték: a komancsok szembetegségek kezelésére használták főzetét, más törzsek pedig fog- és menstruációs fájdalmak enyhítésére. Bolíviában a levelekből és kéregből készült készítményeket szintén hagyományos gyógymódokban alkalmazták.
Dísznövényként is értékes
A narancseper nemcsak hasznos, hanem mutatós is. Árnyékot ad, illatos termései pedig akár a birsalmához hasonlóan szobaillatosítóként is beválnak. Az őszi-téli dekorációkban, virágkötészeti kompozíciókban különleges díszítőelemként használható, megszárítva pedig tartós dekorációs alapanyag.
Korábban megírtuk, hogy hogyan segíthetünk a tuja betegségein, tippeket adtunk a kisméretű virágoskertek tervezéséhez és a rózsák neveléséhez.
