Sokan vágyunk arra, hogy egy hosszú, fárasztó nap végén kiülhessünk a saját kertünkbe, hogy legyen egy hely, ahol le lehet tenni a nap terheit, ahol jó ránézni a növényekre, ahol a reggeli kávé vagy az esti beszélgetés egészen más hangulatot kap. Egy szép kert gondolata sokakat vonz, a vele járó munka azonban már jóval kevesebbeket.
Még ritkább az, amikor valaki nem egy rendezett, kész alapból indul, hanem egy teljesen elhanyagolt, gazos, törmelékkel teli hátsó kertből próbál valami szépet létrehozni. Barbara és Attila azonban nem hátráltak meg. Több év munkája van abban a kertben, amely mára egy egykor gazos udvarból igazi békeszigetté változott.
A pár 2017 tavaszán költözött Kecskemétről Nagykőrösre. A házat egy idős nénitől vásárolták meg, az épület felújítása pedig hosszú időre lekötötte minden energiájukat.
A hátsó kert ekkor még messze volt attól, amit ma látni lehet: elhanyagolt volt, tele gazzal, elszáradt gyümölcsfákkal és törmelékkel.
A kerttel 2019 végéig nem is igazán tudtak foglalkozni, hiszen először a házat kellett rendbe tenniük.
Amikor végre sor kerülhetett a hátsó udvarra, nem kis feladat várt rájuk.
Először gyomirtóztunk, majd Attila ásóval felásta az egész területet. Gépeket nem mertünk használni, mert rengeteg törmelék volt a földben
– árulta el Barbara.
A földet azon a télen pihentették, majd 2020 tavaszán újra nekiláttak.
Ismét gyomirtás következett, majd újabb ásás, szintén kézzel. Ezután jött az egyik legfárasztóbb, legaprólékosabb rész: napokon keresztül térden csúszva szedték ki a földből a törmeléket, és a maradék gazt.
A kemény fizikai munka után kezdődhetett a tereprendezés.
Egy nehezített raklappal többször körbejártuk a területet, amíg végül szép, egyenletes területet kaptunk. Ekkor alakítottuk ki a kert főbb részeit: egy részt leválasztottunk murvás területnek, ide került később a fedett kiülő, kisebb sütögető és a medence, a többi rész pedig a füves, növényekkel beültetett kert lett
– mesélte el Barbara.
2020 tavaszán elültették az első növényeket is. Került a kertbe Leyland-ciprus, csüngő barka, japán fűz, gömbszivarfa, gömbtuja, csüngő rózsafa, hortenzia, páfrány, árnyékliliom, futórózsa, levendula és pampafű is. A füvesítéssel azonban még vártak: megvárták a nyár végét, és csak ősszel kezdtek bele. Így igazán 2021 tavaszára lett az egész terület zöld és élettel teli.
Onnantól már csak türelem kellett. A kertnek még két évre volt szüksége, hogy megerősödjön, a növények megnőjenek, és a korábban kopár, gazos hátsó udvarból valóban otthonos, hangulatos tér váljon.
Ha visszamehetnék az időben, akkor sem csinálnék semmit másképp, mert így terveztük. Mi ebbe szeretünk hazajönni egy fárasztó nap után
– állítja Barbi, aki bár minden évben megfogadja, hogy már nem vesz több növényt, ez a fogadalom sosem tart sokáig.
Minden évben eldöntöm, hogy nem veszek több növényt, ami természetesen sosem jön össze, mert mindig megtetszik valami, aminek később helyet szorítok
– mondja.
És úgy tűnik, a kert története még korántsem ért véget. Barbi már most tudja, hogy ősszel néhány új növénnyel szeretné bővíteni a „csapatot”, később pedig akár egy kis kerti tavat is el tudna képzelni valahol a kertben.
Barbara és Attila története jól mutatja, hogy egy szép kert nem egyik napról a másikra születik meg. Sokszor éveken át tartó munka, türelem, tervezés és szeretet kell hozzá. De amikor az ember végül leül a saját maga által megálmodott és megdolgozott kertben, akkor minden fáradság értelmet nyer.
Korábban már mutattunk csodaszép kerteket, például egy 500 féle növényt rejtő díszkertet, vagy egy titkos kertet.
