A kert az életem, itt érzem igazán jól magam
– mondja Horváth Márta, aki közel három évtizede él Rábapordányban, itt hozta létre a Derőce projektet. Gyerekkori emlékei, a családjától kapott útravaló és a természethez való kötődése mind hozzájárultak ahhoz, hogy mára egy olyan gazdaságot és kertet hozzon létre, ahol fontos szerepet kap a fenntarthatóság, a helyi alapanyagok feldolgozása és a közösségi programok.
A Derőce ma már nemcsak egy működő birtok, hanem egy olyan hely, ahol a kertészkedés, a tudásátadás és az egészséges életmód kéz a kézben jár. Márta arról mesélt, hogyan vált tanítóból gazdálkodóvá, és miért lett számára ennyire fontos a természet közelsége és a saját kertje.
“Néha feltörnek bennem az emlékek bájos kis falumról, családomról, játszótársaimról, az illatokról, színekről, a mindig nyüzsgő, szorgalmas vidéki emberekről. A gyermekkorom…Istenem! Csodálatos érzések ezek. Felidézem, hogy mennyi közös kalandot éltünk át a velem egyívású gyerekekkel, egymást segítve rezdültünk a természet adta ritmusban. Visszaemlékezem a pici, hét ördög, csintalan lányra, akinek a körülötte lévő felnőttek megédesítették az életét. Hálás vagyok a szüleimnek az „örökségért”, a kertészkedés, a munka szeretetéért.
Horváth Márta vagyok, a Derőce projekt megálmodója. Rábapordányban élek közel 30 éve, itt alapítottam családot, itt kezdődött a nagybetűs Életem. Kezdetben a helyi általános iskolában apró gyerekeket tanítottam a betűvetésre, a számolás-, írás rejtelmeire, ugyanakkor földet vásároltunk és mezőgazdasággal is foglalkoztunk a férjemmel. Elsősorban gabonát, zöldségeket termesztettünk és állatokat tartottunk, szokásos vidéki életünkben mindennek megvolt a szent helye, ideje és szerepe. Már akkor becsempésztem fákat, virágos évelőket az udvarunkba, csinosítgattam a farmunkat lehetőség szerint. Amikor a gyerekeink kirepültek a fészekből, én is új vizekre eveztem, most már főállásban növénytermesztésből éltem. A birtokon fűszernövényeket, zöldségeket termeltem ökotudatos gazdálkodással és ezeket tartósítottam is saját magunknak, majd másoknak is az ismerősök legnagyobb örömére, megelégedésére. Menet közben gyógynövénytermesztő, zöldség-, gyümölcsfeldolgozó és népi gyógyító végzettséget szereztem és tudatosan formáltam a környezetemet az egészséges életmód irányába, sokat tettem az éltető étkek népszerűsítéséért. Blogot írtam, közösséget szerveztem, példát mutattam a környezetünk megóvásáért.
2014. júniusában rengeteg időt töltöttem apukámmal, imádtam a közös pillanatokat, amikor sztorizott mindenről. Egy nap aggódva modogatta, hogy igyekezzünk mindent betakarítani és újra vetni. Hirtelen a borsónál megállt, felemelte a szárát és megjegyezte: „Nincs benne már derőce, fel lehet szedni”. Kerekre nyíltak a szemeim, hiszen azelőtt soha nem hallottam tőle ezt a rábaközi tájszót. Életerő! Nagyon mélyen beleégett a lelkembe ez a pillanat, hiszen akkor mondta ki először és utoljára a Derőcét papus. Megfogalmazódott bennem, korona az eddigi munkám fején ez a szó, létrehoztam hát egy termékcsaládot, amely emléket állít apukámnak. Eladásra is készítettem lekvárokat, szörpöket, fermentált termékeket, megtanultam a vadkovászos kenyérkészítés fortélyait. A vásárlóimnak a termőföldtől az asztalig juttattam el az ételt. Tele voltam életerővel, igyekeztem a környezetünkben lévő gyógynövényeket begyűjteni, feldolgozni, mozgalmas évek voltak ezek.
2017-ben egyedül maradtam a 70 hektáros gazdaságban. Ha az ember új fejezetet kezd, annak mindig az előzőben van az alapja, így óriási küzdelem árán, de folytattam a családunk történetét. Felelősséget vállaltam a birtokért, Derőcéért és mindannyiunkért. Új időszámítás kezdődött. Szépen, lassan levetettem a régi beidegződéseket, talajmegújító módszerekre tért át a gazdaság, ahol fontos a talaj szerkezete, a vízgazdálkodás, biztosítjuk a talaj takarását, szem előtt tartjuk a biodiverzitást és forgatás nélküli sekély művelést folytatunk a munkatársammal. Elmondhatom, sikeres a gazdálkodásunk mostanra. Szemlátomást és mérhetően javult a talajélet, csökkentek a kiadások, nőtt a termésátlag.
Innen csak egy ugrás volt, hogy a díszkertemet létrehozzam 2022-ben. A párommal tudatosan nekiálltunk a tervezésnek, majd szétszedtük a 6000 négyzetméteres kertet, teljesen megváltoztattuk a telek arculatát. Az én feladatom volt, hogy a megmaradt vázra (fák, cserjék) életet leheljek. 3 egymással harmonizáló részt alakítottam ki tudatosan: a gyümölcsöst, a haszon- és a díszkertet. Szalmával és mulccsal takarom a talajt, rengeteget kísérletezek, hogy mi az optimális növénypárosítás. A díszkertem jelenleg 1300 négyzetméter, amit folyamatosan bővíteni fogok reményeim szerint. Lépésről lépésre alakítom ki a napos és árnyékos ágyásokat, megtöltöm élettel az évtizedes fáim alját virágos évelőkkel, amik rovarokat, madarakat csalnak a kertbe. Ahogy kinézek az ablakon reggelente, rigók, liliomok, tisztesfüvek, veronikák, macskaherék, ezernyi évelő köszönt. Megszámoltam, körülbelül 500 fajta növény díszíti a kertemet. A fák, bokrok is szép számmal terpeszkednek a lakóhelyükön. Az ágyásokat őshonos gyep szegélyezi, öntözőrendszer nincs kiépítve, talajtakarással védem a növényeket. A csapadékvizet megfogjuk a talajban létrehozott aknák segítségével. 2024-ben a kertem 1. helyezést ért el a Fenntartható Kertek Versenyén, a 2000 négyzetméter feletti kategóriában. A párom közben egy alkotó műhelyt hozott létre, ahol Derőce termékeit tudom előállítani és a módszereket másoknak átadni. Ez év júniusában megnyitottuk Derőce kertjét a látogatók előtt és a műhelyben workshopokat tartok. Lesz itt kenyérsütés, fermentálás, saját alapanyagokból élményfőzés, édestészta készítése vadkovásszal és tudás átadás.
A terveim között szerepel egy olyan érdeklődő, hasonló gondolkodású közösség invitálása a kertbe, akikkel zenés délutánokat, irodalmi esteket tölthetünk el Derőcén. Nyitott vagyok, a hivatásomból adódóan, a fiatalabb generációval is megismertetni a gazdálkodás örömeit, nehézségeit. Ez a kert a testi, lelki feltöltődés helyszíne is. Hosszú távú terveim között szerepel még a gazdaságunkban megtermelt gabona feldolgozása. Egy kis malmot szeretnék vásárolni, hogy a vadkovászos kenyereket saját alapanyagból készíthessük el Derőcén.”
Számos gyönyörű kertről beszámoltunk már, érdemes megnézni a negyven négyzetméteres a boldogságot jelentő csodakertet Dunaharasztin, a trópusi hangulatú nyáregyházi kertet és nagykárolyi porta hófehérben pompázó teraszát is.
