Ha eltérnénk a megszokott, hagyományos kertképtől, és különleges növényekkel szeretnénk izgalmasabbá tenni a kertet, többnyire látványos virágokban, díszcserjékben vagy különleges fákban gondolkodunk. Pedig van egy méltatlanul elhanyagolt növénycsoport, ami önmagában is képes karaktert adni egy ágyásnak, ráadásul nem feltétlenül igényel sok törődést: ezek a díszfüvek.
Finom leveleikkel, légies bugáikkal és szélben mozduló hajtásaikkal egészen más hangulatot teremtenek, mint a hagyományos kerti növények. Akadnak közöttük alacsony, visszafogott fajták, de akár embermagasságú, látványos példányok is, így szegélynövényként, térhatárolóként, virágágyások kiegészítőjeként vagy akár önálló díszként is helyet kaphatnak a kertben.
Ráadásul sok díszfű hosszú életű, kevés gondozással is mutatós marad, és nemcsak nyáron, hanem ősszel, sőt télen is díszítheti a kertet. Érdemes tehát közelebbről is megismerni ezt a rendkívül változatos növénycsoportot.
Díszfüvek fajtái
A díszfüveket életciklusuk alapján alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk: évelő és egynyári díszfüvekre. A kertekben leggyakrabban az évelő fajokkal találkozhatunk, hiszen ezeket elegendő egyszer elültetni, és megfelelő körülmények között hosszú éveken át ugyanazon a helyen maradhatnak.
Az évelő díszfüvek többségének föld feletti részei ősszel vagy télen elszáradnak, miközben a növény gyökérzete a talajban átvészeli a hideg hónapokat. Tavasszal aztán új hajtásokat hoznak, és ismét gyors növekedésnek indulnak.
Az egynyári díszfüvek ezzel szemben egyetlen tenyészidőszak alatt végigjárják teljes életciklusukat. Tavasszal kikelnek, nyáron fejlődnek és virágoznak, majd magot érlelnek és elszáradnak. Ha a következő évben is szeretnénk belőlük, a magokat begyűjthetjük és száraz, hűvös helyen tárolhatjuk. Március környékén cserépbe vagy palántanevelő tálcába vethetjük őket, a fiatal növényeket pedig a fagyveszély elmúltával, általában április végén vagy májusban ültethetjük ki.
A díszfüvek nemcsak életciklusuk alapján különböznek egymástól. Találunk közöttük szárazságtűrő, örökzöld és lombhullató fajokat, ahogyan olyanokat is, amelyek elsősorban látványos leveleikkel vagy éppen különleges virágzatukkal díszítenek.
Éppen ez a sokféleség teszi őket rendkívül jól használhatóvá a kertben. Ahhoz azonban, hogy szépen fejlődjenek, nem mindegy, milyen helyre kerülnek. Fény-, víz- és talajigényük fajonként eltérhet, ezért telepítés előtt érdemes megismerni az adott díszfű igényeit és a legfontosabb gondozási szabályokat.
A díszfüvek rendkívül sokoldalúak, természetesek és a változó éghajlatunkhoz is jól alkalmazkodnak. A saját kertemben is nagyon sokféle díszfűvel dolgozom, és évről évre egyre fontosabb szerepet kapnak. Kevés gondozással, évi egyszeri visszavágással tavasszal, is hosszú időn keresztül szépek, jól bírják a szárazabb időszakokat, és egészen más karaktert adnak a kertnek, mint a hagyományos virágzó évelők. Őszi összekötözés is teljesen felesleges, rossz szokás, ráadásul pont a legszebb időszakban a késő őszi téli díszítő értéküket veszítik így el
– mondta el kérdésünkre Szomoru Miklós okleveles kertészmérnök, aki az Egy Kertész Kertje Pilisszentkereszten facebook oldalán számtalan praktikus tanáccsal látja el a kertészkedni vágyókat és szeretőket.
– A szélben mozgó fűszálak, a virágzatok finom szerkezete és az őszi-téli színek miatt nemcsak nyáron érdekesek. Ráadásul nagyon jól társíthatók évelőkkel, rózsákkal és cserjékkel, és egy természetesebb, kicsit préries, pusztai hangulatot is teremtenek.
A saját kertemben többek között olyan fajták váltak be, mint a Miscanthus ‘Zebrinus’ és ‘Cabaret’, a Pennisetum ‘Praline’, a Molinia ‘Black Arrows’, a különböző Panicumok, például a ‘Sangria’, a ‘Northwind’ és a ‘Heavy Metal’, valamint a Calamagrostis ‘Karl Foerster’ és a Calamagrostis brachytricha. Nagyon szeretem a finomabb hatású Stipa tenuissima és Stipa gigantea árvalányhajakat, a kékes Festuca ‘Azurit’ csenkeszt, illetve a Carex fajokat is, például a ‘Prairie Fire’ és az ‘Ice Dance’ fajtákat.
Az Andropogon ‘Blaze’ pedig különösen szép az őszi színei miatt. A Cortaderia selloana, vagyis a pampafű is látványos, bár ennek a helyét és télállóságát már körültekintőbben kell megválasztani. A Pennisetum ‘Rubrum’ pedig gyönyörű bordó színével különleges, de nálunk nem télálló, ezért inkább egynyáriként vagy dézsában érdemes használni.
Számomra a díszfüvekben az a legszebb, hogy nem akarják túlságosan „megkomponálni” a természetet. Mozognak, változnak, ősszel elszíneződnek, télen pedig a zúzmarával együtt is szépek. Egy jól megválasztott díszfű nem egyszerűen egy növény a kertben, hanem egy egész évben változó, élő struktúra
– tette még hozzá Miklós.
Mire kell figyelni a választásnál?
– A díszfüvek választásánál én elsősorban nem a szín vagy a látvány alapján döntenék, hanem a kert adottságaihoz választanám a megfelelő fajt. Fontos a napfény mennyisége, a talaj típusa és vízháztartása, illetve az is, hogy mennyire száraz a terület. Nem minden díszfű szereti a tűző napot és a száraz talajt, ahogy árnyékba sem való mindegyik.
Figyelni kell a végleges méretre és terjedésre is. Egy Miscanthus : virágos nád hány év alatt hatalmas növénnyé válhat, ezért érdemes neki elegendő helyet hagyni. A kisebb csenkeszek vagy árvalányhajak egészen más szerepet töltenek be, inkább előtérbe vagy kisebb ágyásokba valók.
Én nagyon fontosnak tartom a télállóságot és a hosszú távú fenntarthatóságot is. A kertjeinkben ma már olyan növényeket érdemes előnyben részesíteni, amelyek a helyi klímát öntözés nélkül is jól viselik. És természetesen azt is nézem, hogy az adott díszfű hogyan illik a környezetébe, milyen évelőkkel, rózsákkal vagy cserjékkel lehet szépen társítani.
Nálam mindig az a kiindulópont: a megfelelő növényt a megfelelő helyre. A díszfű akkor lesz igazán szép, ha nem kényszerítjük olyan körülmények közé, amelyekhez nem alkalmazkodott
– mondja Miklós.
Hová ültessünk
A díszfüvek között akadnak alacsony, kompakt és nagy termetű fajták is, ezért szinte minden kertmérethez találhatunk megfelelőt.
Kell a napfény: A legtöbb díszfű napos fekvést kedvel, és napi több óra közvetlen napsütés mellett fejlődik a legszebben. Léteznek árnyéktűrőbb fajok is, például egyes sások, de általánosságban a kevés fény gyengébb növekedést és ritkább virágzást eredményezhet.
Fontos a jó vízelvezetés: A díszfüvek többsége a laza, jó vízáteresztő talajt kedveli. A tartósan pangó víz károsíthatja a gyökereket, ezért kötött, agyagos talaj esetén érdemes ültetés előtt javítani a szerkezeten komposzttal vagy más talajlazító anyaggal.
Hagyjunk nekik elegendő helyet: A díszfüvek egyik legnagyobb értéke a természetes formájuk, ezért nem érdemes túl sűrűn telepíteni őket. Ültetéskor mindig számoljunk a növény későbbi, kifejlett méretével. A magasabb fajtákat erősen szeles helyen célszerű védettebb területre ültetni, vagy olyan fajtát választani, amely kevésbé hajlamos a megdőlésre.
Mikor ültessünk
A mi éghajlatunkon én elsősorban az őszi ültetést ajánlom. Szeptembertől akár október végéig is nagyon jó időszak lehet, mert ilyenkor a talaj még meleg, miközben a levegő már hűvösebb, nincs akkora hő- és párologtatási stressz, mint nyáron. A növények ilyenkor elsősorban a gyökérzetük fejlesztésére tudnak koncentrálni, így tavasszal már megerősödve indulnak fejlődésnek.
Ez különösen fontos a mi egyre szárazabb, forróbb nyarainkon. Egy ősszel elültetett díszfűnek van ideje begyökeresedni, mire megérkezik a következő nyár, ezért később sokkal jobban viseli a szárazságot és a hőséget
– javasolja a kertészmérnök.
A tavaszi ültetés természetesen szintén jó lehet, de ilyenkor a növénynek rövidebb ideje van megerősödni a nyári hőség előtt, ezért az első évben több öntözést igényelhet. Ősszel ültetve tulajdonképpen előre dolgozunk a következő nyárra.
Szaporítás
A díszfüvek szaporításának egyik legegyszerűbb módja a tőosztás, amit leginkább tavasszal, március–április környékén érdemes elvégezni. A leválasztott töveket közvetlenül is kiültethetjük, de a kisebb darabokat célszerű előbb cserépben megerősíteni. Ilyenkor tartsuk a földjüket enyhén nedvesen, az első hetekben pedig védjük őket az erős napsütéstől és a késői fagyoktól.
A kiültetés után az első hetekben különösen fontos a rendszeres öntözés, amíg a növény megfelelően meg nem gyökeresedik.
Egyes fajtákat magról is lehet szaporítani (április végén, május elején), de ez lassú és munkaigényes folyamat.
Hogyan gondozzuk a díszfüveket?
A legtöbb díszfű kevés törődéssel is szépen fejlődik. Tavasszal egy kevés komposzttal vagy mérsékelt tápanyag-utánpótlással segíthetjük az új hajtások fejlődését, túltrágyázni azonban nem érdemes őket.
Az egyik legfontosabb éves feladat a visszavágás. A lombhullató díszfüvek elszáradt szárait tél végén vagy kora tavasszal, még az új hajtások megjelenése előtt érdemes eltávolítani. Általában 10–15 centiméteres magasságig vághatjuk vissza a töveket.
Az örökzöld és félörökzöld fajokat, például egyes sásokat és csenkeszeket, nem szükséges tövig visszavágni. Tavasszal elegendő eltávolítani az elszáradt vagy sérült leveleket, akár kézzel „átfésülve” a növényt.
Teleltetés és télállóság
A legtöbb, hazánkban ültetett évelő díszfű jól viseli a telet, de egyes fajoknál érdemes gondoskodni némi fagyvédelemről.
A száraz hajtásokat ősszel nem feltétlenül kell eltávolítani, hiszen télen is mutatósak, és valamennyire védik a növény központi részét is. Tavasszal, a fagyok elmúltával a lombhullató díszfüveket vágjuk vissza nagyjából 10–20 centiméteres magasságig, még az új hajtások erőteljes növekedése előtt.
Az örökzöld és félörökzöld fajokat nem kell ilyen erősen metszeni: ezeknél elegendő az elszáradt vagy sérült levelek eltávolítása.
A megfelelő helyre ültetett díszfű tehát nem igényel különösebb gondoskodást: elegendő fény, jó vízelvezetés és egy tavaszi rendbetétel mellett hosszú éveken át a kert egyik leglátványosabb eleme lehet.
A díszfüvet gyönyörűen be is lehet fonni, a kreatív hobbikertészek fantáziája nem ismer határokat.
